Ha a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” elvét követjük, akkor jó eséllyel életünk harmadát alvással töltjük. De mihez kell naponta ennyi pihenés? A rövid válasz az, hogy egészségünk és testi-lelki jóllétünk megőrzéséhez. A hosszabb válaszban viszont már fontos megemlíteni az alvás néhány létfontosságú funkcióját:
- a gyerekek az alvás alatt növekednek és fejlődnek a legtöbbet;
- a gyógyulási és a regenerálódási folyamatok az alvásidő alatt a legaktívabbak;
- miközben testünk pihen, agyunk továbbra is megállíthatatlanul dolgozik – az ébren töltött órák alatt begyűjtött információkat feldolgozza, kiválogatja, a hasznos tudnivalókat pedig elraktározza;
- mindezek mellett pedig az anyagcsere, a szervek, az immunrendszer és a hormonháztartás egészséges működéséhez is elengedhetetlen, hogy elegendő időt szánjunk pihenésre.
Ennek megfelelően a nem ideális mennyiségű, rossz minőségű alvás gyakorlatilag mindenre kihat. A Healthline cikke szerint a kialvatlanság egyebek mellett memóriazavarokhoz, koncentrációs és gondolkodási nehézségekhez, hangulatváltozásokhoz, alacsony libidóhoz, egyensúlyproblémákhoz és ügyetlenséghez – ezek miatt egyúttal a balesetek nagyobb kockázatához –, hosszabb távon pedig elhízáshoz és tartós hormonproblémákhoz vezethet. Az immunrendszer legyengülése miatt gyakrabban megbetegszünk, egyéb okok miatt pedig növekszik a szívproblémák, a magas vérnyomás és a cukorbetegség kialakulásának veszélye.
Az alvásmegvonás mint kínzóeszköz
A korábbi századokban élt emberek rájöttek, hogy az alvásmegvonással módszeresen megkínozhatnak és információk kiadására, akár bűncselekmények bevallására is rávehetnek másokat. Az Optalert összefoglalójában számtalan példát látni erre, de a teljesség igénye nélkül én is megemlítek néhányat.
A 16. századi Skóciában például a boszorkányüldözések során elfogott, boszorkánysággal gyanúsított nőktől úgy csikarták ki a „beismerő vallomásokat”, hogy napokon át nem hagyták őket aludni. A fogvatartottak egy idő után úgynevezett pszichotikus epizódokat éltek át a kialvatlanság hatására – vagyis hallucinálni kezdtek. Az ilyen epizódok alatt elhangzottakat pedig gyakorlatilag a boszorkányság bizonyítékaként könyvelték el.
Japán is előszeretettel alkalmazta az alvásmegvonást a hadifoglyok kihallgatására. Csak a második világháború idején nagyjából 140 ezer, feltételezhetően fontos információk birtokában lévő katonát fogtak el és vittek hadifogolytáborokba, ahol megkínozták őket. Az alvásmegvonás mellett az éheztetés, a szűk és sötét magánzárkában tartás, a szembekötés, valamint a foglyok kényelmetlen vagy fájdalmas pozícióba kényszerítése is bevett kínzási/kihallgatási módszer volt.
Dél-Afrikában a több évtizeden át tartó faji szegregációs mozgalom (apartheid) részeként rengeteg sötét bőrű nőt kínoztak meg. Ehhez egyebek mellett fizikai bántalmazást, nemi erőszakot és alvásmegvonást alkalmaztak. Szintén ebben a korszakban élte át kínjait John Schlapobersky pszichoterapeuta, akit egy teljes hétig ébren tartottak fogvatartói még az 1960-as években. A megkínzott férfit már két átvirrasztott éjszaka után hallucinációk kezdték gyötörni, a harmadik ébren töltött nap után pedig – saját megfogalmazása szerint – „az emberek ébren álmodnak, ami a pszichózis egyik formája”. Arról is beszámolt továbbá, hogy az alvásmegvonás hatására jelentősen eltorzul az, ahogy a megkínzott személy az embereket, a helyeket és az időt érzékeli.
A feljegyzések szerint egykor a brit és az amerikai hadseregnél is gyakran alkalmazott – az amerikaiaknál ráadásul egészen 2009-ig teljesen legális – kihallgatási módszer volt az alvásmegvonás. Az általános gyakorlat szerint a fogvatartottakat legfeljebb 180 órán át tartották ébren. Gyakori kínzási módszer volt továbbá az is, hogy a foglyok fejére csuklyát húztak, folyamatos erős zajnak tették ki őket, nem engedték őket leülni, nem adtak nekik ételt és italt. Szerencsére ezek ma már egytől egyig illegális kihallgatási technikák.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egyes feltételezések szerint az alvásmegvonás mint kínzási és kihallgatási módszer valószínűleg azért terjedt el ennyire a történelem során, mert azt gondolták róla, hogy kevésbé drasztikus és fájdalmas módszer, mint például a verés, az égetés vagy a csonkolás. Csakhogy a rossz bánásmódnak és a pszichológiai kínzásnak hosszú távon még akár komolyabb következményei (skizofrénia) is lehetnek, mint például egy ujj elvesztésének. Arról nem is beszélve, hogy a fogvatartottak szándékos ébrentartása reálisan nézve teljesen hasznavehetetlen módszer, ha fontos információk kinyerése a cél. A tartós alváshiány ugyanis elködösíti az agyat és érzéki csalódásokat okoz, vagyis elmosódik a határ a valóság és a képzelet között. Az ilyen állapotban elhangzó dolgokat tényként kezelni legalább is megkérdőjelezhető.
A balul elsült kísérlet, avagy a 11 napos ébrenlét következményei
Már a mi oldalunkon is olvashattál Randy Gardnerről, aki 1963-ban, tizenhét éves korában úgy döntött, egy iskolai projekt kedvéért napokig nem alszik. A cél az volt, hogy megdöntse az ébrenlét világrekordját – amely akkoriban 260 óra, vagyis 4 óra híján 11 nap volt –, illetve közben – barátjával, Bruce McAllisterrel karöltve – kiderítse, mi történik az aggyal ilyen hosszú alvásmegvonás hatására. Egy idő után a Stanford Egyetem alváskutatóját, William Dementet is bevonták a merész kísérletbe. Akkoriban még nem volt bizonyított, hogy a súlyos alváshiány halálos is lehet, szóval a fiúnak fogalma sem volt róla, hogy mennyire veszélyes vizekre evezett. A szülei rettentően aggódtak, hogy Randynek komoly baja esik – szerencsére azonban nem lett végzetes a kísérlet.
Randy hosszas ébrenléte alatt hangulatingadozásokkal, koncentrációs zavarral, rövid távú emlékezetkiesésekkel és hallucinációkkal is küzdött, idővel pedig rendkívül érzékeny lett a szagokra. Amikor elérte a 264 órás ébren maradási célt, a fiút azonnal kórházba vitték, ahol tanulmányozták az agyi aktivitását, majd Randy egy 14 órás álomba zuhant, és csupán azért ébredt fel, mert mosdóba kellett mennie. Ezt követően viszont évtizedekig súlyos álmatlanságban szenvedett. A feljegyzések szerint valószínűleg csak a szerencsének és a fiú fittségének köszönhető, hogy nem lett súlyosabb következménye a kísérletnek, ezért semmiképpen sem javasoljuk, hogy bárki megpróbálja utána csinálni a virrasztást. Az alvásmegvonás veszélyességét szerencsére a Guinness-rekordok bizottsága is felismerte és komolyan is vette, így egy ideje már nem lehet ébrenmaradási rekordokat bejegyeztetni.
Napjainkban önként kínozzuk magunkat?
Nyilván nem a fentebb említett, szélsőséges és drasztikus formákban, de sajnos a modern kori életnek is szerves része az időnkénti alvásmegvonás és a tartós kialvatlanság. A probléma érinti egyebek mellett a több műszakban dolgozókat, az éjjel-nappal hívható szakembereket, az egyhuzamban 24-48 órát dolgozó ügyeleteseket, valamint a „papírfalú” társasházban lakó, hangoskodó szomszédokkal megáldottakat is. Sokan ráadásul nem veszik elég komolyan a kevés alvás veszélyeit, mondván, majd hétvégén/szabadnapon kialusszák magukat. Csakhogy ez nem egészen így működik.
Ha az egyik éjszaka keveset vagy rosszul alszol, és délután lefekszel pihenni vagy másnap tovább maradsz ágyban, azzal kiegyenlítheted az alváshiány káros hatásait. Ha azonban minden hétköznap alig alszol, akkor már egy végiglustálkodott hétvége sem képes arra, hogy pótolja a korábban kihagyott alvásmennyiséget. Ezek az alvási szokások nem egészségesek” – figyelmeztet dr. Kenneth Wright, a Coloradói Egyetem alváskutatója.
A kialvatlanságtól küzdő személyek között muszáj külön kiemelni a kisgyerekes anyákat is, akik vélhetően nem csak a modern korban, hanem évszázadok óta küzdenek tartós kimerültséggel a baba gyakori ébredése és a sosem fogyó teendők miatt. Mindez azonban ebben az esetben nem csupán az anyára, hanem akár a babára is veszélyt jelenthet. A Wikipédia alvásról szóló szócikke rámutat például arra, hogy „a súlyosan zavart alvás szülés utáni depresszióhoz és a gyermekkel való durva bánásmódhoz vezethet”. A nők ráadásul eleve hajlamosabbak a nyugtalan alvásra, hiszen a menstruációs ciklus egyes fázisai, a menopauza és a terhesség egyaránt hozzájárulhat a különböző alvászavarok – például a gyakori éjjeli ébredés vagy az elalvási nehézségek – kialakulásához.
A heti 45 óra alvás kötelező!
Az RTL Reggeli című műsorának egyik áprilisi adásában arra is felhívták a figyelmet, hogy egy kutatás szerint kialvatlanul vezetni ugyanolyan veszélyes, mint ittasan. Ezzel a témában megkérdezett dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásterapeuta is egyetértett. A szakértő szerint alváshiány hatására teljesen más figyelmi állapotba kerülünk, ami nehezíti a biztonságos vezetéshez elengedhetetlen koncentrálást és a gyors döntéshozatalt.
„Nem szabad az embernek túlhúzni a saját határait, mert annak következménye lesz” – figyelmeztetett, hozzátéve, hogy hetente 45 óra alvás "kötelező". A szakértő szerint naponta legalább 6, de maximum 9 óra alvásidőt kellene biztosítanunk magunknak felnőttként – és ha nagyon muszáj, szakaszokban is lehet aludni; a lényeg, hogy meglegyen a minimummennyiség. A szakember arra is rámutatott, hogy a rendszeres testmozgás és a helyes táplálkozás mellett az elegendő alvás az egészséges élet harmadik legfontosabb pillére.
Legjobban: