Az alvás több fázisból áll . Ezek egyike a REM, vagyis a gyors szemmozgásos szakasz. A vizsgálatok szerint ilyenkor különösen aktívak az agy tanulásért, szervezésért és gondolkodásért felelős területei. A REM-fázisban az agyban a szokásos kétszeresére nő a véráramlás mértéke, ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy agyunk alvás közben az ébren töltött idő alatt összegyűjtött információkat feldolgozza, szelektálja, és a hasznos tudnivalókat elraktározza. Mindeközben ebben az alvási fázisban a szervezet átmenetileg megbénítja az izmokat, csupán a szemmozgató izmok maradnak aktívak. Az ideiglenes mozgásképtelenség az alvajárás és az álmunkban beszélés megakadályozása érdekében van szükség, és normális esetben a bénultság csak az elalvásunk után lép fel, felébredésünkkel egy időben pedig meg is szűnik.
Néha azonban előfordul, hogy az ideiglenes bénultság már az elalvás előtt bekapcsolódik, vagy a felébredés után nem kapcsol ki azonnal. Ezt az éber, ám bénult, mozgás- és beszédképtelenséggel járó állapotot nevezzük alvási paralízisnek vagy alvási bénulásnak . A jelenség gyakran jár együtt a mellkason vagy a test más részén jelentkező nyomásérzéssel, valamint vizuális és hallási hallucinációkkal. Ez utóbbi keretében az érintettek dúdolást, beszédet, zúgást, csengést, fütyülést vagy visítást vélnek hallani. Az alvásparalízis előfordulásának gyakoriságát nehéz megbecsülni, és az erre vállalkozó felmérések is nagyon változó eredményeket hoztak. Némely adatok szerint nagyjából az emberek 8-10 százaléka él át élete során legalább egyszer ilyen epizódot, míg más számítások szerint 10-ből akár 4 ember is érintett lehet. Egy-egy ilyen epizód hossza néhány másodperctől akár 20 percig is terjedhet, az átlagos időtartam pedig 5-6 perc.
A WebMD cikke szerint az alváskutatók úgy vélik, hogy az alvásparalízis az esetek többségében csak azt jelzi, hogy a test nem a „forgatókönyv szerint” halad végig az egyes alvási fázisokon. Komoly pszichiátriai problémákra csak nagyon ritka esetben utal. Számos tényező van azonban, amely egyértelműen megnöveli a jelenség bekövetkezési esélyét. Ilyen például a háton alvás, a fokozottan stresszes élethelyzet (a tanulói státusz például jelentősen emeli a rizikót), a gyakori rémálom, a hirtelen bekövetkezett környezeti vagy életmódbeli változás, valamint az alkoholfogyasztás és alváshiány együttese. De az alvászavarok (különösen a narkolepszia), az éjszakai lábgörcsök, a rendszertelen alvás (ideértve a több műszakos munkavégzést), a kábítószer-használat, a mentális zavarok (mint a bipoláris személyiségzavar) és bizonyos gyógyszerek (például az ADHD kezelésére alkalmazott tabletták) szedése is alvásparalízishez vezethet. Összefüggésbe hozták már továbbá a jet laggel, a poszttraumás stresszel (PTSD) és a magas vérnyomással is.
A félelem mértéke: 10-es skálán 10-es
Érdekes eredményeket mutatott az az alvásparalízissel kapcsolatos olvasói szavazás, amelynek keretében a nosleeplessnights.com látogatóit kérdezték korábbi élményeikről. A válaszok összesítése alapján elmondható, hogy a csaknem 31 ezer válaszadó mindössze 9,3 százaléka nem élt még át soha alvási bénulást. A szavazók több mint negyede valamilyen ijesztő lény jelenlétét tapasztalta epizódja során, további 10 százalékuk pedig egy idegen embert, valamilyen betolakodót vélt látni maga körül. 15 százalékuk erős nyomást vagy fulladást tapasztalt, míg testen kívüli és „egyéb” élménye 6-6 százaléknak volt. A megkérdezettek több mint 24 százaléka pedig azt válaszolta, hogy a felsoroltakból többet is átélt az alvási bénulás(ok) alatt.
Mintegy 10 700 válaszadó egy 1-től 10-terjedő skálán is értékelte, hogy mennyire volt megijedve az alvásparalízis során. Csaknem 53 százalékuk a 10-est jelölte meg, ami azt jelenti, hogy nagyon meg voltak rémülve. További 32 százalék 7-9-essel osztályozta félelemszintjét, míg 5-ös erősségű vagy annál enyhébb ijedtséget csupán 10,8 százalék érzett.
Több mint 19 ezren válaszoltak arra a kérdésre, hogy hány évesen tapasztaltak először alvásparalízist. Az alanyok csaknem fele 13 és 19 év közötti volt akkor, míg 13 éves kor alatt, illetve 20 és 29 éves kor között 21-21 százalék élte át az első ilyen élményét. A válaszadók mindössze 8 százaléka volt 30 évnél idősebb az első alvási bénulás megtapasztalásakor. Egy másik kérdésre adott válaszokból pedig az derült ki, hogy nagyon kevesen vannak, akik minden este vagy hetente legalább néhány alkalommal átélnek ilyen epizódokat. Sokkal jellemzőbb, hogy valaki egy bizonyos élethelyzetben többször megtapasztalja az alvási bénulást, aztán egy jó darabig nem ismétlődnek ezek az élmények. A több mint 10 ezer válaszadó 16,2 százaléka felelt így, és ugyanennyien mondták azt is, hogy csupán egyszer volt részük az alvásparalízisben. Majdnem 23 százalék pedig 2 és 10 közé becsülte az eddig átélt epizódjai számát.
Arra a kérdésre pedig, hogy mi segít az epizód megszakításában, a majdnem 19 ezer válaszadó 18 százaléka nem tudott válaszolni, ők ugyanis nem találtak még működő technikát erre. A megkérdezettek egy jó része próbál küzdeni a paralízis ellen, és egyeseknek az hozza meg az áttörést, hogy végül valóban sikerül megmozdítaniuk az egyik ujjukat vagy más testrészüket, illetve valamilyen hangot adnak ki. Sokan viszont inkább próbálják megőrizni nyugalmukat – vannak, akik ezt imádkozással érik el.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Sokan életük legfélelmetesebb élményeként emlegetik
A BuzzFeed egy 2015-ös cikkében 31 alvásparalízises történetet mutatott be. A beszámolókból jól látszik, mennyire változatosan jelentkezik ez a furcsa jelenség. Ami viszont közös az érintettek tapasztalataiban, az a félelem, amit az alvási bénulás közben és után éreztek. Richard Prescott például úgy jellemezte az alvásparalízist, hogy élete egyik legfélelmetesebb helyzete, ami még csak nem is valóság. Amber Lyons pedig azt mesélte, hogy ő a ruhásszekrénye tetején szokott látni egy sötét alakot, ami aztán egyre közelebb megy hozzá. A nő olyankor mindig sikoltani akar félelmében, de nem tud, ahogy mozdulni sem. Beszámolója szerint szinte mindig átéli ezt az élményt, amikor a hátán fekve alszik el.
„Elég gyakran élek át alvásparalízist, de képtelenség megszokni. Ilyenkor mindig erős nyomást érzek, és nem tudok beszélni. Általában egy sötét alak árnyékát is látom a szemem sarkából, de a fejemet nem tudom elfordítani, hogy ránézzek. Ez azért eléggé ijesztő” – ezt már Jen Clayton mesélte, hozzátéve, hogy a párja szerencsére már tudja, mit tehet ilyenkor, hogy segítsen a nőn. „Van egy kódunk: nagyon gyorsan és hangosan kezdek lélegezni. A kedvesem ezt észreveszi, és segít, hogy magamhoz térjek.”
Vikki Halstead legfélelmetesebb alvásparalízises élménye pedig az volt, amikor egyszer beszélgetést vélt hallani maga körül, maga mellett pedig egy alvó alakot látott. A nő tisztán emlékszik arra, hogy látta, ahogy az idegen minden lélegzetvételénél megemelkedik, majd visszasüllyed a paplan, és horkolást is hallani vélt. Közben viszont pontosan tudta, hogy egyedül van a lakásban. Vikki egyébként azt vette észre, hogy akkor van része ezekben a szürreális élményekben, amikor túl sokat alszik.
„A szenvedő alanyok gyakorlatilag ébren élik át rémálmukat úgy, hogy közben nem tudnak mozogni” – ez már a Mélylevegő Projekt alvásparalízissel foglalkozó posztjában olvasható. A lelki és mentális egészséggel kapcsolatos edukációért dolgozó csapat bejegyzése alatt is sok hozzászóló jelezte, hogy bizony már neki is volt része alvási paralízisben. Egyikük azt írta, ő erős szelet érzett, valamint azt, hogy nem tud megmozdulni. Egy másik érintett arról számolt be, hogy az ilyen események után erős fáradtságot érez, mintha egész éjszaka nem is aludt volna. Egyeseknek pedig olyan rossz élményként maradtak meg ezek az epizódok, hogy sokszor alig mernek elaludni, mert félnek, hogy újra bekövetkezik a bénulás és a hallucináció.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
Aki akár csak egyszer is átélte már az alvásparalízist, az szinte bármit megtenne azért, hogy ne kelljen újra megtapasztalnia a szörnyű élményt. Az természetesen nem kivitelezhető, hogy valaki soha többé nem alszik – viszont minél tovább húzzuk az elalvás idejét az újabb epizódtól tartva, annál nagyobb esélyünk van az alvási bénulás megismétlődésére. Éppen ezért ennél következetesebb lépéseket kell tennünk, ha csökkentenénk az alvásparalízis esélyét.
„Önmagában már az is mérsékli az alvási paralízis során átélt megrázó élményeket, ha korábban már hallottunk a jelenségről, ezért nem ér minket felkészületlenül a bénulás. Ha tudjuk, hogy amit átélünk, csak pillanatnyi idei tart, a szörnyűséges látomások pedig csupán hallucinációk, sokkal könnyebben elviseljük a kellemetlen érzést” – írta a Mélylevegő Projekt. Emellett azonban életmódbeli változásokat is javasoltak.
Az alvásparalízis elkerüléséhez nagyon fontos például, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alvásban legyen részünk, és lehetőleg mindennap ugyanabban az időben feküdjünk le és keljünk fel. Sokat segít továbbá a rendszeres meditálás, a jó stresszkezelés, a túlhajszolt életmód kerülése, valamint a lefekvés előtti alkoholfogyasztás mérséklése. Súlyos esetben kognitív viselkedésterápia, valamint antidepresszánsok szedése is indokolt lehet.
Legjobban: