Randy Gardner és barátja, Bruce McAllister mindössze 17 évesek voltak, mikor 1963-ban úgy döntöttek, hogy egy iskolai kísérlet keretében megdöntik az ébren maradás világrekordját. Akkoriban a rekordot egy honolului DJ tartotta, aki 4 óra híján 11 napig maradt ébren.
A fiúk célja ezzel a bevállalós kísérlettel az volt, hogy kiderítsék, mi történik az agyukkal, ha ilyen hosszú ideig nem tud pihenni. „Teljesen idióták voltunk. Fiatalok és idióták” – nyilatkozta a közelmúltban a BBC-nek McAllister. Hozzátette, érmefeldobással döntötték el, kettejük közül, ki maradjon ébren.
„Egy ideig én is ébren maradtam Randyvel, hogy monitorozzam, mi történik vele. Három ébren töltött nap után, egyik este arra ébredtem, hogy a falra írom a jegyzeteimet” – idézte fel McAllister.
Miután rádöbbentek, milyen nehéz dologra vállalkoztak, a két fiú toborzott egy harmadik csapattagot: a Stanford Egyetem alváskutatóját, William Dementet. „Randy szülei akkor már nagyon aggódtak, hogy a kísérlet komoly – adott esetben maradandó – sérüléseket okozhat a fiuknak. Többek között azért is, mert akkoriban még nem volt bizonyítva, hogy a súlyos alváshiány halált is okozhat.”
Noha Randy fizikálisan fit volt, mikor belekezdett a kísérletbe, számos mellékhatást tapasztalt a kísérlet alatt. Rendszeresek voltak a hangulatingadozásai, koncentrációproblémái voltak, valamint rövid távú emlékezetkiesései és hallucinált is. „Az elvégzett vizsgálatokból kiderült, hogy Randy agya a kísérlet alatt időről-időre szundikált. Bizonyos területei aktívak voltak, míg mások egyszerűen kikapcsoltak.
A fiút, aki végül 264 órát töltött ébren, a kísérlet végén azonnal kórházba vitték, ahol 14 órát aludt egyhuzamban. „Emlékszem, meglehetősen morcosan ébredtem, de nem voltam morcosabb, mint bármelyik másik napon” – idézte fel Randy, majd hozzátette, akkor még azt hitte, megúszta hosszú távú következmények nélkül.
Végül kiderült, hogy lettek maradandó károsodásai: A kísérletet követően évtizedekig súlyos álmatlanságban szenvedett. „Konkrétan kibírhatatlan voltam. Annyira, hogy még én is csak alig-alig bírtam elviselni saját magamat.”
A Guinness-rekordok bizottsága egy idő után egyébként levette a listájáról az alvásmegvonással kapcsolatos rekordokat. Elsősorban azok életveszélyes volta miatt.
