Az időszakos böjt elve csupán annyit tesz, hogy egy megadott időszakban egyáltalán nem vagy alig fogyasztunk ételt, majd egy annál rövid időszakban nyugodtan szabadjára engedhetjük étvágyunkat. Többféle típusa is ismert. Az 5:2-es szabály például a hét öt napjára határoz meg drasztikusan csökkentett kalóriabevitelt, ezt pedig két nap önfeledt dőzsölés követi. A 16:8-as rendszer szintén nagyon népszerű: ez a nap 16 órájában foglal magában teljes önmegtartóztatást az étkezés terén, hogy aztán a következő 8 órában annyit ehessünk, amennyit csak szeretnénk. Noha a megközelítés tényleg nagyon népszerű a fogyni vágyók körében, mégsem hozza el minden esetben a remélt testsúlycsökkenést. Most arra is fény derült, miért nem.
A Dél-dániai Egyetem és a holland Wageningeni Egyetem kutatói ugyanis a területen zajlott korábbi kutatásokat elemezve fontos megállapításra jutottak. A Trends in Endocrinology and Metabolism című folyóiratban közölt tanulmányukban rámutatnak, hogy pusztán időszakos étrendi megszorításokkal nem lehet fogyni – legalábbis önmagában ezzel nem. „Amikor időszakos böjtölést folytatsz, továbbra is érvényes az az alapvető szabály, hogy kevesebb kalóriát kell bevinned, mint amennyit elégetsz, ha fogyni szeretnél. Ez azt jelenti, hogy az időszakos böjt sem ad zöldkártyát a korlátlan mennyiségű evéshez. Egy alapvető élettani összefüggésről van szó, amelyen a böjtölés sem képes változtatni” – idézi az egyetem közleménye Philip Ruppertet, a Dél-dániai Egyetem molekuláris biológusát, a tanulmány társszerzőjét.
Miért okoz eufóriát a test éheztetése?
Akad egy másik érdekes felfedezése is a mostani elemzés készítőinek. Ezen a ponton érdemes azonban először pár szóban kitérni arra, hogy mi is történik a szervezetben egy hosszúra nyúló böjt időszaka során. Amint testünk nem jut táplálékhoz, először a bélrendszerben lévő tápanyagok emésztése és felszívódása megy végbe. Ezután a máj kezdi feloldalni glikogénraktárait, hogy egyenletesen tartsa a vércukorszintet. Emellett a szervezet zsírtartalékaiból is zsírsavak szabadulnak fel, hogy energiaforrást biztosítsanak. Miután a glikogénraktárak kiürültek, a máj elkezd a testzsírból ketonokat előállítani, így kielégítve a szervezet energiaszükségletét. Ezen a ponton a test kizárólag a zsírtartalékaiból tartja fenn magát, és ez az állapot akár néhány hétig is kitarthat. Amint aztán a zsírtartalékok is kiürülnek, már csak az izmok fehérjetartalma nyújt némi végső szalmaszálat az életben maradáshoz.
Az időszakos böjtöt, mint azt említettük, többféle formában is gyakorolják a fogyókúrázók. Vannak, akik több napig vagy akár hetekig is böjtölnek. Egyes kutatások szerint ez a fajta megközelítés két-három nap után jelentős változást hoz magával. „Kezdetben csak éhesek, de az éhség egy-két nap után elmúlik. Az érintettek ilyenkor szinte eufórikus állapotba kerülnek. Kicsit hasonló ez a futók által átélt mámorhoz, és egészen addig kitarthat, amíg újra el nem kezdenek enni” – mondja Ruppert. A kutató saját bevallása szerint maga is szokott évente néhány nap böjtöt tartani, és ennek során már átélt hasonló feldobott hangulatot. „Olyannyira kitisztulnak a gondolatok a fejedben, hogy azt nehéz szavakkal leírni” – tette hozzá.
Rupperték elmélete szerint az eufóriáért a böjtölés során felszabaduló ketonok lehetnek felelősek. Az éhezés időszakában ugyanis a ketonok látják el energiával az agyat, és elképzelhető, hogy ezt sokkal hatékonyabban is teszik.
