Emésztőrendszeri megbetegedések : Funkcionális diszpepszia
Táplálkozásunk igen összetett és bonyolult életfunkció. Feladata a szervezet minden sejtjének ellátása energiával és egyéb tápanyagokkal, amelyeket azok anyagcseréjük során használnak fel. Az emésztőrendszer megbetegedései gyakoriak, és az alapbetegségen túl általában további súlyos szövődményekhez is vezethetnek, a tápanyagok felszívódásának zavara vagy hiánya miatt. A fertőzéseken kívül életvitelünk - például nem megfelelő táplálkozás, mozgásszegény életmód vagy az alkoholizmus - következménye is lehet ilyen megbetegedés. Jelenleg az emésztőrendszeri megbetegedések hazánkban az ötödik leggyakoribb haláloknak számítanak.
Funkcionális diszpepszia tünetei és kezelése
Mi a funkcionális diszpepszia?
A funkcionális diszpepszia (FD) a funkcionális emésztőrendszeri (továbbiakban gasztro-intesztinális, azaz GI) kórképek közé tartozik. A diszpepszia tünetcsoportja a has felső részére lokalizálódó, étkezést követően jelentkező - fájdalomban, égő érzetben, vagy diszkomfort érzésben nyilvánul meg, amelyekhez korai kellemetlen teltségérzés, puffadás, émelygés és hányinger társulhat. Ezeket a tüneteket az esetek egy részében az emésztőtraktus felső, gyomor-nyombél szakaszán kialakuló emésztőszervi (GI) betegségek váltják ki.
Tünetek
A funkcionális jelző azokra a diszpepsziás tünetekkel járó állapotokra utal, amelyeknél e tünetek hátterében nem található olyan organikus (szervi) elváltozás, valamint szisztémás- és/vagy anyagcsere-betegség, amelyekkel magyarázható lenne a tünetek kialakulása.
Összefoglalva, a diszpepsziás tünetegyüttes lehet szervi vagy funkcionális eredetű - az utóbbi esetben nevezhető a kórkép FD-nek.
1988-ra tehető az úgynevezett római osztályozás kezdete, az olasz fővárosban rendezett Nemzetközi Gasztroenterológiai Kongresszus nyomán. A funkcionális GI betegségeket a tápcsatorna öt anatómiai régiójának megfelelően jelentkező tünetek alapján sorolták be, és eredményeiket Róma I., II. és végül 2006-ban a Róma III. néven konszenzussal elfogadták és publikálták. Róma III. kritérium szerinti klasszifikáció, illetve osztályozás: (A) nyelőcső, (B) gyomor-nyombél, (C) bél, (D) hasi fájdalom-szindróma, (E) epehólyag és Oddi sphincter (izomgyűrű, a hasnyálmirigy- és epevezeték közös nyílásánál a nyombélben), (F) végbél és végbélnyílás betegségek funkcionális megbetegedéseit különbözteti meg.
A funkcionális diszpepszia a B csoport B.1. alcsoportjába tartozik. A diszpepsziás tünetek a felső-középső hasi (epigasztriális) régióra lokalizálhatók, és jellemző, úgynevezett predomináns (jellemző) tünetei alapján az alábbi két alcsoportra osztható:
- B.1a. Posztprandiális distressz-szindróma (Postprandial Distress Syndrome = PDS), amelynek jellemző tünetei: az étkezés utáni diszkomforttal járó, kellemetlen teltségérzés, illetve a korai jóllakottság, mindezek hátterében a gyomor motilitási (mozgásképességi) zavara - a legkorábban felfedezett kóroki tényező - áll, és ezért diszmotilitás típusú diszpepsziának is nevezik.
- B.1b.: Epigasztriális fájdalom szindróma (Epigastric Pain Syndrome = EPS), amelynek jellemző tünetei: gyomortáji fájdalom, gyomortáji "égő" érzet, és ezért fekélyszerű diszpepsziának is nevezik.
A B csoportba tartoznak még a B.2.: böfögéssel, B.3.: hányingerrel, hányással, B.4.: ruminációs szindrómával ("kérődzés") járó tünetcsoportok is. Az esetek hozzávetőlegesen 35 százalékában az FD-n belül együtt jelentkeznek a PDS és EPS jellemző tünetei, ekkor az FD kevert formájáról van szó.
A funkcionális diszpepszia előfordulása
A funkcionális diszpepszia (FD) az egyik leggyakoribb funkcionális GI-kórkép. A diszpepsziás panaszokkal jelentkező betegek aránya világszerte a teljes népesség 25-50 százalékára becsülhető, és ezek közül az FD-sek aránya 30-40 százalék közé tehető. Így a teljes népességre vetítve hozzávetőlegesen 7-20 százalékos lehet az FD-ben szenvedők részaránya.
Az FD főleg az aktív életkorú népességet érinti, és nőknél gyakoribb az előfordulása. A hazai gasztroenterológiai szakrendelésen megjelent betegek körülbelül 52 százaléka több mint egy hónapja fennálló diszpepsziás panaszokról számol be, és ezek között mintegy 32 százalékos az FD-sek aránya.
A funkcionális diszpepszia okai
Definíció szerint a funkcionális diszpepszia (FD) tünetei hátterében nem mutatható ki szervi elváltozás. Ez azt jelenti, hogy az FD kialakulásában szerepet játszó okokat a tüneteket kiváltó folyamatokra kell visszavezetni. A GI-rendszer komplex szabályozására, az FD-hez társuló kórképeknek szerepére vonatkozó ismeretek egyre bővülnek, ennek ellenére az FD tüneteinek a hátterében lévő mechanizmusokat még nem tárták fel teljes mértékben.
A GI-rendszer széles határok között képes alkalmazkodni a táplálkozás, életmód, stb. változó körülményeihez, és mindezek a GI-rendszer egyedi jellegű anatómiai és szabályozási mechanizmusai által valósulhatnak meg. Így például a GI-rendszerben relatíve elkülönülve kialakultak: az akaratunktól független, azaz vegetativ idegrendszer részeként a saját, úgynevezett enterális idegrendszer (ENS), és a specifikusan szerveződött immunrendszer (GALT), valamint számos, különböző funkciójú "helyi" belső- és külső elválasztású mirigy. A központi idegrendszer (CNS) a GI-rendszerben zajló folyamatokat a szimpatikus, illetve paraszimpatikus vegetatív idegrendszeri központjainak idegimpulzusai által modulálja. Mindezen komplex rendszerek és folyamatok összehangolt működésének az eredményeként történik a táplálék előrehaladása a GI-rendszerben, emésztése, és felszívódása, valamint a salakanyag (széklet) kiürülése.
A jelenlegi ismereteink szerint elsősorban az alábbi okok játszhatnak szerepet a funkcionális diszpepszia (FD) kialakulásában
- 1. GI-motilitási zavarok (motilitás: mozgásképesség): amelyek elsősorban a gyomorműködés során jelentkeznek, és ezek kóroki szerepe a funkcionális GI-betegségekben, és így az FD - posztprandiális distressz-szindróma (PDS) alcsoportjának az esetében is az úgynevezett prokinetikumok (motilitást fokozó gyógyszerek) kedvező hatásaival igazolható. Ugyanakkor az epigasztriális fájdalom szindróma (EPS) tüneteit ezek a gyógyszerek lényegesen nem enyhítik. Magyarországon a motilitási zavarok kezelésére leggyakrabban a metoclopramidot és domperidont alkalmazzák.
- 2. Nyombél savterhelése: az FD-s betegek egy részénél, az epigasztriális fájdalom szindróma (EPS) egyes eseteiben a nyombélbe ürülő gyomorsav, illetve a részben emésztett, pépes, savas kémhatású táplálék (chymus) elhúzódó közömbösítése, vagyis a nyombél fokozott savterhelése kóroki tényező lehet. Ugyanis ezeknél a betegeknél, a gyomorsavat közömbösítő antacidáknak, és/vagy a gyomorsav termelést gátló hisztamin receptor blokkolóknak (H2RA), illetve a proton-pumpa-gátlóknak (PPI) az alkalmazása a placebónál hatékonyabban csökkenti a jellemző diszpepsziás tüneteket. Viszont ezek a gyógyszerek az étkezést követő motilitási panaszokat (PDS) lényegesen nem enyhítik.
- 3. Idegrendszeri szabályozással kapcsolatos zavarok (agy-bél tengely):
a.) szenzo-afferens (érzékelő idegpályák), valamint a motoros-efferens (mozgató idegpályák) fokozott érzékenysége és reaktivitása;
b.) a centrális agykérgi érzékelési folyamatok feldolgozási zavarai, mint például a tüneti érzetek állandósulása, megélésének torzulása, a diszpepsziás tüneteknek nemcsak a súlyosságát fokozhatják, hanem kóroki szerepük is lehet, mint például:
- az agykéregben zajló egyéb pszichés történések, munkahelyi és/vagy otthoni stresszhatások, interperszonális kapcsolatok, szociális körülmények - szegénység, mint csökkent lehetőség az egészség megőrzésére, stb.;
- pszichiátriai kórképek, mint FD-hez társuló betegségek: szomatizációs zavarok; depresszió, szorongás; alvászavar - álmatlanság; fibromialgia (szintén objektív háttér nélküli krónikus fájdalom és nyomásérzékenység), és amely gyakran társul a depresszióhoz;
- nem megfelelő életmód (fokozott mértékű alkohol, kávéfogyasztás, valamint dohányzás, rendszertelen és/vagy egészségtelen táplálkozás /mennyiség, minőség, fűszerek/, és nem utolsó sorban a stressz); - 4. Infekciók: az emésztőtraktus mikrobális fertőzéseit követő állapotok egy részében a fertőzést követő fél - egy éven belül az FD kialakulásának a kockázata szignifikánsan nagyobb a nem fertőzött kontrollcsoporthoz képest.
- 5. A Helicobacter pylori (gyomor-nyombélfekélyt okozó baktérium) szerepe kérdéses: kiirtása - ha előzőleg még nem okozott fekélyt - csak a betegek kis hányadában csökkentette az FD-s tüneteket.
- 6. Genetika: több gén szerepét vizsgálták, amelyek összefüggésbe hozhatók lehetnek az FD kialakulásával. Így például az SLC6A4 gén működési zavara (DNS-metiláció), amely a gyomor nyálkahártya szerotonin visszavételét szabályozza; guanin-nukleozid kötő fehérjét kódoló gén (GNB3-C825T) megváltozása, amely a sejtreceptorok jeltovábbításában játszik szerepet. Még több gén szerepe is szóba került, további kutatások szükségesek ezek tisztázására. Az is kérdés: a génelváltozások hogyan befolyásolják az FD és a társuló betegségek kialakulását, kórlefolyását.
Az FD kialakulásában szerepet játszó okokat komplex egységben kell elképzelni. A motilitászavar (1.) és a sósavterhelés (2.) a legfontosabb tünetképző okok közé tartoznak. Ám az érzékelő idegpályák hiperszenzitivitása és a kóros centrális percepció (érzékelés) nélkül önmagukban nem mindig okoznak tüneteket. Így a diabéteszes gasztroparézisnél komoly a gyomorürülési zavar, de a betegek döntő többsége tünetmentes az érzékelő idegpályák károsodása miatt. A sósavterhelés is fontos tényező, de önmagában ez sem vált ki fekélyszerű tüneteket egészséges érzékelő idegpályák esetében.
A funkcionális diszpepszia tünetei
A Róma III. szerinti osztályozás a funkcionális diszpepsziát (FD)-t a B csoport (lokalizáció gyomor-nyombél) B.1. alcsoportjába sorolja. Az FD alcsoportjaira jellemző tünetek:
B.1a. PDS: étkezés utáni (posztprandiális) disztressz szindróma: étkezés utáni kellemetlen teltségérzés, korai jóllakottság;
B.1b. EPS: epigasztriális fájdalom szindróma: gyomortáji fájdalom, illetve "égő" érzet.
A B-csoport további alcsoportjaihoz tartozó "funkcionális" betegségek tünetei: B.2.: böfögés, levegőnyelés (aerophagia); B.3.: krónikus, funkcionális, ciklikus, tisztázatlan eredetű hányinger, émelygés, hányás; B.4.: ruminációs szindróma, a lenyelt táplálék felöklendezése, és ismételt lenyelése (kérődzés).
A funkcionális GI-betegségek Róma III. osztályozása kitér a GI-traktus egyéb lokalizációira is.
Tüneti átfedések
A funkcionális GI-betegségekben, és így az FD-ben szenvedőknél is jelentkező tünetek gyakran más betegségcsoport(ok)ban is megjelenhetnek. Ezek a tüneti átfedések, megnehezíthetik a pontos diagnózis felállítását. Ezek előfordulhatnak a funkcionális GI-betegségeken belül, de gyakorlatilag az összes szervi GI-betegségben, továbbá a nem GI-eredetű, akut vagy krónikus szervi betegség tünetei között is. Kérdés: a kiváltó betegség lezajlása vagy krónikussá válása után a tünetek maradnak-e.
Az FD-hez kapcsolódó társbetegségek
Nem véletlenül fordulnak elő a társbetegségek, ugyanis a GI-rendszer működését szabályozó központi-, illetve enterális idegrendszernek (CNS - ENS) közös jeltovábbító molekulái vannak. A társbetegségek kölcsönösen hatnak egymásra, és így jelentősen súlyosbíthatják egy adott funkcionális kórkép tüneteit, és egyben nehezíthetik a pontos diagnózis felállítását is. Ez az FD-nél főleg egyes pszichiátriai kórképekre, valamint vese- és húgyúti gyulladásos betegségekre vonatkozik.
A funkcionális diszpepszia diagnózisa
Az FD definíció szerinti diagnosztikai kritériuma, hogy az észlelt diszpepsziás (emésztési zavarra utaló) tünetek hátterében ne legyen kimutatható szervi elváltozás, valamint olyan szisztémás- és/vagy anyagcsere-betegség, amely magyarázhatná az FD-re jellemző tünetek kialakulását. Vagyis elsődleges feladat a diszpepsziás tüneteket okozó organikus betegségek fennállásának a kizárása.
Az FD diagnózisának a felállítási stratégiája "tünetorientált", tehát először alaposan ki kell kérdezni a betegeket, és a számukra is pontosítani kell a panaszaikat a tünetek helyes értékelése, vagyis félreértések elkerülése érdekében. Lényeges szempont, hogy a betegek tisztázni tudják a panaszok gyakoriságát, és egymással, valamint az étkezéssel kapcsolatos összefüggésüket.
Az FD diagnózisának a felállításához szükséges alapvizsgálatok: fizikális vizsgálat; alapvető laboratóriumi vizsgálatok; áttekintő hasi ultrahang vizsgálat; oesophago-gastro-duodenoscopia (nyelőcső-gyomor-nyombél-tükrözés); Helicobacter pylori kimutatása. Ha a diszpepsziás tünetekkel jelentkezőnél nem észlelhetőek "alarm" tünetek (étvágytalanság, fogyás, stb.), és a fenti alapvizsgálatok során sem mutathatók ki kóros elváltozások, akkor ettől kezdve a "ki nem vizsgált diszpepszia" diagnózisa FD-diagnózissá változik, és megkezdhető a kezelés.
A diagnosztizálás további lépése az alcsoport-osztályozás, ami a jellemző, úgynevezett predomináns tünetek alapján történik. A tüneteknek legalább hat hónappal a diagnózist megelőzően már jelentkezniük kellett és három hónapra visszamenőleg tartóssá kell válniuk. Figyelembe kell venni, hogy gyakran (az esetek mintegy 35 százalékában) az FD-n belül együtt jelentkeznek a PDS és az EPS jellemző tünetei. Ekkor az FD úgynevezett kevert típusáról van szó. Ennek terápiás szempontból van jelentősége, mivel ilyen esetekben az FD mindkét alcsoportjára vonatkozó kezelést kell alkalmazni.
A pontos diagnózis felállítását nehezíthetik a tüneti átfedések, valamint a társbetegségek fennállása, emiatt esetenként szükség lehet pszichiátriai konzílium kérésére is. Gyakorlatilag minden szervi megbetegedés okozhat diszpepsziás tüneteket, ezért előfordulhat, hogy problémát okoz az elkülönítés (például rejtett krónikus gyulladás, vagy igen korai stádiumban lévő rosszindulatú daganat, stb.).
Életvitellel kapcsolatos problémák szintén nehezíthetik a diagnózis felállítását.
Továbbá a tartósan vagy időszakosan szedett gyógyszerek esetleges mellékhatásaira is gondolni kell. A gyógyszerek is okozhatnak diszpepsziás tüneteket, de hátterükben nem találhatók a tünetekre utaló GI-szervi elváltozások, és így nem minősíthetők funkcionális GI-betegségeknek, mivel e tünetek oka ismert, s a gyógyszer elhagyásával megszűnnek. Viszont differenciáldiagnosztikai problémát okozhatnak, ha a beteg szedésükről nem tájékoztatja kezelőorvosát.
Az FD és a diszpepsziás tünetekkel járó organikus betegségek közti elkülönítési lehetőség a kezelés hatására értelemszerűen változhat, mivel a sikeres kezelés megerősíti a diagnózist. Kezelésre nem reagáló vagy súlyosbodó esetekben a kórisme felülvizsgálandó, szükség lehet a vizsgálatok megismétlésére, további kiterjesztett vizsgálatokra. Ez indokolt esetben a korszerű orvosi képalkotó- és kombinált izotópos eljárásokat (ultrahang, CT, MRI, illetve PET, SPECT, PET/CT, PET/MRI) is jelentheti.
A funkcionális diszpepszia kezelése
- 1. Betegek megnyugtatása.
Az FD-, de a többi funkcionális GI-betegség esetén is a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt fontos a betegek megnyugtatása arról, hogy nincs súlyos szervi betegségük, hanem olyan tünetcsoportról van szó, amely jóindulatú természetű, és eredményesen kezelhető. El kell magyarázni, hogy a panaszok hátterében nincs szervi elváltozás, és a kórfolyamatot funkcionális zavarok okozzák. Jó beteg-orvos kapcsolatot kell kialakítani. Tanácsot kell adni a mindennapi életre vonatkozóan. Ha a beteget mindezek ellenére nem sikerül megnyugtatni, akkor pszichiáter és/vagy pszichológus segítségét kell igénybe venni, és szükség szerint, nyugtatókat, szorongásoldó, antidepresszív gyógyszereket, illetve pszichoterápiát kell alkalmazni. - 2. Javaslat az életmód-változtatásra.
Segíthet a káros szenvedélyek elhagyása vagy csökkentése (nikotin, alkohol, stb.) , a stresszmentes életmód (munkahelyi-magánéleti konfliktus kerülése, elegendő pihenés, alvás, rendszeres kikapcsolódás, túlmunka elhagyása); lehetőség szerint sportolás vagy séta, kirándulás. Fontos az életkörülmények javítása is: az adott körülmények ésszerűbb kihasználását célzó pszichoterápiával elérhető a beteg állapotának, életminőségének javítása. - 3. Diéta
Az étrend megváltoztatásának a hatékonysága egyértelműen nem bizonyított, azonban ajánlott, és ennek során meg lehet kísérelni az egyéni diéta kialakítását megfelelő ételek kiválasztásával, fűszerek elhagyásával vagy csökkentésével, illetve az étkezések számának növelésével és kisebb egyszeri adagokkal. Így esetleg elérhető a diszpepsziás panaszok mérséklése. - 4. Helicobacter pylori kiirtása
A fekélyszerű diszpepsziás tüneteket az esetek egy részében mérsékelheti, azonban a hatásfok csekély és kiszámíthatatlan. Statisztikai adatok alapján 14-15 kezelt betegből csupán egy reagál a kezelésre. Ennek ellenére helicobacter pylori-pozitivitás esetén a baktérium kiirtását akár preventív célból is javasolt elvégezni. - 5. A kezdő, úgynevezett első-vonalbeli kezelések
a két legfontosabb tünetkiváltó (trigger) faktorra a gyomorsavra és/vagy a motilitászavarra irányulnak. - 5.1.
- Prokinetikumok:
- Magyarországon az FD-PDS kezelésére leggyakrabban az elsősorban az enterális idegrendszerben (ENS) ható dopamin (D2-receptor) gátlókat, a metoclopramidot és domperidont, alkalmazzák.
- 5.2.
- Gyomorsavat lekötő vagy termelését gátló gyógyszerek:
- - a gyomorsavat közömbösítő azaz "lekötő antacidák";
- - illetve a gyomorsavtermelést gátló hisztamin-2-receptor blokkolók (H2RA), vagy a hatékonyabb (PPI) protonpumpa-gátlók. Értelemszerűen a fekélyszerű diszpepsziában, azaz az EPS-ben javasoltak, de PDS-ben nem befolyásolják a panaszokat.
- 6. Második-vonalbeli kezelések
- A második-vonalbeli kezelések során szorongásoldó és/vagy antidepresszáns gyógyszereket alkalmaznak, a betegség által keltett nyugtalanság miatt, ezeket az állapotokat nehéz elkülöníteni a társbetegségektől. - Ázsiai országokban tradicionális gyógynövény-kivonatokat, készítményeket is adnak a betegeknek. Ez utóbbiakkal kapcsolatban számos közlemény jelent meg, melyekben a szakmai kritériumoknak megfelelően történtek a vizsgálatok, és amelyek szerint az FD-ben is hatékonynak bizonyultak. (Itt ezeket - a terjedelem korlátai miatt - nem ismertetjük részletesebben.) - 7. Az FD úgynevezett kevert típusú kórképében
(PDS + EPS) értelemszerűen javasolt a sósavelválasztást-gátló és a prokinetikus kezelés együttes alkalmazása. - 8. Az FD-hez kapcsolódó társbetegségek (komorbiditás)
Ha beigazolódik a komorbiditás, akkor a diagnosztizált társuló adott kórkép kezelésének a megindításhoz szakorvosi konzultácót kell kérni a megfelelő terápiához. A társult betegségek hatnak egymásra, így romolhat a beteg állapota, viszont a társuló kórkép javulásával arányosan csökkenhetnek a funkcionális tünetek. Ez az FD esetében főleg egyes pszichiátriai kórképekre, valamint vese- és húgyúti gyulladásos betegségekre vonatkozik. - 9. Refraktorikus (terápiarezisztens) funkcionális diszpepszia
Előfordulhat, hogy a Róma III. kritériumok szerint besorolt FD-s betegek nem reagálnak kezelésre, és az ismételt kivizsgálás során sem található szervi elváltozás a diszpepsziás tünetek hátterében, ilyenkor ezeket az állapotokat refraktorikus (terápiarezisztens) funkcionális diszpepsziaként határozzák meg. Ebben a kórképben a triciklikus antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása előnyös lehet.
A fenti kezelésekre jól reagáló esetekben a megkezdett kezelés a családorvos ellenőrzése mellett folytatható. Nem reagáló esetekben a kórisme felülvizsgálandó, további GI-szakvizsgálat szükséges.
A funkcionális diszpepszia kórlefolyása, gyógyulási esélyei
A funkcionális diszpepszia gyógyítható. Az eredmény, ha nincs társuló betegség, az empirikus kezelés hatékonyságától függ. Jól reagáló esetben a megkezdett kezelés a családorvos ellenőrzése mellett folytatható. Nem reagáló esetben a kórisme felülvizsgálandó, és újabb GI-szakvizsgálat szükséges. A gyógyulási esély a társuló betegségek, rossz életkörülmények esetén az életmód megváltoztatásától, a komplex tüneti és az adott társbetegség kezelési eredményétől függően változik.
A funkcionális diszpepszia megelőzése
Egyes pszichiátriai megbetegedések az FD kialakulásában kóroki tényezők is lehetnek, ezért ilyen panaszoknál célszerű azonnal szakorvoshoz fordulni. Ha e kezelés sikeres, csökken az FD kialakulási valószínűsége. Rendezni kell a nem megfelelő életkörülményeket, emberi kapcsolatokat, törekedni kell a stresszmentes életvitelre és az egészséges táplálkozásra, valamint a káros szenvedélyek mérséklésére vagy elhagyására. Mindezeket az újabb felmérések egyértelműen alátámasztják.
A gyógyszeres kezelés megkezdése előtt fontos megérteni és elfogadni a kezelőorvos tájékoztatását arról, hogy nem áll fenn súlyos szervi betegség, és hogy a funkcionális diszpepszia diagnózisa esetében olyan tünetcsoportról van szó, amely az esetek döntő hányadában a rendelkezésre álló gyógyszerekkel, és az orvosi tanácsok kellő figyelembevételével teljesen meggyógyítható.
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Nincs front
Maximum:
+3 °C
Minimum:
-1 °C
Többnyire borult lesz az ég, legfeljebb északkeleten szakadozhat fel, vékonyodhat a felhőzet, ott esetleg elő is bukkanhat a nap. Számottevő csapadék nem lesz. A keleties szél gyenge vagy mérsékelt marad, de estétől Sopronnál a déli irányba forduló szelet már olykor élénk, erős széllökések is kísérhetik. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 0 és +3 fok között alakul, de azokon az északkeleti tájakon, ahol felszakadozik a felhőzet ennél pár fokkal enyhébb is lehet az idő. Késő estére többnyire -2 és +3 fok közé hűl le a levegő, de a kevésbé felhős északkeleti tájakon pár fokkal hidegebb is lehet. Szombaton várható a következő front.
