Magyarországon évente 12-15 ezer csípőprotézist ültettek be a koronavírus-járvány előtt, a pandémia azonban jelentős változásokat hozott e téren. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján ugyanis az elmúlt fél évben mindössze 4059 ilyen beavatkozást végeztek, jelenleg pedig 5395-en várnak csípőprotézis-műtétre, átlagosan 354 napot. Megjegyzendő, a várakozási idő általában ennél kevesebb szokott lenni még az állami ellátásban is, de ez most a járványhelyzet miatt egyelőre megjósolhatatlan.
Hazánkban már a 1960-as évek közepe óta végeznek csípőprotézis-műtéteket, bár akkor jellemzően csak 65 év felettieknél alkalmazták ezt a beavatkozást. Azóta azonban egyrészt jelentősen bővült a tapasztalati tudás, másrészt változtak a műtéti protokollok, fejlődtek a beépíthető protézisek, így egyre több szekunder artrózisban - például veleszületett rendellenességektől, balesetekből visszamaradt sérülésektől, anyagcsere-betegségekben, elhízásban - szenvedő fiatalabb embernél alkalmazzák ezt az eljárást.
A betegek harmada 60 év alatti
A magyar Artroplasztika Regiszter adatai alapján a magyarországi csípőprotézis beültetések 31,7 százalékát 60-70 éveseknél, 31,2 százalékát 70-80 év közöttieknél, 4 százalékát 80 év felettieknél végzik, azaz 33,1 százaléka a műtötteknek 60 év alatti.
Bár a HáziPatika.com-on is számos cikkben foglalkoztunk már a témával, és természetesen még ezeken kívül is nagyon sok ismertető készül a csípőprotézis-műtétekről, mégis vannak olyan makacs tévhitek, melyek megingathatatlanul tartják magukat. Az alábbiakban a leggyakoribbakat tekintjük át, és természetesen meg is cáfoljuk azokat.
Tévhit: Az étrend-kiegészítőkkel, fájdalomcsillapítókkal és pihentetéssel elkerülhető a műtét.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Bár sokan úgy gondolják, hogy az életkor előrehaladtával jelentkező fájdalmakat természetesnek kell tekintenünk, valójában nincs ok arra, hogy valaki fájdalommal éljen, főleg, ha van olyan eljárás, mellyel tartósan orvosolható a probléma. Sokan azonban ódzkodnak a csípőprotézis-műtéttől és inkább hisznek abban, hogy fájdalomcsillapítókkal, pihentetéssel és étrend-kiegészítőkkel el tudják kerülni a beavatkozást. Sajnos azonban a csípőízület kopása nem visszafordítható folyamat, sőt megállítani sem tudjuk a progressziót, legfeljebb lassíthatjuk. Ráadásul, amennyiben elodázzuk az operációt, úgy előbb-utóbb a folyamatos gyógyszerszedéssel járó egyéb következményekkel is szembe kell néznünk. Azt azonban, hogy egy betegnél mikor érkezik el a műtét ideje, több tényező is befolyásolja, például az egyén fájdalomtűrő képessége, hogy életkörülményei éppen mennyire alkalmasak a beavatkozásra, mennyire szűkült be a mozgástartománya, milyen egyéb társult betegségei vannak stb. Ezek alapján a szakorvos a pácienssel közösen dönt arról, hogy szükséges-e, és ha igen, mikor kell elvégezni a csípőprotézis-beültetést.
Tévhit: A csípőprotézis-műtétet a lehető legtovább kell "elhúzni".
Sokan attól tartanak, hogy az operáció után már soha nem lesz a régi az életük, romlik majd az életminőségük, kevésbé lesznek aktívak, és ezért addig próbálnak várni vele, amíg csak tudnak. Mások azért halogatnak, mert úgy tudják, kisebb az esélye, hogy újból meg kelljen őket operálni, ha későbbi életkorban ültetnek be csípőprotézist.
Az első tévhittel kapcsolatban fontos megjegyezni, azok, akik sokáig várnak a műtéttel, sokszor észre sem veszik, hogy idővel jelentősen beszűkül a mozgásterük, az állandó fájdalmaik miatt pedig romlik az életminőségük. Tehát pontosan azokkal a nehézségekkel küzdenek, mint amiknek a protézisbeültetés utáni kialakulásától tartanak. A másik csoport tagjai jellemzően félinformációk összemosásából fakadó félelmeket táplálnak. Jelesül: való igaz, hogy a primer artrózisban , azaz a korral járó kopásos megbetegedésben szenvedőknél tovább, akár 15-20 évig is kitarthat egy csípőprotézis élettartama, ennek oka azonban nem a "kivárásban" rejlik, hanem az artrózis kialakulásának okában. A primer artrózis ugyanis jellemzően idősebb, 65 év feletti korban alakul ki, de azt leszámítva, hogy a porcok felületei elhasználódtak, azok anatómiai viszonyai rendezettek. Ellenben a szekunder artrózisban szenvedők átlag életkora jóval alacsonyabb, akár már 20-30-as éveikben járóknál is kialakulhat, ha például fokozott igénybevételnek van kitéve a csípőízület. Ahogy már említettük szekunder artrózis kialakulhat veleszületett rendellenességektől, balesetekből visszamaradt sérülésektől, anyagcsere-betegségektől, elhízástól stb. Ilyenkor gyakran a csontok minősége vagy formája is sérül, így nehezebb stabilan rögzíteni a protézist, azaz annak használati időtartama is rövidülhet, vagy hamarabb kilazulhat. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a fiatalkori csípőprotézis-beültetés után a beteg továbbra is jóval aktívabb életet él, mint egy idősebb ember, így az érintett terület tovább erodálódhat, ami a protézisre, valamint annak élettartamára is negatív hatással lehet.
Tévhit: Túl fiatal/öreg vagyok a csípőprotézis-műtéthez.
A csípőízület kopása vagy sérülése független az életkortól, ahogyan például a térdízületé is. Bár korábban 60 év alatt nem ajánlották az ízületpótlást, ezt a szemléletet azonban már jócskán meghaladta az idő. Míg korábban egy Perthes-kórban vagy diszpláziában szenvedő fiatal évtizedekig küzdött az állapotából fakadó fájdalmakkal, addig ma már nem ritka, hogy esetükben is alkalmazzák az eljárást. De az is viszonylag gyakori, hogy 20-as 30-as éveikben járók kerülnek a műtőasztalra, akik versenyszerű sportolás vagy valamilyen más tevékenység közben szereztek súlyos csípősérülést, életminőségük pedig ezzel a beavatkozással állítható helyre a legjobban. Egyre többen vannak azonban azok a betegek, akik 30-40-50 éves korukban döntenek úgy kezelőorvosukkal közösen, hogy belevágnak a csípőprotézis-műtétbe, mivel olyan előrehaladottá vált már primer artrózisuk.
Arra pedig végképp nincs a szakma által egységesen elfogadott egzakt életkori meghatározás, hogy mikortól nem ajánlott már ez a fajta operáció. Jellemzően ugyanis nem a páciens numerikus életkorát nézik az orvosok, hanem biológiai korát és egészségi állapotát. Amennyiben pedig valaki akár 90 évesen is alkalmas egy ízületpótló műtétre, nincs észszerű akadálya a beavatkozásnak, főképp, ha a beteget csak rossz ízülete(i) gátolják a teljes élet megélésében, akkor nagy valószínűséggel meg fogják operálni. Egy dolgot azért ne felejtsünk el, az életkor előrehaladtával lassul a regeneráció, növekszik a felépülési idő és nő a szövődmények kialakulásának esélye, ezért is különösen fontos az alapos előzetes vizsgálat.
Tévhit: Érdemes mindkét oldalt egyszerre "letudni".
A primer ízületi kopásban szenvedők egy részénél és a szekunder artrózisbetegek egy kis hányadánál mindkét csípőízület érintett, így jogosan merülhet fel a kérdés, miért ne tudjuk le egyszerre mindkét oldalt egyetlen operáció alatt? Ez nemcsak elméleti felvetés, a bilaterális csípőprotézis-műtét egy ismert és alkalmazott eljárás, de csak nagyon indokolt esetben. Mert bár valójában "megspórolhatnánk" vele egy második beavatkozást, az azzal járó vizsgálatokat, előkészületeket, utána a rehabilitációt, mégis ritkán alkalmazzák. Ennek oka, hogy magasabb a kockázata, mint két különálló beavatkozást elvégezni, átlag 3-6 hónap eltéréssel. Nagyobb a vérveszteség, hosszabb ideig van altatásban a beteg (kettő helyett akár négy órán át is), és sokkal tovább is tart a felépülés. A korszerű minimál invazív lehetőségekkel azonban csökkenthető a dupla műtéti megterhelés, így válogatott betegeken azért a két oldal műtéte is megfontolható.
Tévhit: A csípőprotézis-műtét már rutineljárás, nem kell rá felkészülni.
A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a beteg fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is felkészüljön az operációra, valamint a környezetét is felkészítse rá. Sokan attól tartanak, ha mozognak a műtét előtt, megnő a sérülésük esélye, ezért még többet fekszenek, pihennek. Holott érdemes ilyenkor, még a fájdalmak ellenére is aktívnak maradni, hiszen az izomzat megerősítésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy könnyebben végezzük a műtét utáni gyógytornát, és hamarabb épüljünk fel. Megóvhatjuk más szerveinket a túlzott igénybevételtől, sőt - itthon úgyis jó pár hónap a várakozási idő - ez a periódus arra is alkalmas, hogy ha túlsúllyal küzdünk, akkor lentebb adjunk belőle, ezzel is javítva a gyors felépülés esélyét. Ajánlott továbbá minél alaposabban tájékozódni a műtéti eljárásról, a rehabilitáció lépéseiről, idejéről, hogy minél türelmesebbek és felkészültebbek lehessünk az operációt követően. Aki teheti, akár már a beavatkozás előtt elsajátíthat néhány műtét utáni rehabilitációs gyakorlatot (például légzőgyakorlatokat, illetve a comb- és farizmok erősítésére szolgálóakat) egy gyógytornász segítségével, így szinte azonnal elkezdheti azokat az operáció utáni napokban.
Tévhit: Túlsúlyos, diabéteszes, hipertóniás vagy előrehaladott artrózisban szenvedőknek nem ajánlott a műtét.
Bár valóban nagyobb az esélye a komplikációknak, ha a fent felsorolt állapotok valamelyikében (vagy akár többen is) szenvedünk, ha azonban megfelelő a gyógyszerezésünk beállítása, betartunk néhány alapvető szabályt, az operáció előtt esetleg még némi túlsúlytól is meg tudunk szabadulni, akkor biztonsággal elvégezhető a műtét nálunk is. Az ortopédsebészek legtöbbször csak azoknak nem ajánlják az operációt, akik extrém rossz egészségi állapotban vannak. Megjegyzendő, egy ilyen beavatkozás előtt alapos kivizsgáláson kell részt vennünk, ahol, amennyiben van olyan tényező, ami miatt nem ajánlott számunkra a csípőprotézis-műtét, az jó eséllyel ki fog derülni.
Tévhit: A csípőprotézis-műtétnek több a veszélye, mint a haszna.
Mint minden operációnak, a csípőprotézis-műtétnek is vannak rizikói, a mai technológia és orvosi gyakorlatok mellett azonban már csak nagyon ritkán fordulnak elő súlyos komplikációk. Bár régen valóban gyakoribbak voltak csípőelmozdulások, bevérzések, vérrögök, az azok miatt kialakuló tüdőembólia vagy fertőzések a műtétet követően. Ma már ezek nemcsak elenyésző számban fordulnak elő, de az ízületpótló beavatkozásokat különösen biztonságos és hatékony módszerként tartják számon, amik visszaadják a betegek mozgékonyságát, és jobb életminőséget biztosítanak.
Tévhit: A beavatkozás után az egyik lábam hosszabb lesz, mint a másik.
Ez csak részben tévhit. Előfordulhat, hogy a korábban egyforma hosszúságú végtagok között lesz eltérés a beavatkozás után, de mivel általában fél évvel később a másik oldal operációját is elvégzik, ez jó eséllyel megszűnik. Ennek ellenkezője is lehetséges. Van, akinél a műtét előtt volt az alsó végtagok között hosszbeli különbség , mely a beavatkozás után kiegyenlítődik. Általában azonban nincs ilyen hatása a csípőprotézis-műtétnek. Ha marad is vissza kis (1-2 centiméteres) végtaghosszkülönbség, azt az ágyéki gerinc néhány hónap alatt tudja kompenzálni.
Tévhit: Az operációt követően hetekig ágyhoz kötött leszek.
Valójában épp az ellenkezője igaz. Az orvosok és gyógytornászok is azt szorgalmazzák, legkésőbb a műtét másnapján álljunk fel és tegyünk meg néhány lépést. Három-négy nappal később már a megfelelő segédeszközzel (mankó, járókeret) és természetesen szakember irányítása és segítsége mellett kezdjük el a gyógytornát, hogy minél hamarabb megerősödhessenek izmaink, megszokjuk a beavatkozás utáni állapotokat, visszanyerjük mozgásbiztonságunkat. Cementes protézis esetén már a kezdetektől terhelhető az operált végtag. A cement nélküli ízületpótló esetében is megfelelő protézissel és csontminőséggel megengedett a végtag műtét utáni teljes terhelése, azonban ezt mindig csak a kezelőorvos engedélyével lehet megkísérelni. Általában ezt még egy kontroll röntgen is megelőzi. A totális felépülés ideje sok tényezőtől függ, mint a kor, a társult betegségek, az általános egészségi állapot stb., és - hagyományos módszerekkel - átlag 3-6 hónapig tart. A járókeretet és később a botot viszont már akár 6 hét alatt is magunk mögött hagyhatjuk, sőt ennyi idő elteltével legtöbbször a volán mögé is visszaülhetünk. A minimál invazív műtéti technikákkal tovább gyorsítható a felépülési idő. Az izomátvágás nélküli, elülső csípőízületi feltárással a beteg akár néhány nap alatt el tudja hagyni a könyökmankóját, néhány hét alatt tud autót vezetni és a műtét után 4-6 héttel képes lehet visszamenni az eredeti munkájába.
Tévhit: Műtét után újra a régi leszek, bármit csinálhatok.
Ez részben igaz, hiszen sokan úgy fogalmaznak a beavatkozás és a rehabilitáció után, hogy visszakapták a régi életüket. Nem mindent csinálhatunk azonban ugyanúgy, főképp a beavatkozás utáni első negyed évben. Óvnunk kell például a csípőnket a túlzott igénybevételtől, a műtétet követő 2-3 hétben például kerülendő a többi között a szexuális együttlét is. Utána azonban néhány pozíció kihagyásával már gond nélkül gyakorolhatjuk a testi szerelmet. Nem ajánlott továbbá azon az oldalon aludni, amelyiket műtötték, és még álmunkban is próbáljuk kerülni azt egy párna segítségével, hogy keresztbe tegyük a lábunkat. A hagyományos protézisekkel el kell felejteni az olyan sportokat, melyekben a csípő hirtelen elfordulhat, mint például a foci vagy a tenisz, de a síelés és a korcsolyázás is ilyen, hiszen megvan az esélye, hogy szétcsúsznak lábaink, vagy épp keresztezik egymást. A guggolás sem ajánlott, sőt az alacsonyan ülés sem - általában kerülendő, hogy 90 foknál kisebb szöget zárjon be a csípőnk és a lábunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sportolásról le kell mondanunk, sőt. Kimondottan ajánlott a séta, az úszás és a biciklizés, utóbbinál figyelni kell arra, hogy az ülésmagasság megfelelően legyen beállítva. Érdemes megjegyezni azonban, hogy ma már léteznek olyan csípőprotézisek, amelyek olyan betéttel és növelt méretű fejjel vannak ellátva, amelyek mellett a protézis kimozdulásának esélye sokkal kisebb, így lehetőség van vele már hobbi szintű labdarúgásra, teniszezésre és akár korcsolyázásra, síelésre is.
Tévhit: Elég, ha ugyanazt a gyógytornát csinálom az operáció után, mint előtte.
Nem, hogy nem elég, de még káros is lehet. Mindig konzultáljunk az orvosunkkal és egy gyógytornásszal, hogy milyen gyakorlatokat kell végeznünk a rehabilitáció részeként. Jellemzően a műtétet követően néhány napig kórházban segítik a felépülésünket, majd otthonunkban kell folytatnunk a rendszeres tornát, ezért mindig nagyon ügyeljünk arra, hogy milyen gyakorlatokat kell végeznünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk mindent észben tartani, készítsünk jegyzeteket. Akár arra is megkérhetjük valamelyik rokonunkat, vagy a gyógytornászt, hogy telefonunk segítségével vegyenek fel minket a gyakorlatok végzése közben, így később elég lesz csak megnézni a videót, ha megkopna az emlék, hogyan kell csinálni valamit.
Tévhit: A csípőprotézist néhány évente cserélni kell.
Bár évtizedekkel ezelőtt gyakori volt, hogy valakinek 10 év után, vagy már hamarabb is cserélni kellett a csípőprotézisét, a mai technikai megoldásoknak, az ízületpótláshoz használt modern anyagoknak köszönhetően már akár 15-30 évre is kitolódik a csípőprotézisek élettartama. Mindez azonban, mint korábban említettük, függ a beteg életkorától, az artrózis okától (primer vagy szekunder), és egyéb tényezőktől is. Elmondható, primer artrózisban szenvedőknél ritkán van szükség revízióra, míg szekunder ízületi porckopásos betegeknél, főképp, ha fiatalabbak, később szükségessé válhat újabb beavatkozás. Lényeges, hogy aki már protézissel rendelkezik, rendszeresen (1-2 évente) járjon ortopédorvosához ellenőrzésekre, hogy az esetleg kilazulás esetén még csontvesztés nélkül megtörténhessen a protézis cseréje.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ilyenkor sem az eszköz az, ami elhasználódik, hanem a körülötte lévő csont. A kutatók azonban már dolgoznak azon, hogy kiderítsék, hogyan előzhető meg, vagy lassítható le mindez, tovább növelve ezzel a csípőprotézisek élettartamát.
Ez is érdekelheti
A cikk megjelenését a Wáberer Ortopédiai Centrum támogatta.
Legjobban: