Ízületi porckopásról akkor beszélünk, amikor a porc állományának lebontása és felépítése nincs egyensúlyban, azaz a lebomlás nagyobb mértékű, mint a felépítés. Ennek következtében nem tudja a súrlódásgátló szerepét hatékonyan ellátni, ezért a terhelésnek a porc nem tud megfelelni, porcsérülések jönnek létre. Mivel a porc nem bírja a terhelést, ezért az áttevődik az alatta lévő csontra. Ez a fokozódó nyomás miatt tömörül, keményebbé válik, amely így már alulról is terheli a porcot, mindez pedig erős fájdalommal párosul. Gyakori az is, hogy a porcok szélén csonttüskék, csontlerakódások, kinövések alakulnak ki, amelyek mozgás közben is nagy fájdalmat okozhatnak.
A porckopást , vagyis az artrózist a kezelés alapján két nagy csoportba sorolják a szakemberek. Az elsődleges artrózis oka rendszerint ismeretlen, és általában 45 éves kor fölött alakul ki, inkább a nőknél. Érdekesség, hogy nem ritkán érelmeszesedéssel párosul, ám ennek okát a szakértők nem az öregedésben látják. A másodlagos artrózisok esetében ezzel szemben ismert a kialakulás oka: a betegséget az ízület sérülése, gyulladása, fejlődési rendellenessége, túlterhelése előzi meg, vagy olyan betegséggel kapcsolatos (például cukorbetegséggel), amely az ízületi porc anyagcseréjét befolyásolja. A porckopás ezen fajtája nem korhoz kötött, egészen fiatalokat is érinthet.
Nagyobb kockázatú sportok
Talán meglepő lehet, de egyes sportolási formáknál nagyobb a másodlagos artrózis kockázata. Utóbbi a fiatalabbakat is érintheti, amennyiben nem megfelelően sportolnak, például rendszeresen túlerőltetik az ízületeiket. Ilyenkor nem árt néhány alapszabállyal tisztában lennünk a sérülések megelőzése érdekében. Mivel a porckopás leggyakrabban az erősen igénybe vett térdízületnél fordul elő, értelemszerűen azok a sportok tartoznak a nagyobb kockázatúba, amelyeknél a térd mozgása áll a középpontban. Ilyenek például a súlyemelés, a futás, a síelés , a tenisz, a futball.
A kutatások szerint ezek a magas intenzitású sportok akkor növelik meg a térdfájdalom és porckopás kockázatát, ha legalább heti háromszor egy órát végezzük őket. Akik még ennél is erősebb intenzitással sportoltak, azoknál magasabb víztartalmat és erősebben károsodott kollagénstruktúrát mutattak ki a térdben. Érdekesség, hogy ugyanígy kockázatnövelőnek találtak minden olyan (nem csak sporthoz kötődő) mozgásformát, amelyek erősebben igénybe veszik a térdet. Ilyenek például a legalább 10 emeletnyi lépcsőzés, a nehéz súlyok emelgetése, a guggolás és a minimum 30 perces napi térdelés.
Hogyan kerülhető el a porckopás?
Erősen csökkenthetjük a porckopás rizikóját, ha figyelünk a testsúlyunkra, valamint tartózkodunk a kockázatos és a túl intenzív mozgásformáktól. Ilyen szempontból sokkal kedvezőbb választás lehet az úszás, a gyaloglás vagy az elliptikus tréneren való edzés, mint a futás vagy a tenisz. A porc anyagcseréjén például kifejezetten segít a rendszeres, könnyű mozgás. Sportoláskor ugyanis az ízületi folyadékból tápanyagok kerülnek be a porcállományba, elősegítve a porcfelszín terhelhetőségét.
Természetesen ilyenkor is be kell tartani a sportolás alapszabályait. Vagyis a sportsérülések, traumák elkerülésének legjobb módja a megfelelő bemelegítés, az edzést követően pedig a nyújtás. Illetve az ízületekre nehezedő nyomást az izmok erősítésével enyhíthetjük – bármilyen mozgásforma esetén. A térdet legkevésbé terhelő mozgásformáknak tekinthető a könnyű séta, az úszás vagy a jóga elemeit beépítő pilates , illetve a tajcsi, és természetesen a szakértő által, személyre szabottan összeállított gyógytorna. A mozgás könnyűsége úgy is értendő, hogy ezeknél a mozgásformáknál is ajánlatos a terhelést fokozatosan növelni, és két terhelés között megfelelő időt hagyni a pihenésre, a regenerálódásra.
