Ismerjük meg a zellert!
A zeller (Apium graveolens) ismert gyógy- és fűszernövény, amely az ernyősvirágzatúak (umbelliferae) családjába tarozik. Dél-Európából terjedt el, ma többféle változata ismert és termesztett.
A meleg, napos helyeket kedveli. Ismert népies neve celler. Értéke inkább gyökérgumójában rejlik, de a szárát is hasznosítják. A görögök már az ókorban fogyasztották gyógyító erejéért, és ezernyi jó tulajdonsággal ruházták föl. Széles körben elterjedt az a hit is, hogy a zeller nemivágy-serkentőként hatásos , de ez klinikailag nem bizonyított. Hazánkban a reneszánszban vált konyhakerti növénnyé.
A nagyvilágban három változata terjedt el, hazánkban a gumós fajtát termelik. A halványító és metélő zeller levélnyele 25-45 mg/100g C-vitamint tartalmaz, míg a gumós változatában csak nyomokban lelhető fel ez a típusú vitamin.
Miért jó a zeller?
A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat (limonént, szelinént, alkil-ftalidokat), furokumarinokat és flavonoidokat is. A zeller serkentőleg hat a veseműködésre. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert.
Hogyan fogyasszuk a zellert?
A zeller gyógyhatása akkor érvényesül legjobban, ha nyers állapotban fogyasztják. A növénynek mind a gumóját , mind pedig a felső zöld részét hasznosítják. Zöldje a májusi palántázási időszak után folyamatosan szedhető, gumója őszre húsosodik. Felhasználható nyersen salátákhoz, de kiváló fűszerei a különféle főzelékeknek, leveseknek, mártásoknak is. Hús- és tojáspástétomokhoz is jól illik és fontos szerepet játszik a diétás étkezésben is .
A magyar reformkonyhában közkedvelt ételnek számít a zellerkrémleves , amely elkészítése könnyű és gyors. Aki vizelethajtóként szeretné alkalmazni, az készíthet magjából vagy összeaprított leveléből gyógyteát is. A téli időszakokban többen kedvelik a zellerlét almával vagy répával ízesítve. Ezt a finom italt léfacsaró edény segítségével készíthetjük el. Főleg a vidéki háztartásokban télire készítenek ún. zellersót, amely őrölt zeller levél és só keveréke. A nagyobb zellergumókból sok háztartásban ízletes rántott zellert készítenek.
Tippek, tanácsok zellerimádóknak
A zellergumóban lehetnek szivacsos részek, de ettől még fogyasztható. Van, aki a szivacsos részt kidobja, de nyugodtan fel lehet használni. Ha a piacon vásárolunk zellert, érdemes megvizsgálni, hogy a levelek és a szár frissek-e, és kicsit nyomkodjuk meg, így hamar észrevehetjük, ha gond van vele.
Ha nyomásra puha, akkor vagy szivacsos a belseje, vagy rothadt, ugyanis a zeller hajlamos a rothadásra, különösen, ha nem megfelelően tárolják. Ősszel, ha felszedik a zellert, érdemes hűvös helyen, például pincében tárolni. Akinek nincs alkalmas tároló helyisége, az a mélyhűtőben is tarthatja szépen meghámozva és felszeletelve.
További érdekességek a zellerről
Az ókori görögöknél nagy tisztelete volt a zellernek. Az atlétikai versenyek győzteseit virágcsokor helyett néhány zellerlevéllel jutalmazták. A rómaiak vértisztító növényként tisztelték, talán ez lehet a magyarázata, hogy zellerből font koszorút hordtak a nyakukban a másnaposságtól tartó férfiak. A középkorban olasz földművesek termeszteni kezdték azt a zeller fajtát, amely vadon növő ún. hegyi zellerként volt ismert. A mai ismert nagy, húsos, lédús, egyenes szárú zeller csak a késői XVIII. században alakult ki, de az európai konyhákban csak a XIX. században vált igazán ismertté, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át. Az Egyesült Államokban a zellert kenyérre kenhető formában és mártásokban étvágygerjesztőnek használják.
