„Amióta csak létezik élet a Földön, a legkorábbi organizmusoktól a Homo sapiensig a gravitáció töretlenül formál mindent a bolygón. Testünk attól a pillanattól a gravitáció hatása alatt áll, hogy megszületünk, egészen a halálunk napjáig. Egy olyan fundamentális erőről beszélünk, amelyről csak ritkán jut eszünkbe, hogy folytonos kihatással van egészségünkre” – idézi a Cedars-Sinai Medical Center közleménye dr. Brennan Spiegel belgyógyász-gasztroenterológust, az intézmény kutatóprofesszorát. Spiegel doktor hipotézise, amelyről az American Journal of Gastroenterology című szakfolyóiratban jelentetett meg részletes tanulmányt, azzal magyarázza az IBS-t, hogy az a gravitáció hatásainak ellensúlyozására való képesség hiányából ered.
„Testünk különböző szervrendszereire állandó lefele húzó erő hat. Ha ezek a rendszerek nem tudják kezelni a gravitáció vonzását, úgy mindebből olyan panaszok alakulhatnak ki, mint a fájdalom, görcsök, szédülés, izzadás, szapora pulzus és derékproblémák – csupa olyan tünet, amelyet IBS esetén is láthatunk. Ezenkívül a baktériumok túlszaporodásához is hozzájárulhat a belekben, amelyet ugyancsak összefüggésbe hoznak az IBS-sel” – mutatott rá a szakember.
Az irritábilis bél szindrómát több mintegy egy évszázada ismeri az orvostudomány, a hátterében meghúzódó pontos folyamatok ugyanakkor a mai napig fejtörést okoznak a kutatóknak. Dacára annak, hogy a zavar hozzávetőleg a világ népességének 10 százalékát érinti, a terület szakértői továbbra sem tudnak válasszal szolgálni arra vonatkozóan, hogy hogyan és miért alakul ki. Léteznek persze – olykor akár ellentmondásos – teóriák, amelyek legalább részben megmagyarázzák a probléma klinikai jellemzőit. Vannak például, akik szerint az IBS a bélrendszer és az agy közötti kommunikáció zavarának eredménye, és akadnak is bizonyítékok, amelyek alapján neuromodulátorokkal és viselkedésterápiával hatékonyan kezelhetőek a panaszok. Mások inkább a bélflóra összetételében keresik a megoldást a talányra, amely antibiotikumokkal és speciális diétákkal alakítható. További elméletek pedig abnormális bélmotilitással, a belek túlérzékenységével, abnormális szerotoninszintekkel vagy az autonóm idegrendszer szabályozási zavaraival magyarázzák az IBS mibenlétét.
A gravitáció lehet a közös keresztmetszet
„Olyan sokféle magyarázat létezik, hogy kíváncsi voltam, vajon lehet-e mindegyik egyszerre igaz. Ahogy pedig átgondoltam az egyes teóriákat, kezdve a motilitástól a baktériumokon át az IBS neuropszichológiájáig, felismertem, hogy mindegyikük visszavezethető a gravitációra mint egyesítő tényezőre. Elsőre nagyon furcsának tűnt, nem vitás, de ahogy kialakítottam az elméletet, majd megmutattam a kollégáimnak is, elkezdett értelmet nyerni” – mondta el Spiegel. Kitért rá, a gravitáció összenyomhatja a gerincet, csökkentve a test rugalmasságát. Lehúzhatja a szerveket is, kimozgatva azokat a megfelelő pozíciójukból. Az alhasi szervek ugyanis nehezek, mintha csak egy zsák krumplit hordoznánk a hasüregünkben egész életünkön keresztül. „Az emberi test úgy fejlődött, hogy meg tudja emelni ezt a súlyt egy sor támasztó struktúrával. Ha viszont ezek a rendszerek elbuknak, úgy megjelenhetnek az IBS tünetei, méghozzá mozgásszervi problémákkal karöltve” – húzta alá a kutató.
Egyes emberek teste alkalmasabb e súly megtartására, mint másoké. Vannak például, akik alátámasztó struktúrái könnyebben megnyúlnak, emiatt a bélrendszerük is lejjebb nyomulhat. Mások gerincpanaszokkal küzdenek, amelyek miatt a rekeszizom megereszkedik, vagy a has előrenyúlik, összességében fokozva a hasűri nyomást. Ezek a tényezők motilitási problémákat idézhetnek elő, illetve kedvezhetnek a baktériumok túlszaporodásának a gyomorban. Mindez arra is magyarázatul szolgálhat, hogy a rendszeres testmozgás miért hatékony ellenszer az IBS ellen, elvégre éppen ezeket az alátámasztó struktúrákat erősíti. A gravitációs elmélet ráadásul nem áll meg itt.
„Idegrendszerünk a gravitáció világában jött létre, és ez megmagyarázhatja, miért érez olyan sok ember pillangókat a hasában, ha éppen szorong. Érdekes, hogy hasonló hasi érzések lépnek fel akkor is, ha zuhanunk a Föld felé, például amikor lejtmenetbe kerülünk egy hullámvasúton ülve, vagy ha a repülőgépünk turbulenciába kerül. A bélrendszer idegei olyanok, mint egy ősi gravitációserő-detektor, amely figyelmeztet minket, amikor veszélyes zuhanás előtt állunk vagy élünk át éppen. Ez csupán egy elmélet, de talán az IBS-sel élő emberek szervezete hajlamos túlbecsülni a gravitációs erő jelentette veszélyeket, amelyek aztán soha nem következnek be” – fogalmazott Spiegel.
Kifejtette, egyes emberek ellenállóbbak lehetnek a gravitációs erővel szemben, mint mások. Elég csak abba belegondolni, hogy vannak, akik felemelt kezekkel, boldogan tudják élvezni a hullámvasutazást, míg mások a fogukat csikorgatva szenvednek. Spiegel szerint ez is megmutatja, milyen széles spektrumon mozoghat az az érzékünk, amelyet ő maga gravitációerő-éberségnek nevez. Egy másik lehetséges közreműködő tényező a szerotonin, egy neurotranszmitter vegyület, amely részben a gravitáció kezelésére alakult ki az egyes szervrendszerekben. Hiányában nem tudnánk felállni, egyensúlyozni, nem tudna a vérünk keringeni, illetve béltartalmunk sem tudna a gravitáció hatásával ellentétes irányban mozogni a bélrendszeren át. „A szeronotin szabályozatlansága is lehet a gravitációs hiba egy formája. Amikor a szerotonin biológiája abnormális, kialakulhat IBS, szorongás, depresszió, fibromyalgia és krónikus fáradtság egyaránt. Ezek tehát ilyen módon a gravitációval szembeni intolerancia formái” – vélekedett a gasztroenterológus. Hangsúlyozta azonban, hogy elmélete igazolására további kutatásokra lesz szükség a jövőben.
