Amikor egy pár eldönti, hogy szeretne családot alapítani, akkor minden hónapban reménykedve várja, hogy vajon sikerült-e a fogantatás: jelentkeznek-e a terhességi tünetek, vagy esetleg még mindig megjön a havi vérzés. Ám ha több hónap, esetleg egy év is azzal telik, hogy folyamatos kudarccal szembesülnek, akkor érdemes kivizsgáltatnia magát mind a nőnek, mind pedig a férfinak – hiszen előfordulhat, hogy valamilyen egészségügyi probléma szab gátat a pozitív tesztnek. De mi van akkor, ha minden lelet rendben van? Akkor célszerű arra gondolni, hogy lelki okai vannak a problémának – mutatott rá Kispál Mónika, a Nőgyógyászati Központ pszichológusa.
Először is nagyon fontos tudni, hogy a stressz – akár a családalapítás, akár más dolgok táplálják – erősen befolyásolja a hormonális állapotunkat. Nem hiába hangoztatják az orvosok és a pszichológusok is, hogy a teherbeesés egyik legnagyobb ellensége a stressz. Ekkor ugyanis olyan hormonális változások indulnak meg, amelyek megakadályozhatják a peteérést, a megfelelő ovulációt és a beágyazódást is.
A szakember szerint a leggyakrabban az szokott a probléma lenni, hogy megnő az agyalapi mirigy által termelt prolaktin mennyisége, amelyet terhességi hormonnak is neveznek, hiszen a terhességet és a tejelválasztást hivatott támogatni. Alap esetben csak igen kevés van belőle a szervezetünkben, ám ha várandósság vagy szoptatás nélkül termelődik túl nagy mennyiségben, az bizony olyan változásokat generál, amelyek hatással vannak a nemi hormonok termelődésére, így nem megy végbe megfelelően tüszőérés és a nő nemi ciklus. A problémát okozhatja az agyalapi mirigy jóindulatú daganata is, ám gyakoribb, hogy a stresszes, túlhajszolt életmód felelős érte.
Milyen lelki gátak lehetnek bennünk?
Az ember életében számos olyan pszichés tényező lehet, amely gátat szabhat a teherbeesésnek. Ezek lehetnek tudatosak, de sokszor megesik, hogy tudat alatt hordozunk valamit, amelyre csak egy pszichoterápia alkalmával sikerül rájönni. Gyakori például, hogy a nőnek nem kiegyensúlyozott a viszonya az anyjával, ezért felnőttként negatív élményei vannak a szülőséggel kapcsolatban. Negatív példa is kiválthat egyfajta blokkot az érintettben, esetleg tarthat attól, hogy ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, mint a szülei.
Pszichés gátat szabhat az is, ha tart attól az illető, hogy a gyerekvállalással valamilyen szempontból hátrányba kerül – például a munka világában. Az érintett azt gondolhatja ilyenkor, hogy a családalapítás után elveszít mindent, amiért tanult, dolgozott, küzdött, és szorongással tölti el, hogy később nem lesz képes érvényesülni. Háttérbe szorulhat a karriervágy, és megjelenhet a jövőtől és az anyagi bizonytalanságtól való félelem is.
Fontos tényező a saját nőiség megélése, ezzel kapcsolatban pedig az önbizalomhiány is. Ha valaki – akár belsőleg, akár külsőleg – nem tekint magára tudatosan nőként, akkor nem is válhat belőle anya – főleg, ha ezt a kettőt szorosan összekapcsolja. A frusztrációt csak fokozhatja az a képzet is, hogy a szülés után megváltozik a teste, így esetleg már nem lesz kívánatos a párja szemében.
A szüléstől minden nő tart valamennyire – ám vannak, akik annyira félnek tőle, hogy emiatt nem is képesek teherbe esni. Ez a leggyakrabban azoknál szokott előfordulni, akik környezetében volt már rossz kimenetelű szülés, de a hipochonderek körében is gyakori a szüléstől való túlzott félelem. Egyesek kifejezetten a szülési fájdalmaktól, esetleg a szülés utáni depressziótól rettegnek, vagy egyszerűen csak nem érzik magukat elég felkészültnek az anyaságra. Lelki gát továbbá az is, ha a nő el sem tudja képzelni, hogyan fog majd teljesíteni ebben az új szerepben, hogyan fogja ellátni az újszülöttet.
A leendő anya vagy apa esetleges pszichés zavara – például depressziója – is szerepel a meddőség pszichés okai között. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy a depresszió nem csupán a nők termékenységére van rossz hatással, de a férfiak spermaképét is jelentősen rontja. Végül, de nem utolsó sorban azt is érdemes megemlíteni, hogy igen nagy terhet ró a párra, ha hosszú hónapok után sem sikerül teherbe esnie a nőnek. 12 hónapos sikertelen próbálkozás után orvosi értelemben meddőségről beszélünk. A folyamatos kudarcélmény azonban egyfajta önbeteljesítő jóslatként is hat, hiszen fokozza a stresszt, és szorongást, esetleg depressziót is kiválthat. Így kialakul egy ördögi kör, hiszen a sikertelenség miatt még nagyobb lesz a nyomás, ezzel pedig egyre kevesebb lesz az esély a fogantatásra – ismertette a Nőgyógyászati Központ pszichológusa.
Mit tehet a pszichológus?
Amennyiben megfelelő orvosi kivizsgálás után bebizonyosodik, hogy nincsenek szervi okai a meddőségnek, akkor feltételezhetően pszichés problémával állunk szemben. Nagy segítséget nyújthat ilyenkor egy pszichológus, aki a konzultáció keretében, a klienssel szorosan együttműködve feltárja, milyen blokkok lehetnek jelen, amelyek akadályozzák a fogantatást. A jó hír, hogy a különböző terápiás módszerek alkalmazásával ezek a gátak feloldhatóak, így jelentősen megnőhet a teherbeesés esélye.
