A térdízület kopását, vagy akár egy súlyosabb sérülés következtében fellépő deformitást idővel olyan fájdalom kísérhet, amely miatt egyre inkább beszűkülhet a mozgás. Ha már a fizikoterápia sem segít, a kezelőorvos térdprotézis-beültetést javasolhat. A protézis típusát mindig az operáló ortopéd szakorvos határozza meg aszerint, hogy a páciens csont- és szalagrendszerének melyik a legmegfelelőbb. Ma már elérhetőek olyan modern, csúcstechnológiás eljárások is, amelyek személyre szabott térdprotézis-beültetést és gyorsabb rehabilitációt tesznek lehetővé.
A gyógytorna a rehabilitáció nélkülözhetetlen eleme
A sikeres gyógyulás kulcseleme a megfelelő rehabilitáció, amelynek elengedhetetlen része a gyógytorna , amely nagyban hozzájárul az izmok és a szalagok regenerációjához, illetve a fájdalommentes mozgáskészség visszanyeréséhez. A rehabilitációs tréning összeállítása során figyelembe veszik a páciens életkorát és terhelhetőségét, ugyanakkor javasolt már az operáció előtt egyeztetni a gyógytornásszal, aki részletes tájékoztatást ad a műtét utáni teendőkről. Nemcsak a speciális gyakorlatokat és a helyes járást tanítja meg előzetesen, hanem a különböző segédeszközök használatát is, ami nagyban megkönnyíti a beteg műtét utáni rehabilitációját.
Az operációt követően a szoros segítséggel történő mozgásfunkció-javítás, az esetlegesen meglévő mozgásbeszűkülések oldása és a térdízületet stabilizáló izmok erősítése az elsődleges cél. A rehabilitáció számos olyan kiegészítő kezeléssel bővíthető, mint például a TAPE (kineziológiai szalagos) kezelés, a flossing (kompressziós terápia), a lágyrész-manuálterápiák vagy szükség esetén nyiroködéma-terápia.
A műtét utáni első 6 hét
A korszerű eljárással végrehajtott műtéti eljárásoknak köszönhetően a beültetés követően általában három – esetenként csak két – éjszakát szükséges kórházban tartózkodni. Az operáció utáni időszakban a térdízület megduzzad, azonban a kellemetlen tüneteket jegeléssel, fáslizással és polcolással lehet enyhíteni, majd megkezdődhet az ízület óvatos és fokozatos bemozgatása. A páciens már a beültetés napján felkelhet és felállhat az ágya mellett, másnap pedig rövid sétát is tehet. Jellemzően először speciális tornáztató géppel, majd gyógytornász segítségével történik az aktív mozgatás, amely további gyakorlatokkal egészül ki. A cél a teljes nyújtás mielőbbi elérése.
A gyógytornagyakorlatok először a csípő- és térdízületet körülvevő izmokra fókuszálnak, később pedig – amikor már teljes testsúllyal terhelhetővé válik a végtag – következhetnek a komplexebb funkcionális tréninggyakorlatok, amelyek már a törzsizmokat is edzik. A tehermentesítés, illetve a részterhelés időszakának hosszát mindig az operáló orvos határozza meg.
A gyógyulási időszak második fázisa
Nagyjából a műtétet követő 6-12. hét közötti időszakban a segédeszközök fokozatosan elhagyhatóak abban az esetben, ha a járás összképe már megfelelő, és megszűnik a sántítás. A séták időtartamát fokozatos növelni kell, azonban ennek mértéke mindig egyéni terhelhetőségtől függ. A célzott gyógytorna mellett ajánlott a szobabicikli használata is, amely hatékonyan gyorsíthatja az izmok kondicionálását. Szintén kíméletesen erősíthet az úszás – elsősorban gyorsúszás vagy hátúszás –, azonban ezzel a mozgásformával meg kell várni a teljes sebgyógyulást, illetve az önálló, segédeszköz nélküli közlekedést.
A rehabilitáció eredményességét sok tényező befolyásolhatja: ilyenek például az egyéni adottságok, a műtétet megelőző térdízületi mozgásbeszűkülés, az izomzat állapota, a terapeuta munkája, valamint a műtétet követő korai időszak lefolyása, és az esetlegesen kialakuló komplikációk. Lényeges azonban hangsúlyozni a páciens egyéni motiváltságának fontosságát is: a térdprotézisműtét sikeressége 50 százalékban az orvoson és a beültetett protézisen , de ugyanekkora mértékben a betegen is múlik.
