Mint ismert, a várandósság során a nőknek számos dologra oda kell figyelniük a kicsi egészsége érdekében. A helyes táplálkozás és a szükséges tápanyagok biztosítása például kiemelten fontos ilyenkor, ahogy az is, hogy a kismama mellőzze a dohányzást és az alkoholfogyasztást.
De vajon mit tehetünk akkor, ha egy ismerősünk vagy családtagunk éppen babát vár, azonban nem képes lemondani káros szokásáról? Pont egy ilyen jellegű problémával kereste meg egy aggódó testvér a The Guardian szakértőit. Mutatjuk, mit tanácsoltak neki.
„Gyakran kisurrant, majd alkoholszagúan tért vissza”
„Nemrég értem haza a nyaralásról, ahova egy nagyobb csoporttal és az első gyermekével várandós testvéremmel mentem. Amikor a társasággal közös programunk volt, a nővérem gyakran kisurrant, majd alkoholszagúan tért vissza, miközben hangosan hencegett azzal, hogy mennyit fogyott, amióta abbahagyta az ivást. A szálláson közös szobában aludtunk, és véletlenül rábukkantam egy nem túl jól elrejtett, teli alkoholos üvegre, és az egy liter a két nap végére az utolsó cseppig el is fogyott. Nem tudom, mit tegyek” – olvasható a levélben. Az aggódó testvér úgy folytatta: nem ítélkezni akar a nővére felett, inkább támogatni szeretné őt a nehézségekben, illetve úgy érzi, valamennyire a születendő baba iránt is felelősséggel tartozik.
Nem szeretném, hogy bármi baja essen a kicsinek. Közben viszont megvannak a saját tapasztalataim is az alkohollal, tehát pontosan tudom, hogy segítség és támogatás nélkül mennyire nehéz kikeveredni ebből a veszélyes ördögi körből” – fogalmazott.
„Mielőbb abba kellene hagynia”
A kétségbeesett levélírónak Annalisa Barbieri, a The Guardian egyik szerkesztője válaszolt, aki gyakran ad tanácsokat az olvasóknak családi problémákkal kapcsolatban. „Ha a nővéred valóban annyit iszik, amennyit állítasz, akkor feltétlenül szakember segítségét kell kérnetek ahhoz, hogy le tudjon szokni, amilyen gyorsan csak lehet” – hangsúlyozta. Kikérte ugyanakkor két szakértő véleményét is az esetről, hogy a lehető legjobb tanácsot adhassa a kérdezőnek.
„Senki sem tudja 100 százalékos bizonyossággal megmondani, hogy mekkora mennyiségű alkohol jelent tényleges veszélyt a magzatra, a jelenlegi irányelvek azonban azt sugallják, hogy a terhesség alatti ivászat egyáltalán nem biztonságos. Aki titkolózik is, az valószínűleg szégyelli a tettét, de ettől még sürgősen foglalkozni kell a problémával” – mutatott rá Becky Harris, a függőségek kezelése terén is nagy tapasztalattal rendelkező pszichoterapeuta. A várandósság során túlzásba vitt alkoholfogyasztás egyébként számos kockázattal jár. Nemcsak a vetélés és a koraszülés veszélye növekszik meg jelentősen, hanem akár magzati alkohol szindróma (FASD) is kialakulhat, amely később a gyerek egész életére kihathat.
Harris szerint a levélíró felhasználhatná a saját leszokási tapasztalatait arra, hogy segítsen a testvérének megbirkózni a nehézségekkel. Az embernek ilyenkor együttérzésre és támogatásra van szüksége. A szakember valahogy így kezdené ezt a beszélgetést: „Az utolsó dolog, amit szeretnék, az az, hogy rosszul érezd magad. Szeretlek és nem ítélkezem, csak támogatni szeretnélek, de nagyon aggódom érted és a babádért. Ha nem keresel segítséget a problémád megoldásához, szólnom kell erről valakinek.”
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
„A gyermek családból való kiemelése a végső megoldás”
Ha egy alkoholista nem kér önként segítséget, lehetetlen megakadályozni, hogy titokban továbbra is hódoljon függőségének. Nandita Vytelingum, a szerrel való visszaélésre specializálódott szociális munkás szerint aggódó hozzátartozóként felkereshetjük a terhesgondozást végző szakembert, vagy akár a szociális szolgálathoz is fordulhatunk.
Ez is érdekelheti
„Sok családtag aggódik amiatt, hogy a szociális munkások már a baba megszületésekor megpróbálják őt elvenni a szülőktől, ha tudomást szereznek az alkohollal való visszaélésről. Ez azonban csak nagyon ritkán fordul elő, és ha mégis megtörténik, az általában a végső megoldás. A szociális munka a családokkal való együttműködésről szól” – magyarázta Vytelingum, aki azt javasolta a levélírónak, biztassa nővérét, hogy kérjen szakszerű segítséget a leszokáshoz.
Legjobban: