Balesetek és sérülések : Nyílt, mechanikus sebek
Testi épségünk igen törékeny: a baleseti sebészetek a kórházak és szakrendelők legforgalmasabb osztályai, és a balesetek az elsők között szerepelnek a halálozási okok listáján is. A közutakon, a háztartásokban, illetve a munkahelyen, játszótéren, vagyis az élet minden területén történhet baleset. A segítség gyorsasága és hatékonysága mellett fontos az is, hogy az lehetőség szerint szakszerű legyen, hiszen a beavatkozással semmiképpen nem szabad ártani a betegnek. Érdemes tudni, hogy a mentők 104-es, illetve a központi segélyhívó 112-es telefonszámát minden telefonról, még egy lejárt kártyájú mobilról is ingyenesen lehet hívni.
Nyílt, mechanikus sebek tünetei és kezelése
Mik a nyílt, mechanikus sebek?
A sebek a szervezet szöveteinek külső hatásra bekövetkező folytonossági hiányai. A mechanikus sebek az ép szöveteket érő fizikai ártalom hatására keletkeznek. Felosztásuk történhet eredetük vagy alakjuk szerint; alakilag nyílt és zárt sebeket különböztetünk meg. A nyílt sebek felületesek vagy mélyek lehetnek, ez utóbbiak a testüregek megnyílásának és a belső szervek sérülésének veszélyét hordozzák magukban. A nyílt sebzés következménye a vérvesztés, továbbá a kültakaró védekező működése is sérül, nem tudja ellátni feladatát.
Tünetek
A nyílt, mechanikus sebek okai
A mechanikus sebek osztályozásának egyik lényeges szempontja a sérülést kiváltó fizikai ártalom jellege. Szinte kizárólag nyílt sérülésekről van szó, az egyetlen kivételt a zúzott sebek jelentik, amelyek lehetnek zártak is. A szúrt sebek jellemzője a hegyes tárgy okozta kicsi, néha jelentéktelennek tűnő sérülés. A metszett sebet éles tárgyak okozzák (pl. a műtéti sebek). A vágott seb keletkezése az előzőhöz hasonló, de létrejöttében a tompa erőhatás is szerepet kap. A nyílt vagy zárt formában is előforduló zúzott seb kizárólag tompa erőbehatásra keletkezik, amely nyomásos roncsolódást hoz létre a csontos alap és a sérülés helye között. A szakított seb nagy szakító-, nyíró- és tépőerők hatására keletkezik, és egyes testrészek részleges amputációjával járhat. A harapott seb állat vagy ember okozta harapási sérülés, amely jellemző harapási nyomot mutat. A lőtt sebet lövedék okozza, küllemét több tényező befolyásolja.
A nyílt, mechanikus sebek tünetei és diagnózisa
A nyílt sebek diagnózisának felállításához az esetek többségében elég a seb küllemének gondos vizsgálata és a sérült beszámolója a sebzés körülményeiről.
A szúrt seb a bőrfelszínen gyakran csak jelentéktelennek tűnő nyomot hagy. Igazi veszélye abban rejlik, hogy a kis bőrseb alatt a mélyben nagy erek, idegek sérülhetnek. További veszélyforrás, ha a seb mélyére kórokozó hatol (Sokszor a sérülés jelentéktelennek tűnik, és ezért nem megfelelően látják el a sebet.), amely komoly gyulladást okozhat a szövetekben.
A metszett seb esetén a sebszélek a seb alapjáig terjednek, jellemző a szűkülő sebzug. A sebszélek az ép bőr és a sérülés határán találhatók, a sebzug a felszín felől halad a seb alapjáig. A sebfelszíneken nem találunk roncsolódást, a sebalapig minden szövet élesen átmetszett. Fontos, hogy a metszett seb mindig erős vérzéssel jár.
A vágott seb sebszélei a metszett sebbel ellentétben egyenetlenek, a szövetek roncsolódnak.
A zúzott seb esetében a vérzés nem feltétele, de gyakori velejárója a sérülésnek. A sebszélek egyenetlenek, tépettek, a sebalap szabálytalan. A zúzott seb súlyosságának megítélését nehezíti, hogy a fájdalom jelentéktelen lehet a sérülés komolyságához képest.
A harapott seb külsérelmi nyoma általában jellegzetes, küllemét a harapott szövet, a harapó fogazat és a harapás ereje befolyásolja. A sérülés a szakított és a tépett seb jellemzőivel társul. A harapott seb különös veszélyét a nyállal átvihető kórokozókkal történő fertőzés, illetve a harapás útján a szervezetbe kerülő méreganyag - pl. kígyóméreg - adja.
A lőtt seb megjelenése függ a lövedék jellegétől, a lövés irányától és a lőtávolságtól. Felépítésére jellemző a bemeneti nyílás - amelynek környékén közeli lövés esetén égési sérülés látható -, a lőcsatorna - a lövedék szervezeten belüli megtett útja -, és a kimeneti nyílás, amely nem mindig van jelen. A diagnózis felállításakor különös jelentőséget kap a lőcsatorna lefutásának pontos rekonstrukciója: ennek segítségével állapíthatóak meg az esetleges kísérő sérülések a testüregekben és a belső szervekben, illetve segít az elakadt lövedék megtalálásában és eltávolításában.
A diagnózis része a seb aktuális állapotának megítélése, amelyben a sérülés fertőzésveszélye mérvadó. Az első kérdés mindig az, hogy mikor keletkezett a sérülés; minél hamarabb történik a seb ellátása, annál kisebb a fertőzés veszélye. A pontos tájékoztatás a sérülés körülményeiről segít az orvosnak abban, hogy tisztázza a kórokozókkal történt szennyezés mértékét, és az adott körülmények közt előforduló kórokozók fertőzőképességét. Ezek alapján a harapott sebek, illetve bizonyos foglalkozásokkal járó - orvos, állatorvos, hentes - sérülései különösen veszélyesek. Ugyancsak a diagnózis felállításának részét képezi a sérült társbetegségeinek, illetve gyógyszerszedési szokásainak felderítése, amely a sebgyógyulást befolyásolja. A melléksérülések felderítésével egy időben fel kell állítani a sebellátás sorrendjét.
A nyílt, mechanikus sebek kórlefolyása
A zavartalan sebgyógyulást a tiszta sebviszonyok, a jó oxigénellátottság és a szervezet jól működő immunrendszere garantálja. A kötőszövet és a csont pótlása azonos szövettípussal történik, minden más szövetet azonban kötőszövettel helyettesít a szervezet. Amennyiben a seb résmentesen, minimális hegszövettel gyógyul, elsődleges sebgyógyulásról beszélünk. Másodlagos sebgyógyulást akkor látunk, ha a seb gyulladás következtében kötőszövettel telik meg, amely heggé alakul.
A sebgyógyulás folyamatát három részre osztják. Az első szakasz (a gyulladás vagy bevezető szak) a sérülést követő 2-3 napban zajlik, és a gyulladás jellemzi. A sérült terület duzzadt, vörös, meleg és érzékeny. A sebet a szervezet saját "kötése", a véralvadék tölti ki, amely segít a fertőzés és a kiszáradás elleni védekezésben. Megkezdődik a vérből az ún. fibrinszálak képzése, amely a seb mechanikai és biológiai vázát képezi. Az immunrendszer "takarítóegységeket", makrofágokat és granulocitákat küld a sebhez, hogy segítsenek a fertőzés megelőzésében, és eltávolítsák a felesleges törmelékeket. A seb keringése már 2-3 óra elteltével megindul, ez is elengedhetetlen az élettani sebgyógyuláshoz.
A második szakasz (az ún. proliferációs szak) a 4. naptól a 7. napig tart, és a sarjszövet megjelenése, illetve burjánzása jellemzi. Az egészséges sarjszövet élénkpiros, nem vérzik. A seb rugalmas vázának felépülése további védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben, a rugalmas váz körül megjelennek a kollagén- és az elasztinrostok.
A harmadik szakasz (a reparációs vagy hegesedési szak) a sérülést követő 8. napon kezdődik, általában a 21. napig tart, és elsősorban intenzív kollagénszál-képződés jellemzi. A kollagénrostok mennyiségének függvényében a seb felszíne kiemelkedhet, vagy besüllyedhet, a rostok összehúzódása a heg terhelhetőségének növekedését jelzi. A harmadik hét végére a seb erezettsége csökken, vörhenyessége eltűnik, a heg egyre világosabb lesz. A heg soha nem lesz azonos értékű a korábbi kültakaróval: nem tartalmazza a bőr függelékeit, a verejtékmirigyeket, a faggyúmirigyeket, a szőrtüszőket és a színanyagot tartalmazó pigmentsejteket. A heg megjelenését több tényező befolyásolja: minél kiterjedtebb volt a seb és a sebgyógyulás zavara, annál láthatóbb marad a heg. A szervezet csökkent gyógyhajlamát mutatja, ha a hegeken sebek vannak.
A nyílt, mechanikus sebek kezelése
I. Általános sebkezelés
Ha a seb első ellátása nem kórházban vagy szakrendelőben történik, az elsősegélynek csak a seb környékének megtisztítására és a seb steril fedésére szabad korlátozódnia. Az alkalmi sebek ellátásának lényege a seb mechanikus tisztítása, a sebalap kimetszése, és a seb zárása, célja a sérült szövetek mielőbbi, minél teljesebb működéssel való gyógyulása.
Az ún. sebtoilett során a sebet hidrogénperoxid-oldattal alaposan átöblítik, és a seb környékét annak megtisztítása után - alvadt vér, szennyeződések eltávolítása - fertőtlenítik. A sérülés súlyosságától és kiterjedésétől függően a sebellátás helyi érzéstelenítésben vagy altatásban folytatódik.
A sebkimetszést megelőzően az idegen testeket eltávolítják, majd a seb széleit néhány mm mélységben élesen, takarékosan kimetszik. A takarékosság különösen fontos az arc és a kéz sebeinél, ezekben az esetekben a legkevesebb ép szövetet távolítják el, érdemi sebkimetszés nem történik.
A sebzárás módját számos tényező befolyásolja. Ha a sérülés 6-8 órán belül keletkezett, és nem fertőződött, elsődleges sebzárást végeznek. Ez történhet elsődleges varrattal, kapcsokkal vagy ragasztóval. A zárt sebre laza fedőkötést helyeznek fel, és 24 óra múltán ellenőrzik. Az elsődleges sebzárás szigorúan ellenjavallt, amennyiben a seb harapott, lőtt, illetve szennyezett; ha a seb tasakos vagy erősen roncsolt; ha az idegentestet nem sikerült teljes egészében eltávolítani, illetve ha a seb környékén gyulladás jelei észlelhetők.
Amennyiben a sérülés bekövetkezte óta 6-8 óra vagy annál több telt el, elsődleges, halasztott varratot alkalmaznak. Ebben az esetben a sebkimetszés után a sebet 5-7 napig nyitva hagyják, és ha ez idő alatt sem következik be fertőzés, a sebszélek újabb kimetszése után vagy anélkül a sebszéleket összeöltik.
Korai, másodlagos varrat alkalmazása a fertőzött, erősen szennyezett sérülések esetén jön szóba, miután a sebet két hétig nyitva kezelték. A zárást a második hét elteltével a sebszélek frissítése után végzik el. Ha az erősen fertőzött seb feltisztulása a sérülést követően több hétig tart, a seb végleges zárása 4-8 hét után történik késői, másodlagos varrattal.
A sebzárást követően a sebek kötése és nyugalomba helyezése szintén a sebész feladata. Gondoskodnia kell továbbá a tetanusz fertőzés megelőzéséről is. Antibiotikus kezelésre az első ellátás során ritkán van szükség, sokkal fontosabb a megfelelően alapos sebtisztítás.
II. A leggyakoribb sebek ellátása
A horzsolt sebek jellemzője, hogy a bőrbe jutott idegentest-részecskék könnyen elfertőzik a sebet. Ez különösen veszélyes a térd és a könyök fölött, ahol a fertőzés az ízületi tokra terjedhet. Ellátásánál fontos a látható idegentestek eltávolítása, az alapos fertőtlenítés és erősen vérző seb esetén steril nyomókötés felhelyezése.
A metszett sebek sebszélei élesek, ellátása nem okoz gondot, ezek gyógyulnak a legjobban. A vágott seb esetében már tompa erőhatás is érvényesül, ezért fontos az egyenetlen sebszélek gondos kimetszése.
A zúzott sebet az egyenetlen és az elhalásra hajlamos sebszélek jellemzik. Amennyiben lehetséges, a kiterjedt sebkimetszést követően a bőrt feszülés-mentesen zárják.
A kisebb harapott sebet teljes egészében kimetszik, nagyobb kiterjedés esetén az általános sebellátás szabályait követik, különös tekintettel a fertőzésveszélyre. Az elsődleges varrás szigorúan ellenjavallt, kivéve az arc harapott sérüléseinél, ahol az esztétikai szempontok különös súllyal esnek latba, illetve ahol a jó vérellátás miatt ritkán kell fertőzéstől tartani.
A szúrt és a lőtt sebek esetében a veszélyt mindig a sérülés mélyre hatolása jelenti. A seb kiterjedését szondázással vagy feltárással állapítják meg. Ha a mélyre hatolás nem valószínű - pl. tüske, szög, tű -, a kitisztított szúrcsatornát a sebkimetszés után nyitva hagyják. Ha áthatoló sérülésre van gyanú, kötelező a sérült ellátását kórházi körülmények között folytatni.
Amennyiben a sebellátás a sérülést követő 6 órán belül történt, a seb nagy valószínűséggel elsődlegesen fog gyógyulni. A sebgyógyulási folyamatot helyi és általános hatások befolyásolhatják.
A helyi befolyásoló hatások (helyi okok) közül a leggyakoribb a sebfertőzés, de az eltávolítatlanul maradt idegentestek, a feszülő sebszélek és a seb nem kielégítő vérellátása is lényegesek. Az általános okok között említendők olyan állapotok - érelmeszesedés, cukorbetegség -, amelyek a sérüléstől függetlenül is fennállnak, és elégtelen vérkeringést okozva hátráltatják a sebgyógyulást. A leromlott általános állapot, a beteg elégtelen fehérje- és vitaminbevitele szintén a gyógyulás ellen hatnak. Egyes hormonok a fehérjék képződésének gátlásával és az immunrendszer gyengítésével lassítják a folyamatot, míg más gyógyszerek hatására a vérbőség csökken az anyagcsere lassul le. A cukorbetegség fokozza a "tiszta seb" fertőzésének veszélyét, és a perifériás idegrendszer károsításán keresztül is hat a sebgyógyulás ellen.
A zavart sebgyógyulás következményei között találjuk az ún. szerómát, amely abban az esetben alakul ki, ha a sebben keletkezett üreg savóval, vérrel vagy nyirokkal telítődik. A seb lyenkor elődomborodik, lüktet, érzékeny lesz, enyhe bőrpír veszi körül. A vérömleny az elégtelen vérzéscsillapítás eredménye lehet, tünetei a szerómáéhoz hasonlítanak. A túlburjánzott heget a hegvonal megvastagodása jellemzi, amely a sérülés vonalát nem haladja meg. Visszafejlődése a sebzést követő 3-6. hónapban kezdődik, a bőr szintjét 1-2 év alatt éri el. A keloid ismeretlen eredetű, tumor jellegű sebgyógyulási zavar, amelynek kezelése nyomókötéssel, helyi gyógyszeres terápiával valamint besugárzással történik. A sebszétválás és a sebfertőzés a sebgyógyulási zavarok gyakori szereplői.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Nincs front
Maximum:
+3 °C
Minimum:
-3 °C
Többnyire borult lesz az ég, majd napközben északkelet felől lassan, fokozatosan szakadozottá válik, nagyobb területen csökken is a felhőzet. Számottevő csapadék nem lesz. A keleties szél csak kevés helyen élénkül meg, de estétől Sopronnál már előfordulhatnak erős széllökések is. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 2 és 5 fok között alakul. Késő estére -6 és +1 fok közé hűl le a levegő. Szombaton várható a következő front.
