1999 tavaszán jelent meg az első szöveg a HáziPatika oldalán. Igaz, akkor még egy online gyógyszerkeresőről volt szó, ám hamar jött a fórum, a hírlevél, szolgáltatások és cikkek sora. Ma pedig, ha bepötyögitek a keresőbe valamilyen egészségügyi kérdéseteket, nagy eséllyel eljuttok a HáziPatika site-ra. Igen, számunkra is hihetetlen, de már huszonöt éve írunk egészséges életmódról, betegségmegelőzésről, egészségügyről. Huszonöt éve együtt, veletek, az egészségért. Reméljük, segíthettünk egy-egy hasznos információval, érdekességgel, és talán olykor szórakoztattunk is. Hogy mi közben hogyan éreztük magunkat, arról kollégáink mesélnek. Ismerjétek meg a csapatot; az embereket a cikkek mögött!
„Sok dolog változott az évek során” – Illés Attila felelős szerkesztő
„Több mint nyolc évvel ezelőtt, 2016 áprilisában csatlakoztam a HáziPatika csapatához, így az egészségportál működésének utolsó harmadát aktívan követhettem végig. Akkor tűnik csak igazán hosszúnak ez az időszak, ha visszagondolok rá, mennyi fontos esemény, olyan nagy változás történt ez idő alatt, ami a hazai egészségügyet, és az itt élő emberek életét érintette. Tudósítottunk az alacsony bérek és áldatlan körülmények miatt utcára vonuló ápolók, nővérek nehéz helyzetéről a 2010-es évek derekán. Hírt adtunk az egészségügy digitalizációs átállásáról, az EESzT bevezetéséről és az ellátórendszer átalakításáról. Elsőként álltunk át otthoni munkavégzésre, amikor a koronavírus Magyarországon is felütötte a fejét, hogy aztán otthonról szolgáltassunk az olvasóinknak hiteles információkat a járvány elleni védekezés lehetőségeiről és fontosságáról. Küzdöttünk és küzdünk a mai napig is az álhírek ellen, miközben könnyen befogadható módon igyekszünk átadni olvasóinknak az egészségmegőrzéshez és a helyes életmód kialakításához szükséges információkat. Sok dolog változott az évek során, az értékrendünk viszont a régi maradt: hitelesek, érdekesek, izgalmasak szeretnénk maradni a következő huszonöt évben is.”
„Még a konyhai biohulladékot is egy cikkem miatt kezdtem szelektíven gyűjteni” – Szuda Sándor újságíró-szerkesztő
„Lassan nyolc éve, hogy egy októberi hétfőn az első munkanapomra készülődtem a HáziPatikánál. Új élethelyzet volt, sokféle kérdés kavargott bennem. Az azóta eltelt idő azonban lehetővé tette, hogy jobban átlássam, milyen lehetőségek rejlenek a munkánkban, illetve milyen színes is valójában az a témakör, amellyel foglalkozunk. Egyben azt, hogy mennyi felelősség társul mindehhez! Elvégre azt a feladatot vállaltuk magunkra, hogy közvetítünk az orvostársadalom és a laikus közönség között. Igyekszünk egyszerű, közérthető válaszokat adni olyan kérdésekre, amelyek sokszor a legnehezebb pillanatokban foglalkoztatják olvasóinkat. Innen megközelítve pedig még inkább lenyűgözőnek találom, hogy az oldal immár negyed évszázada töretlenül teljesíti e célját: tájékozódási pontot kínál egészséggel kapcsolatos kérdésekben. Közben persze ránk, újságírókra is óriási hatással van a sok történet, amellyel munkánk nyomán találkozunk. Az elmúlt évek során adtam már le több mint húsz kilogramm súlyfelesleget pár hónap alatt, hogy ne csak a levegőbe beszéljek az egészséges életmódról. Teszteltettem az inzulinháztartásom, hogy a saját bőrömön is megtapasztaljam, mit jelent ez a gyakorlatban – és szembesültem a ténnyel, hogy magam is érintett vagyok az inzulinrezisztenciában. De még a konyhai biohulladékot is egy cikkem miatt kezdtem szelektíven gyűjteni otthon. Hosszasan folytathatnám a sort. Egy szó, mint száz, ez a nem egészen nyolc év csupán ízelítő abból a huszonötből, amely az oldal mögött áll. De arra elég, hogy átérezzem, micsoda hatalmas teljesítmény, hogy a HáziPatika oldal ilyen hosszú idő óta meghatározó szereplő a magyar médiában – számomra pedig büszkeség, hogy részt vehetek a készítésében.”
„Mindig van valakinek egy ütős poénja” – Perl Kitti újságíró-szerkesztő
„Kicsit több mint öt évvel ezelőtt csatlakoztam a csapathoz, az első két és fél évben azonban csupán külsős szerkesztőként dolgoztam. Ez azt jelentette, hogy az egyhónapos ismerkedős-betanítós fázis után egyáltalán nem jártam be az irodába, otthonról dolgoztam – akkor még Székesfehérvárról. Egyes újabb kollégákkal például úgy leveleztem napi szinten, hogy soha nem is láttuk egymást. Ilyenkor sokat viccelődtünk a többiekkel, hogy olyan vagyok, mint Columbo felesége: gyakran emlegetnek, de sosem látnak. Azóta már feladtam a kisvállalkozói életmódot, Budapestre költöztem, és belsős munkavállalóvá, így pedig a szerkesztőség »látható« tagjává váltam. Bár eleinte úgy gondoltam, hogy hamar kiégek majd az egészségügyi témáktól, végtelenül élveztem, hogy a korábbinál jobban elmerülhetek egy-egy témában – és élvezem a mai napig. A legjobban azonban a csapat miatt szeretek itt dolgozni. Mindig van valakinek egy ütős poénja, egy kedves, bátorító szava vagy egy együttérző mondata, amelytől a leghajtósabb időszakok is könnyebbnek tűnnek hirtelen. A kollégáim ma már sokkal inkább a barátaim, akikkel a munkán kívül is meg tudom beszélni a problémáimat, vagy megosztani örömeimet. Szerencsésnek érzem magam, hogy közéjük tartozhatok.”
„Mint egy iskola, amiben együtt tanulhatok az olvasókkal” – Nemes-Mozer Mária újságíró
„Bár a huszonöt évnek alig a tizedében vettem részt, így is számtalan orvosi bravúrt, friss kutatást, a megelőzés modern eszközeit és a legújabb gyógymódokat ismerhettem meg, és adhattam tovább. A HáziPatika tehát amellett, hogy a munkahelyem, nekem kicsit olyan is, mint egy iskola, amiben együtt tanulhatok az olvasókkal. Megtudhattuk például, hogyan győzték le a világ legveszélyesebb szuperbaktériumát, milyen a jövő rákterápiája, mire képes a mesterséges intelligencia a gyógyításban vagy miért jó nekünk, hogy megtalálták az öregedésért felelős gént. Kiderült: valóban képes megszakadni a szívünk, hogyan tud beférkőzni az agyunkba a műanyag, mely betegeken segít a tandembiciklizés, miként bánjunk a rossz emlékekkel, miért ijesztő a nevető halál szindróma, mi okozza a bizarr álmokat, vagy hogy milyen módszerekkel tanulható a boldogság. Beszélhettem betegekkel, akik megosztották velem a legbelső félelmeiket, kutatókkal, akik beavattak a jövő gyógymódjaiba, és olyan orvosokkal is, akiknek valóban emberek ezrei köszönhetik az életüket. Az egészség, az emberi test, lélek és elme megóvása a legfontosabb, és mindannyiunkat érint. Ezért is olyan izgalmas – nap mint nap.”
„Hittek már patikusnak, egészségügyisnek, olykor orvosnak is” – Polgári Lilla újságíró
„»– Hol dolgozol?
– A HáziPatikánál. Egészségüggyel, életmóddal foglalkozó oldal.
– Á! Ha valami bajom van, mindig ott olvasok utána.«
A HáziPatika lényegében a huszonnegyedik születésnapjára kapott engem. Az elmúlt egy évben az új ismerősök hittek már patikusnak, egészségügyisnek, olykor orvosnak is. De az biztos, hogy akárkinek mondom, hogy hol dolgozom, azonnal tudják, miről van szó. Ez az érzés ad némi büszkeséget (még akkor is, ha a HáziPatika híréhez és érdemeihez én még csak egy kis résszel járultam hozzá), de felelősséget is. Ám mindez nemcsak az oldalról szól: a mögötte álló csapat elfogadása, támogatása is kellett ahhoz, hogy hasznos ajándék legyek, és ki tudjak itt bontakozni. Köszi, srácok! Másokkal nem tudnám elképzelni, hogy az aranyér téma legyen egy csapatépítő buliban.”
„Mint Alice, aki a nyúl üregébe esett” – Keszán-Dopita Tünde újságíró
„Meglehetősen nehéz érzések nélkül beszélni majdnem évnyi, mégis mikroszkopikus méretű szerkesztőségi utamról. Mióta billentyűzetet ragadtam és írni kezdtem, külsős munkatársként dolgoztam. A szabadság ízét azonban egy idő után elkerülhetetlenül felváltja a valahova tartozni vágyás gondolata. Attól kezdve, hogy átléptem a képzeletbeli küszöböt, úgy érzem magam, mint Alice, aki a nyúl üregébe esett. Fantasztikus emberekkel van szerencsém találkozni, akikről írni megtiszteltetés. Korábbi életemben, egy laboratóriumban is a mikroszkópos munka és a baktériumok világa állt legközelebb a szívemhez. Mostani feladatköröm valójában egyáltalán nem más. Különböző sorsok és élethelyzetek várakoznak, hogy mások számára példaként, tanulságként vagy csak ízes mondanivalóként írjam meg őket. Itt van mindjárt Hameed doktor Vas vármegyéből, aki kalandos élettörténetével és személyiségével hurrikánként vezetett végig a napjain engem és az olvasókat. De mesélhetnék Andreáról, aki kisemberként éli az életét, és a belőle áramló életkedv olyan ragadós, hogy táncolva megyek interjú után hazafelé. Vagy épp a tegnapi napom, amikor Nórával a Budai hegyekben találkozom reggel, aki Grönland expedíciójának megpróbáltatásairól és tanulságairól hosszan beszél, délután pedig már egy, a Sclerosis Multiplex betegségről szóló sajtótájékoztatón ülök fegyelmezetten. A mi »házipatikánk« tele van mindenféle színes és izgalmas pirulával, amelyek egészen biztosan szolgálják mások jóllétét. Csak olvasni kell tudni bennük.”
Ez is érdekelheti
„Minden itt kezdődik” – Kempf Zita főszerkesztő
„Egészséges életmódról, terápiákról, egészségügyi rendszerről írni: elsőre talán vonalasnak, száraznak tűnhet. Egészen addig, amíg nem merészkedünk közelebb. Mert akkor rájövünk, hogy a szó – egészség – mindennél erőteljesebben szól rólunk, emberekről. Mit szoktunk mondani? »Csak egészség legyen.« Hiszen tudjuk: minden itt kezdődik. Ha egészség van, minden van. Ha nincs, egész világunk szétesik: látványosan megtapasztalhattuk ezt a Covid-19 járvány idején. Egészség mindaz, amire vágyunk: érezzük jól magunkat a testünkben, legyünk nyugodtak lelkünkben, sikeresek mentálisan. Működjenek a kapcsolataink, szeressenek minket, legyünk produktívak, hatékonyak, éljünk szép környezetben. Egyszerűen mondva: keljünk vidáman, és feküdjünk le jóleső érzésekkel. Ugye, hogy így már izgalmasabbnak tűnik? És innentől a HáziPatikán nemcsak a legújabb génterápiáról lehet írni (bár az is izgalmas), hanem arról is, hogy este jobb zuhanyozni vagy reggel, hogy mit jelent, ha az exünk profilját nézegetjük, miből állapíthatjuk meg, ha valaki hazudik vagy miért sárga a vizelet. Ugyanakkor nálunk ad interjút a leköszönő MOK-alelnök, a műtét után álló, transznemű lány, vagy a családapa, aki halálos betegsége miatt búcsúzik az élettől. Nagy dolgok ezek. De hogy őszinte legyek: őrületes megtiszteltetés egy negyedszázados piacvezető site-ot irányítani. Nem utolsó sorban még kellemes is, ha ezt egy kedves, támogató csapatban teheti az ember. Köszönjük interjúalanyaink és olvasóink; a ti bizalmatokat. Akár huszonöt éve, akár egy napja tartotok velünk. Folytatjuk!”
Legjobban: