Bármely életkorban előfordulhat, hogy csípőprotézis beültetésére van szükség, de az életkor előrehaladtával lesz egyre gyakoribb a szóban forgó beavatkozás. Legtöbbször krónikus csípőízületi fájdalom esetén jön szóba, amikor a páciens fájdalmát a konzervatív kezelés már nem tudja enyhíteni, illetve az a mindennapos tevékenységeit is megakadályozza. Mindemellett beültetésre kerülhet sor rheumatoid arthritis (autoimmun sokízületi gyulladás), poszttraumás ízületi kopás (például combnyaktörés, medencecsonttörés után), avaszkuláris fejnekrózis, azaz combcsontfejelhalás (általában artériás keringési zavar okozza), illetve csípőízületi diszplázia, azaz veleszületett csípődeformitás esetén is.
A csípőprotézis-műtét során a megbetegedett, károsodott csípőízületet helyettesítik. Kétféle eljárással építik be a protézist: az egyiknél speciális komponensű cementet használnak a rögzítéshez, a másiknál viszont cement nélkül, egy pontosan illeszkedő protézist ültetnek be a károsodott ízület helyére. Manapság ez utóbbi eljárás terjed egyre jobban, köszönhetően a protézis különleges kialakításának, amelyre a csontszövet rá tud nőni. Ezen felül fontos tényező a protézis hosszának kiválasztása, valamint a protézis anyagának meghatározása is.
A csípőprotézis műtét menete
A beavatkozás menetét alapvetően meghatározza a műtét típusa (beültetés vagy revízió), a kiválasztott protézis fajtája (cementes vagy cement nélküli), illetve a műtéti technika. A revíziós műtétek a primer csípőprotézis-beültetéshez képest nagyobb megterhelést jelentő beavatkozások. Ezeknél hosszabb a műtéti idő és nagyobb lehet a vérvesztés is, illetve magasabb a fertőzéses szövődmény, az instabilitás és az idegsérülés kockázata is. A jelenleg legmodernebb és legeredményesebb technika a minimál invazív módszer, amely izomátvágás nélkül, úgynevezett izomeltolásos módszerrel történik. Ez egy speciális lágyrészkímélő eljárás, amely sokkal gyorsabb és kevesebb fájdalommal járó műtét utáni rehabilitációt tesz lehetővé.
A csípőprotézis-műtét során eltávolítják a combcsontról a beteg combfejet a combnyakkal együtt. A medencecsontban a vápát (a medencecsont kimélyülése, amely befogadja a combcsontfejet) porctalanítják és gömbmaró sorozattal felmarják. Ide egy fém, félgömb alakú elemet (vápát) ültetnek be, amelybe belehelyezik a felkeményített műanyag betétet. Vagy csontcementtel (csontragasztóval) műanyag vápát ragasztanak be. Ezután a combcsont velőüregébe is beültetik a protézis fém szárát. Ezt ragasztás nélküli módszerrel, mely ék alakúan belefeszül a csontba, vagy ragasztásos módszerrel (csontcementtel) végzik. A szár komponensre fém vagy kerámia gömbfej kerül, amely a vápa műanyag részében mozog, így helyettesítve az eredeti ízület funkcióját. A két komponens nincs összekötve, a stabilitást az izmok és egyéb lágyrészek biztosítják.
Mi várható a műtét után?
Természetesen arról is szót kell ejtenünk, hogy mint minden operációnak, a csípőprotézis-műtétnek is vannak kockázatai. Első helyen a trombózisveszély és a gennyedés áll, hosszabb távon a legnagyobb aggodalmat a kilazulás jelentheti, amely miatt szükségessé válhatnak további műtétek. Ugyanakkor a mai technológiák és orvosi gyakorlatok mellett a kockázatok esélye gyakorlatilag elenyésző.
A csípőprotézis-műtét amúgy a legsikeresebb műtétek közé sorolható, amennyiben a beavatkozás után teljes és fájdalmatlan mozgás érhető el. A műtét után körülbelül 3-10 napot kell a kórházban eltöltenie a betegnek. Tíz nap alatt gyógyul a seb, a teljes gyógyulás nagyjából három hónap alatt következik be. Varrat- vagy kapocsszedésre körülbelül 10-14 nappal a műtét után kerül sor. A páciens már a műtét napján felülhet, esetleg az ágy mellett felállhat, esetenként óvatosan lépkedhet is. A teljes felépüléshez mindenképpen ajánlott igénybe venni gyógytornász segítségét is. Szintén jó hír, hogy az ízületpótláshoz használt modern anyagoknak köszönhetően már akár 15-30 évre is kitolódik a csípőprotézisek élettartama.
