A fejfájás és típusai
A lakosság 90 százalékának van esetenként fejfájása és 40-50 százaléka rendszeresen szenved miatta. A kísérő tünetek, mint a hányinger, szédülés, egyensúlyozási problémák, fáradtság, látás- és beszédzavarok csak tovább fokozzák a beteg gyötrelmét.
A fejfájás típusai, okai, diagnózisa
A fejfájások egy részének nyilvánvaló oka van, mint például a túlzott alkoholfogyasztás vagy a megfázás. Ezek ritkán tartanak néhány óránál tovább, így ha szükséges, egy - két fájdalomcsillapító képes enyhíteni a tüneteket.Afejfájás17 típusa
Fejfájásnál afájdaloma koponyából vagy az agyat körülvevő szövetekből és struktúrákból ered, hiszen az agynak nincsenek fájdalomérzést közvetítő sejtjei. A csontokat fedő vékony szövet, a koponyát, a szinuszokat, a szemeket és a füleket körülvevő izmok, valamint az agy és a gerincvelő, az erek és az idegek felszínét borító szövetrétegek mind begyulladhatnak vagy irritálódhatnak, ami fejfájást okozhat.

Honnan ered a fejfájás?
Primer és szekunder fejfájások
Hippokratész ismerte fel elsőként azt, hogy a fejfájásokat primer és szekunder állapotokra lehet osztani. A primer fejfájásoknak, mint amilyen a migrén, nincs nyilvánvaló fizikai oka. A szekunder fejfájások más körülmények vagy betegségek miatt, például másnaposság, fejsérülés, agyhártyagyulladás vagy melléküreg-gyulladás következtében lépnek fel. Ennek az egyszerű különbségtételnek nagy hatása van a fejfájás kezelésére, hiszen a primer fejfájás nyilvánvalóan más kezelést igényel, mint a szekunder fejfájás, amely az alapvető ok kezelésére reagál a legjobban.Az évszázadok során az osztályozás egyre bonyolultabbá vált, így a diagnózis elősegítése érdekében leírásokban és diagnosztikai kritériumokban egyeztek meg. A legutóbbi osztályozás, melyet "A fejfájások, koponyai (koponyát érintő?) neuralgiák és az arcfájdalmak osztályozása és diagnosztikai kritériumai" címen a Nemzetközi Fejfájás Társaság dolgozott ki, 2004-ben jelent meg. Eredetileg klinikai vizsgálatokban történő alkalmazásra szánták, ma azonban általánosan használják. Több mint 90 kutató elme átfogó közleménye ez, amelyben a fejfájásnak 13 fő csoportját sorolják fel, közöttük 4-féle primer és 9-féle szekunder fejfájást. Természetesen ez az osztályozás sem tökéletes és idővel nyilvánvalóan módosítani fogják, de nagy előrehaladást jelent a korábbi megközelítésekhez képest.
Ezek az új kritériumok leginkább a primer fejfájások megértését segítették elő. Az alkalmazásuk lehetővé tette, hogy jobban kutathassák a migrén kezelését, mert a kutatók biztosabbak lehetnek abban, hogy a vizsgálatban részt vevő betegnek valóban migrénje van. Hasonlóképpen kutatják a fejfájások egyéb típusait is. Az ilyen kritériumok egyik elméleti haszna, hogy a diagnózis felállítása érdekében diagnosztikai ellenőrző listákat lehet - számítógéppel generálva - kialakítani.
A primer fejfájások osztályozása négy csoportot eredményezett: a migrén, a tenziós fejfájás, a cluster- fejfájás, valamint a vegyes fejfájások csoportjait.

A migrén
Érdekes megfigyelés, hogy a népesség-vizsgálatok során a migrén miatt jelentett betegállapot, a munkából való hiányzás, valamint a szabadidős tevékenységtől való távolmaradás aránya magas, míg a migrén miatt az orvosukhoz fordulók aránya alacsony. Ennek okát jelenleg is kutatják.
Tenziós fejfájás
Bár a migrén gyakori, a leggyakoribb fejfájástípus az összes fejfájásnak körülbelül 78 százalékát képviselő tenziós fejfájás, mellyel csaknem mindenki találkozott már az élete folyamán. A tenziós fejfájásba történő besorolás kritériumai a migrén kritériumainál kevésbé szorosak: ezek a fejfájások nagyon eltérőek lehetnek súlyosság és időtartam szempontjából, kísérő tünetük általában nincs, és rendszerint jól reagálnak recept nélkül kapható fájdalomcsillapítókra. Rendszerint a tizen- és huszonéves korban kezdődnek, ám általában az emberek húszas és harmincas éveinek végén fordul elő a leggyakrabban.A jellegzetes tünet a tompa, nem túl erős fájdalom, amely szinte szoros övként veszi körül a fejet. Rendszerint nem szorítkozik a fejnek csak az egyik oldalára vagy részére, hanem kétoldali vagy az egész fejre terjed; gyakran ráterjed a válltájékra is. A fájdalom harminc perctől akár egy hétig is tarthat, súlyossága az enyhe fájdalomtól a közepesig bárhol lehet. Legtöbbször nem befolyásolja jelentősen a normális napi tevékenységet. Mindazonáltal azoknak, akiket érint, némi korlátozással kell szembe nézniük (pl. indítékcsökkenés, koncentráló-képesség csökkenése, rosszkedvűség). A tenziós fejfájás általában nappal lép föl és - a migrénnel ellentétben - a fizikai aktivitás, például a séta a friss levegőn jó hatású lehet.
Cluster fejfájások
A primer fejfájások harmadik csoportját a Nemzetközi Fejfájás Társaság jelentősen átalakította. A jelen elnevezés szerint trigemino-autonom fejfájásoknak hívott kórképek közös jellemzője a féloldali, általában erős fejfájás, melyet az autonóm (vegetatív) idegrendszer azonos oldali működészavarával magyarázható tünetek kísérnek. Leggyakoribb képviselőjük, a cluster (halmozott rohamokban jelentkező) fejfájás a legdrámaibb fejfájások egyike. Szerencsére ritka, csupán a lakosságnak kevesebb, mint 0,1 százalékát érinti, erősen dohányzó férfiak körében gyakoribb.
Egyéb fejfájások
A primer fejfájások listáját az "egyéb" jelzésű fejfájások teszik teljessé, amelyek közé a hideginger okozta fejfájás, a megerőltetéssel összefüggő fejfájások, valamint a szexuális aktivitással kapcsolatos fejfájások tartoznak. A leggyakoribb a hideginger-fejfájás, amit mindenki megtapasztalhat, ha nagy adag nagyon hideg fagylaltot nyel le.Szekunder fejfájások
Függőséget is okozhat a fájdalomcsillapító
Fájdalomcsillapítókra majdnem mindenkinek szüksége van alkalmilag vagy állandó jelleggel, azonban a gyógyszereknek a mellékhatásokon kívül is vannak veszélyeik, ugyanis függőséget okozhatnak.
A prognózist nem az határozza meg, hogy sok vagy csak kevés gyógyszert szed naponta: az adagolás rendszeressége sokkal fontosabb, mint az aktuálisan bevett gyógyszer mennyisége. Az ilyen beteg nehezen kezelhető, mert a hatásos terápia alapja az, ha beszünteti a napi gyógyszerszedést. Ennek gyakran kezdeti nagyon súlyos megvonásos fejfájás a következménye, amely több napig tart. A tünetek azonban fokozatosan enyhülnek, és az ezután is megmaradó fejfájás sokkal gyorsabban reagál a kezelésre. A gyógyszereléssel való visszaélés okozta fejfájást leginkább úgy lehet megakadályozni, ha az akut kezelés rendszeres alkalmazását hetenként legfeljebb 2-3 napra korlátozzák.
Ahány fej, annyiféle kezelés
A Nemzetközi Fejfájás Társaság osztályozásának bevezetése elősegítette a fejfájás kutatását, javította a lakosság körében előforduló fejfájás megértését és jól használható segítséget adott a pontos diagnózis felállításához. Mindez jól kiegészítette azt a robbanásszerű fejlődést, amely a primer fejfájások roham-, ill. megelőző kezelésében az elmúlt 20 évben bekövetkezett. A fejfájások klinikai kezelésének alapja a részletes és pontos kikérdezés, mely a fejfájás jellemzőin túl ki kell terjedjen a kórelőzményekre, egyidejűleg fennálló egyéb betegségekre, gyógyszerszedési szokásokra és a szociális ill. családi körülményekre is.Mivel a fejfájások jelentős részét pszichés tényezők (stressz, hangulatzavar, kimerültség) is provokálhatják, ezek feltárása is lényeges szempont. A beteg és orvos közti bizalom, e gyakran terápiás nehézséget jelentő kórképek kezeléséhez elengedhetetlen. Nincs és a közeljövőben nem is várható olyan diagnosztikus eljárás, mely a fejfájások kórismézéséhez és kezelésének megtervezéséhez szükséges időráfordítást jelentősen lerövidítené. Ebben az értelemben a fejfájások kivizsgálása és kezelése - a modern eszközök megfelelő mértékű használata mellett - a klasszikus orvoslás legjobb hagyományait felelevenítve igényli a beteg problémája iránti (időráfordításban is megnyilvánuló) érdeklődést, a szaktudás folyamatos frissítését és a gondos odafigyelést. Minden egyes fejfájás külön diagnózist igényel. Csakis ezt követően lehet specifikus és gyakran elkülönített, egyedi kezeléseket alkalmazni.