Tetanusz tünetei és kezelése

A tetanuszt vérmérgezésként is emlegetik, de ez a megnevezés félrevezető, ugyanis a vérmérgezés sokkal tágabb kategória. A tetanusz egy baktérium okozta fertőzés, amelynek kórokozója sérülések, balesetek során jut be a keringésbe, és így a szervezetbe. A fertőzés azért veszélyes, mert a baktérium toxinja erős izomgörcsöket, úgynevezett merevgörccsel járó bénulást okoz, ez az állapot pedig intenzívosztályos ellátás mellett is végzetes lehet. A betegséget védőoltásokkal sikerült itthon szinte teljesen felszámolni, de mivel kórokozója velünk él, az oltás akkor sem hagyható el, ha a fertőzés amúgy emberről emberre nem terjed.

A tetanusz itthon már extrém ritka, aminek oka, hogy 1940 óta kötelező ellene a védőoltás, az életkor szerinti oltási rend miatt pedig már alig van olyan ember, aki ne lenne védett ellene. Évente csak néhány - tíznél is kevesebb - idős ember betegszik meg. Ők az oltásból életkoruk miatt kimaradtak. Sérülések után sokan kapnak emlékeztető oltást is, amire azért van szükség, mert a tetanusz elleni védőoltás nem ad élethosszig tartó védelmet (viszont azok a sérülések, amelyek fertőzést okozhatnak, gyerekkorban sokkal gyakoribbak).

A tetanuszt és az azzal járó merevgörcsöt egy bakteriális toxin, baktérium által termelt méreganyag okozza. A tetanospazmin nevű toxin az acetilkolin lebomlását gátolja, ami azért gond, mert ez a vegyület felelős azért, hogy a mozgatóideg az izomban összehúzódást váltson ki. Ha nem bomlik le, merevgörcs alakulhat ki.

A toxint termelő kórokozó a Clostridium tetani, amely egy anaerob baktérium, szaporodásához nincs szükség oxigénre. A kórokozó környezetünkben jelen van, spóraalakban jól ellenáll a hőnek és a szárazságnak, így sokáig fertőzőképes marad. A spóra vagy maga a baktérium általában olyan sérüléseken keresztül jut be a keringésbe, amelyeket szúrós, hegyes, földdel szennyezett tárgyak, éles kések, egyéb módon elszenvedett balesetek okoznak. A legveszélyesebbek a földdel szennyezett sérülések, a nem oltott vagy még nem megfelelően oltott idős emberek is jellemzően mezőgazdasági munkák során fertőződnek meg.

Történhet fertőződés fagyási sérüléseknél is, ezzel a leggyakrabban hontalanoknál találkoznak az orvosok. Magyarországon ez ugyanakkor nem gyakori, mivel a hajléktalanok többsége nem annyira idős, hogy ne lenne oltva tetanusz ellen.

Tetanusz a kötelező gyermekkori oltási programnak köszönhetően ma már ritkán fordul elő. Fotó: Getty Images

A tetanusz diagnózisát a tünetekből és a kórelőzményből kiindulva állítják fel toxinmeghatározással.

A tetanusz inkubációs ideje 3-21 nap, a panaszok jellemzően 8 napon belül jelentkeznek. A lappangási idő attól függ, hogy a seb mennyire tudott fertőződni, milyen mély volt, mennyi kórokozó jutott be azon keresztül. A sérülés környékén először a gyulladás jelei lesznek észlelhetők, a további tünetek pedig úgy jelentkeznek, ahogy a baktérium toxinja terjed a szervezetben. Kezdetben fáradtság és lehangoltság, fejfájás és szédülés alakulhat ki. Később már izomfájdalmak jelentkeznek, idegrendszeri görcsök alakulnak ki. A rágóizmok görcse például szájzárat okozhat, a szemmozgató izmok görcse miatt pedig kettőslátás is jelentkezhet. Az arcizmok merevgörcse látványos tünetet, furcsa, kényszeredett vigyort eredményez. Ez az első látványos tünet.

Az izommerevség egyre több izmot érint, és így egyre több tünetet okoz: a tarkó-, hát- és hasizmok, végtagizmok párperces görcsei például nemcsak fájdalmas, epilepsziaszerű izomrángást, hanem csonttöréseket, izomszakadásokat is okozhatnak. Az erős izom-összehúzódások a test ívszerű homorulatát is eredményezhetik. Amikor a mellkas- és bordaközi izmok, majd a gégefő izmai is görcsölni kezdenek, légúti elzáródás alakulhat ki. Végzetes következménye annak van, amikor a rekeszizom és a légzőizmok is merevgörcsös állapotba kerülnek.

A tetanusz okozta merevgörcsnek nincs oki terápiája, így a betegség még jól felszerelt intenzív osztályon is fájdalmas halálhoz vezethet. Ritka, hogy a betegeket meg tudnák menteni, a megelőzés emiatt is kulcsfontosságú.

Korábban lósavóval próbálták kezelni az érintetteket, ami kockázatos terápia volt - anafilaxiás reakciót is okozhatott -, ma már nem alkalmazzák. Inkább az a jellemző, hogy más emberek szervezetében kifejlesztett (humán eredetű) hiperimmun-gammaglobulint használnak, az intenzív ellátást mellett ez az ellenanyag jelenthet segítséget. A tetanusz-immunglobulin magát a toxint segíthet ártalmatlanítani, de az ezzel kapcsolatos eredmények túl sok optimizmusra nem adnak okot.

A toxin miatt felszaporodó acetilkolin hatását izomrelaxánsok csökkenthetik, de ez a kezelés felfüggeszt minden izomműködést. Emiatt is van az - túl azon, hogy a merevgörcs a légzőizmokat is érinti -, hogy a kezelés intenzívosztályos háttér, illetve gépi lélegeztetés nélkül elképzelhetetlen. Vannak olyan antibiotikumok is, amelyek az anaerob baktériumok ellen hatnak, így adhatók Clostridium tetani ellen is. Viszont ezek a toxin hatását nem csökkentik, csak a baktériumokra hathatnak.

A felépülés esélyei nagyban függnek attól, hogy a kezelés mikor kezdődik meg, sikerül-e még időben beadni az oltást. Például ha már jelentkeznek a betegség tünetei, a védőoltás elkésett. Az immunizáció csak akkor lehet sikeres, ha az oltást a sérülést követően egyből beadják. Ha ez nem történik meg, a beteg pedig már nem védett a korábbi oltások miatt, a tetanusz potenciálisan halálos lefolyású betegség ma is.

A tetanusz védőoltással előzhető meg. Veszélyessége miatt kötelező is ellene az oltás, része a gyerekkori oltási rendnek. A kicsik kombinált oltásban kapják meg a vakcinát 2, 3 és 4 hónaposan, majd 18 hónapos, 6 éves és 11 éves korban. Ezzel az oltási sorral a gyerekeket úgy lehet immunizálni, hogy a 11 éves korban megkapott oltás után 5 éven belül csak akkor kell ismétlés, ha nagyon súlyos sérülés történik. Ha azonban egy gyerek az oltásait rendesen megkapta, akkor 16 éves koráig nem lenne szüksége új tetanuszoltásra pusztán amiatt, mert például nyáron a strandon üvegszilánkba lép.

Később azért lehet szükség emlékeztető oltásra, mert tetanusz elleni immunitás nem tart élethosszig: a védettség egy szabályosan oltott embernél jellemzően 10 évig tekinthető teljesnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy az immunrendszer velünk együtt öregszik, így idősebb korban ez az időszak rövidebb lehet. Olyan felmérések is vannak, amelyek szerint aki életében már több mint 5 alkalommal kapott emlékeztető tetanuszoltást, annak azt nem kell többször ismételni. Az ajánlások betartását ugyanakkor nehezíti, hogy nincs olyan regiszter, amelyből a beteget ellátó orvos tudhatná az oltások gyakoriságát.

Mivel a tetanusz baktériuma a környezetünkben folyamatosan jelen van, a betegség ellen populációs immunitás akkor sem alakul ki, ha az oltás miatt maga a betegség teljesen eltűnik. Itt tehát nincs nyájimmunitás, egyéni szinten nem jelent védelmet az sem, ha a környezetben mindenki védett.

A csecsemőket érintő köldöktetanusz azzal előzhető meg, ha az intézeten kívüli szüléseknél is steril eszközt használnak a köldökzsinór elvágására.

A tetanusztól a sérüléseket ellátó orvosok is rettegnek, sokszor túlzottan is. Emiatt adhatnak be feleslegesen emlékeztető oltást olyan fiataloknak is, akiket a kötelező oltások - ha azokat rendesen megkapták - eleve védik az esetleges fertőződéstől. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyenkor beadott oltások 90 százaléka valószínűleg teljesen felesleges. Persze az emlékeztető oltás nem jelent problémát, hiszen csak erősíti a meglévő védettséget, de az egészségügyre felesleges terhet ró. Az ellátó orvosok általában csak amiatt döntenek mellette, mert a tetanusz potenciálisan halálos kimenetelű betegség.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Mészner Zsófia PhD infektológus, gyermek- és csecsemőgyógyásznak.