„Hiába vettek körbe sokan, volt nagy házam, autóm, családom, mégis magányosnak éreztem magam” – mondta el a Növekedésnek névtelenül egy egykori vállalatvezető. A Tibor néven szereplő férfi azt mondta, hogy szerinte egész életében függő volt valamitől. Eleinte sportfüggő volt, aztán a munka rabja lett, ami oda vezetett, hogy néha napokig az ágyat se látta. Még csak 33 éves volt, amikor gyomorvérzéssel majdnem meghalt.
Mint elmondta, az országos helyzetre nincs rálátása, de a saját tapasztalata az, hogy az üzleti világban a felső-vezetői, tulajdonosi körökben, főleg a partikon hamar előkerül a drog. Ő eleinte egy kis feszültségoldásra akarta használni, de egy idő után, szinte észrevétlenül az extremitás vált normális magatartásává: az egész napját az alkohol és a drog köré szervezte.
49 éves volt, amikor elhatározta, hogy változtatni fog az életén. A döntésben az is segített, hogy az egyik barátja a 40-edik születésnapján majdnem belehalt az alkoholizmusba. Először rajta keresztül hallott az Anonim Alkoholisták közösségéről, amelynek aztán ő is a tagja lett. Tibor elmondása szerint az élete mára teljesen megváltozott. Eladta a cégeit. Jelenleg mások segítésével, illetve közösségépítéssel foglalkozik. A felesége időközben elhagyta. Bár 16 éve nem ivott, azt mondja, hogy az alkoholizmust az ember nem tudja maga mögött hagyni.
Szerinte a felépülésében fontosak voltak az önismereti foglalkozások. Az, hogy egész életében egyik függőségből a másikba esett, csak idős korára tudatosult benne. „Fontos belátni, hogy amikor valaki függő, akkor nem a droggal, az
alkohollal, a szexszel vagy bármi mással van a baj: a lelkünket kell
rendbe tenni. Önmagában az ital lerakása még nem oldja meg a
problémákat. Nekem is rá kellett ébrednem, hogy egy segítő közösség
nélkül, amely hasonló értékrendben bízik és hisz, mint én, nem fogok
előrejutni” – mondta.
