Család

A gyermeket többnyire szeretnénk megkímélni mindattól, ami a halállal összefügg. Hisszük, ha nem beszélünk róla, talán nincs is. Valójában azonban a gyermek mindig "tudja" a tényeket.

Az amerikai kontinens közvetítésével ért el hozzánk a Szent Bálint napjáról való megemlékezés, és Valentin néven a szerelmesek napjaként vonult be, először az édesség- ajándék- és virágboltok naptárába.

Ha problémája van, a férfi hallgat, iszik vagy háborúzik - a nő beszél vagy vásárol. És ha a nő beszél, miközben igyekszik megszabadulni problémáitól, a férfi folyamatosan úgy érzi: tőle várják a megoldást...

Az előttünk álló ünnepnapok hozhatnak örömöt, meghatottságot, pihenést, kikapcsolódást, de ha nem vigyázunk, túlsúlyba kerülhetnek a karácsony árnyai.

A krónikus betegségek lassan felemészthetik a gyógyulásba vetett hitet és reményt, és ezzel párhuzamosan alábbhagy a beteg fegyelme, közreműködése. Néha az élete múlhat ezen. Ki tud segíteni?

Miért vonják ki magukat először a férfiak a közös programból, bátoralanodnak el a rossz időtől, esnek kétségbe látszólag semmitől? Ez nem rájuk vall, inkább a nőkre. Vagy másról van szó? Hogyan neveljünk férfiakat?

"Kislányom nyolchónapos. Néhány hete teljesen megváltozott: nem játszik már olyan nyugodtan egyedül, mint eddig, fél az idegenektől, és éjszaka is felriad és sír."

Azoknak a kicsiknek, akiknek szülei rendszeresen mesélnek, gazdagabb lesz a szókincsük, színesebb a képzeletük, iskolásként könnyebben tanulnak meg írni, olvasni.

Néhány év alatt sokat változott a világ. Ma már kevés helyen néznek furcsán a szülőre, ha mellette akar lenni, amikor orvosi kezelés vár csemetéjére. Feltéve, ha higgadtan, nyugodtan, valóban bátorítóan viselkedik.

Létezik "elkötelezettségi fóbia", "házasságfóbia"? Nem egzakt, orvosi diagnosztikus skatulya, de létezik. Nem betegség, de fóbia. Aránylag gyakori, néhány százalékos az előfordulása. Nem titok, főként a férfiak sajátja.

A betegápolás lehet felemelő, s egyben embert próbáló, sok türelmet igénylő feladat. A gyakorlati feladatok megoldásánál sokkal nagyobb szükség lehet az ápolt és ápoló lelki támogatására.

Az elmúlt évben egy olyan bűnügy kapcsán élénkült fel a vita az eutanáziáról, amelynek lényegében a legkevesebb köze az eutanáziához van, viszont felvet néhány más fontos egészségügyi jogi kérdést.

Sokakat a férj, a partner, a szülők, másokat erőszakos cselekmény kényszerít nem kívánt beavatkozásra. A nők intenzív félelmet élnek át, tehetetlennek, csapdába esettnek érzik magukat, úgy élik meg, hogy nem uraik saját életüknek.

A várandós állapot abortusszal történő befejezése minden nő életében nagy változást jelent. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a terhesség-megszakítás pszichés következményei nem elhanyagolhatóak, gyakran igen tartósak.

Helyes lenne-e, ha törvényileg engedélyeznék az eutanáziát a halálos betegségek végstádiumában?

A "jó halál" tárgykörében kialakult viták mélyen érintik a családi viszonyokat, az orvos-beteg-kapcsolatot, és legelemibb erkölcsi elveinket.

A nyár a pihenés, a szabadság, a felfrissülés, a megújulás, az új lehetőségek születésének időszaka. A sok fény, az erőteljes napsugárzás, a természet burjánzó gazdagsága, az emberi találkozások sokszínűsége mind-mind sajátos örömforrásai életünknek.