Fekete, fehér, igen, nem

Néhányan a szakmában a klausztrofóbia (bezártságtól való félelem) speciális formájának tekintik azt a típusú félelmet, amely azokra a férfiakra jellemző, akik tartanak a teljes elkötelezettségtől. Félnek, hogy bezáródnak egy kapcsolatba, s ezzel elvesztik önállóságukat, autonómiájukat. Úgy érzik, hogy szabadságuk, függetlenségük forog kockán, ha teljesen kiadják magukat, kiismerik őket, ha minden titkukat megtudják. Egyrészt mintha attól rettegnének, hogy unalmassá válnak, hogy kiolvasott könyvként hajítják félre őket (talán korábbi sérelmeik, csalódásaik miatt). Másrészt mintha megijednének az intimitásnak, a közelségnek ettől a szintjétől.

Erről a jelenségről szól Steven Carter és Julia Sokol amerikai pszichológusok könyve: A férfi, aki nem tud szeretni. A szerzők a nőknek próbálnak segíteni abban, hogy felismerjék ezt a férfitípust annak érdekében, hogy ne feltétlenül önmagukat hibáztatva, összetört szívvel távozzanak egy ilyen kapcsolatból. (A kötet alcíme: Hogyan lehet felismerni az "elkötelezettség-fóbiás" férfit, mielőtt összetörné a szívedet.)

Ahogy leveléből is kiderül, ezeknek a férfiaknak gyakran érdekes, hullámzó dinamikájú kapcsolataik vannak, melyekbe hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat. Megnyerőek, udvarolnak, hódítanak. Aztán ahogy az "ostromlott vár" bevételében egyre nagyobb sikereket érnek el, egyszer csak megtorpannak. A ragaszkodás, a meghittség kialakulásának küszöbén meghátrálnak. Az elkötelezettség, a felelősség megrémíti őket. Megpróbálnak lazítani a kapcsolaton, titkolóznak, elfoglaltakká válnak. Ilyenkor ha megérzik a másik távolodását, újult erővel küzdenek ismét a közelség megteremtéséért - amely aztán egy ponton ismét taszítást válthat ki belőlük.

Természetesen valamelyest alapvető biológiai, pszichológiai különbség férfi és nő között, hogy a nők - ösztönösen - inkább az állandóságot, a tartós kapcsolatot keresik, hogy megtalálják gyermekeik felneveléséhez a biztos támaszt. Hajlandók és jobban vágynak a teljes elkötelezettségre. A férfiakra pedig jellemzőbb, hogy tartós kapcsolatokban is törekszenek bizonyos fokú függetlenségre, szabadságra.

Már írtunk róla, hogy mennyire nehezen meghatározható, képlékeny a normális és kóros közötti határ: szubjektív és - például - kultúrafüggő. Az "elkötelezettségfóbiás" férfi két fő problémája a függetlenségben és az intimitásközelségben keresendő. Vannak nők, akik ösztönösen nagyon jól viszonyulnak ezekhez.

John Gray - a Mars és Vénusz könyvek írója - szerint engedni kell, hogy ez a típusú férfi érezhesse a függetlenséget és "az eltávolodni, szabadulni látszó férfi azután szívesen és hevesen visszacsapódik, mint a megfeszített gumikarika".

A fent említett problémáktól az illető gyakran maga is szenved. Sokszor felismeri az ismétlődést kapcsolataiban. Pszichoterápiában, terápiás kapcsolatban mélyebbre ásva változás érhető el. IX. évf. / 8. szám