"Ha minden erőmmel nyomni kell, nem jön ki alulról minden?" – a szülést kísérő tabuk és félelmek

Az ismeretlentől egyértelműen tartunk, főleg ha az egy olyan élmény, amiről ha mást nem is, egy dolgot mindenki tud: nagyon fájdalmas. Harminc nő megkérdezésével készült, nem reprezentatív felmérésünkből kiderül, mitől féltek leginkább a nők szülés előtt, és van-e olyan, amit szerettek volna tudni, de nem merték megkérdezni a nőgyógyászuktól.

Többé nem tabu
tematikus hónap a HáziPatikán

Életünkben számos terület van, amiről nem, vagy nehezen beszélünk – különösen érzékenyek lehetnek egyes egészségügyi témák, legyen szó akár fizikális, akár lelki kihívásokról. Hiszünk benne azonban, hogy a megoldások a nyíltsággal kezdődnek: szembe kell néznünk a gondjainkkal, körülményekkel, tényekkel, ahhoz, hogy változtatni tudjunk rajtuk. És bizony az sem árt, ha ehhez megkapjuk a szűkebb és tágabb környezetünk támogatását is, már csak ezért sem szabad hallgatni. A HáziPatika elkötelezett amellett, hogy merjünk beszélni akár kellemetlen, intim dolgokról is, hiszen az életünk részei. Áprilisban ezért egy egész hónapot szentelünk „rázós” témáknak bízva abban, hogy egyre kevésbé lesznek azok, a róluk való ízléses, de szókimondó beszéd pedig természetessé válik.

„Sokszor eszembe jutott: de hát nekem alacsony a fájdalomtűrő képességem, még egy szálka is meg tud viselni. Mi lesz, ha kiabálni fogok a szülőszobán? Végül így is történt, de ezen ott senki nem akadt fenn. Emlékszem a szülésznő szavaira, amikor másnap bocsánatot kértem: jaj anyuka, itt csak az nem kiabál, aki éppen nem szül.” 

„Mindent megterveztem: nőgyógyászt, szülőszobát és módszert választottam, elolvastam, amit lehet, mégis féltem. Attól rettegtem, hogy kicsúszik a kezeim közül az irányítás. Ez végül meg is történt, de utólag nem bánom: jó volt, hogy lépésről-lépésre instruáltak, így éreztem biztonságban magam.” 

„Mégis hogy fog kiférni egy ekkora gyerek azon a kis lyukon? Fel is tettem a kérdést a nőgyógyászomnak, bár ne tettem volna. Ezt válaszolta ugyanis: jaj, hölgyem, ez nem megy ám úgy, mint a filmekben. Ez egy lassú, hosszú folyamat. Van, akinél egy egész napig is eltart, mire megérkezik a baba. Végül is nálam nem tartott annyi ideig, a fájdalom pedig... azt az ember utólag szerencsére nem képes felidézni.” 

„Hosszú vajúdás után közölték: császározni kell. Ekkor konkrétan halálfélelem lett úrrá rajtam. Olyan kényszerképzet gyötört, hogy nem fogom túlélni. El is búcsúztam a férjemtől, még a jegygyűrűmet is visszaadtam neki. Aztán persze magamhoz tértem, a kisfiam pedig épp a múlt héten lett egyéves.” 

„Alapvetően nem vagyok jó fizikumban, a terhesség pedig csak rontott a helyzeten, hiszen az utolsó hónapokban feküdnöm kellett. Képes leszek-e megszülni? Ez a kérdés motoszkált bennem nap mint nap, és nagyon elbizonytalanított. Szuper orvosom volt viszont, akiben megbíztam és azt tettem, amit kért. Ez nagyban megkönnyítette a szülést.” 

Rettegtem. Ezért inkább megkértem az orvosom, hogy végezzen császármetszést. Utólag megbántam: akikkel egy napon szültem, néhány kisebb problémától eltekintve vígan jöttek-mentek a folyosón. Én viszont jó pár napig fel se bírtam kelni az ágyból, pedig már ott volt mellettem a pici is, akit az első naptól el kellett látnom.” 

„A fájdalom szorongatott legjobban. Hogy menyire fogom majd kibírni. Viszont másfajta fájdalmakhoz képest ennek legalább van értelme, vezet valahová. Így mikor a mellemre tették a gyereket, többé nem is gondoltam rá, pedig azért az se volt túl kellemes, amikor utána összevarrtak, ahol szétszakadtam.” 

„Olykor még mindig előfordul, hogy valaki belehal a szülésbe, bármi megtörténhet. Én a komplikációktól féltem legjobban, direkt kerültem az ilyen híreket.”

szülés, vajúdás, fájdalom
A fájdalomtól mindenki tart. Szerencse, hogy az idővel elhalványul és gyakorlatilag már másnap nem tudjuk felidézni. Fotó: Getty Images

Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptam, amikor anyákat kérdeztem arról: mitől féltek a szülésük előtt. A fájdalomtól mindenki tart, ennek pedig extrém kifejeződése, amikor egy nőn elhatalmasodik a szüléstől való rettegés. A tokofóbia komoly problémákhoz vezethet, ha a kismama nem kap megfelelő segítséget. Az ebben érintett nőknél 91 százalékkal nagyobb eséllyel indul meg idő előtt, a 37. hétnél korábban a szülés, a félelmeknek tehát lehet egyfajta önbeteljesítő hatása, ráadásul a későbbi terhességekre is kihat. Ezért is fontos, hogy akinek már a mindennapi életét akadályozza a rettegés, megfelelő szakemberhez – pszichológushoz vagy perinatális tanácsadóhoz – forduljon. Az említett félelemnek is része van abban, hogy az utóbbi évtizedekben megugrott a császármetszések száma, hiszen vannak, akik ezt választják hüvelyi szülés helyett.

„Mi van, ha nyomás közben más is kijön?”

Vannak, akik a szülés szükséges kellemetlen velejárói miatt aggódnak inkább:

„Nem tudtam elképzelni, hogy ha minden erőmmel nyomni kell, nem jön-e ki onnan alulról minden. Ez nekem iszonyatosan kellemetlennek tűnt, és végül meg is történt. Viszont olyan flottul kezelte a szülésznő, hogy gyakorlatilag csak utólag esett le. Nyilván neki ez mindennapi eset.” 

A beöntés nagyon aggasztott. Gyerekkoromban kaptam párszor, rettenetes emlékeim vannak róla, iszonyú kínos volt. A szülőszobán kiderült: ez olyan kis része annak a napnak, hogy elég gyorsan túl is teszi magát rajta az ember.” 

Iszonyúan féltem a gátmetszéstől. Persze belementem, mert sokat rövidített a szenvedésen, de a szülés előtt egyáltalán nem tudtam elképzelni, ez hogy fog történni. Végül úgy lett, ahogy már másoktól is hallottam: az egész akkor már annyira fáj, hogy magát a gátmetszést meg se éreztem.” 

„Az első szülésem előtt csak innen-onnan hallottam, hogy le kellene borotválnom odalent. Igen ám, de én az utolsó két hónapban a hasamtól nem is láttam, mi a helyzet odalent, így ezt nem tudtam megcsinálni. Megkérdezni viszont valahogy sosem sikerült. Végül a szülőszobán nagyjából másfél perc alatt elvégezték helyettem a feladatot.” 

„Az elsőnél attól féltem, hogy császározni kell, a másodiknál viszont már attól, hogy ballonozni fognak. Vagyis igazából a természetes folyamatba való beavatkozástól tartottam. Emellett rettegtem a gerincbe adott érzéstelenítőtől is, de végül az nem volt vészes, biztos kézzel, gyorsan elvégezték.”

Amikor a gyermek a tét

 A kisfiamért aggódtam legjobban, hogy egészséges legyen, hiszen több mint tíz évet küzdöttünk érte. Bár végül koraszülött lett, de megmentették, úgyhogy az előzetes aggodalmakat el is hessegethettem volna.”  

„Mivel a 42. héten szültem, leginkább a komplikációktól tartottam, amik miatt esetleg elválaszthattak volna a babámtól szülés után. Szerencsére ez nem történt meg.”  

„Veszélyeztetett terhes voltam, ezért rettegtem attól, hogy a babám esetleg extrém koraszülött lesz. Számoltam a heteket, és csak akkor nyugodtam meg valamennyire, amikor elhagytuk a harmincat.”

A nők félelme részben érthető, főleg az első szülés előtt, hiszen ilyenkor elsősorban az ismeretlentől való félelem kelt szorongást. Sokat lehet azonban ezen enyhíteni, ha foglalkozol a félelmeiddel és utánanézel: vajon mennyire indokoltak.

szülés, vajúdás, fájdalom
A félelmek egy része indokolt, de ha bízol az orvosodban, sokkal könnyebb lesz. Fotó: Getty Images

Így enyhítsd a szorongást

Az első és legfontosabb a tájékozódás. Merj kérdezni, utána olvasni azoknak a dolgoknak, amik leginkább foglalkoztatnak a szüléssel kapcsolatban. Sokat segíthet, ha igyekszel minden fontos információt megszerezni, kérdezz az orvosodtól, szülésznődtől és olyanoktól, akik már átélték ezt!

Fontos, hogy tudj szelektálni, és ne ragadj le a rémtörténeteknél! Gondolj csak bele: ezekből azért lehetett hír, mert annyira ritkán fordulnak elő.Mivel a szülés a legtöbb magyar nő számára legfeljebb egyszeri esemény, érthető, ha azt szeretnénk: minden a legtökéletesebben alakuljon. Az izgatottság persze még belefér, de ha már minden gondolatod akörül forog, hogy milyen szörnyűségek történhetnek szülés közben, akkor tényleg érdemes ezzel foglalkozni. Ilyenkor egy pszichológus segíthet, aki hamar eloszlatja a kételyeket és a szorongást. Ha ódzkodsz a pszichológustól, fordulhatsz dúlához is, ők sokat tudnak és tapasztaltak azokról a félelmeidről, amelyek a többi kismamát is gyötörhetik. Emellett járhatsz szülésfelkészítő tanfolyamra, sőt ezeken a párod is részt vehet. Az is rengeteget segíthet, ha egy kismamatárssal kibeszélitek, kit mi nyomaszt a szüléssel kapcsolatban. Hidd el, semmi nem lesz ciki ilyenkor, hiszen ő éppen ugyanabban az élethelyzetben van, mint te. Hátha tud olyat mondani, ami megnyugtat, vagy ha nem, már az segítség, hogy láthatod: nem vagy egyedül a problémával. Ha pedig nem ismersz várandós nőt, csatlakozhatsz virtuális vagy valós kismamacsoportokhoz. Mindezek mellett pedig elengedhetetlen, hogy bízz az orvosodban! Ez ugyanis nagyban megkönnyíti a szülést. 

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Olvassa el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +25 °C
Minimum: +11 °C

A rétegfelhőzet fokozatosan szakadozik, gomolyosodik, a látási viszonyok javulnak, és a nap nagy részében napos, gomolyfelhős idő várható. A délután folyamán elsősorban északkeleten, illetve kis eséllyel az északnyugati határ közelében lehet helyenként záporokra, zivatarokra számítani. A délnyugati szél olykor megélénkül, de zivatarok környezetében erős lökések is lehetnek. A hőmérséklet délután 22 és 28, késő este 15, 20 fok között változik. Orvosmeteorológiai szempontból kifejezetten szerencsés helyzet alakult ki mostanra.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra