Nagy fába vágom a fejszémet, amikor az aktuális magyarországi eseményekhez kapcsolódva az eutanáziáról írok, hiszen minden bizonnyal napjaink egyik legvitatottabb és leginkább közérdeklődésre számot tartó kérdéséről van szó.
Le kell szögeznünk: az eutanázia esetében akkora a tét, hogy a kérdés nem közelíthető meg egyoldalú véleményekkel, frázisokkal és hőbörgésekkel. Mindenkinek van véleménye róla, és valamilyen szinten mindenki kiáll a véleménye mellett. Véleményem természetesen nekem is van, de most megpróbálok elfogulatlan kívülállóként nyúlni a témához. Úgy döntöttem, 20 kérdés és válasz formájában kísérlem meg összefoglalni a tárgykör legfontosabb szempontjait, illetve az eutanáziát helyeslők és ellenzők véleményét.
- Mi az eutanázia?
A szó eredeti jelentése: "könyörületes halál" vagy "jó halál". Ma inkább abban az értelemben használatos, hogy valakit könyörületességből szándékosan átsegítenek a halálba, ahelyett, hogy hagynák természetes úton elmúlni. - Mi a különbség az eutanázia és az öngyilkosságban való segédkezés (asszisztált öngyilkosság) között?
Az eutanáziát végrehajtó személy közvetlenül idézi elő valakinek a halálát, például bead egy méreginjekciót. Az asszisztált öngyilkosságnál a segédkező személy közvetetten vesz részt az élet kioltásában. Ezt talán leginkább a következő példa világíthatja meg: valaki felköt egy meghurkolt kötelet a kampóra, aláállít egy széket, és felhívja az öngyilkosságot végrehajtani szándékozó személy figyelmét, hogy ez tökéletes elrendezés az öngyilkosság végrehajtására, ugyanakkor azt is megígéri, hogy nem lép közbe - és természetesen tartja is magát az ígéretéhez. Manapság nem tesznek szigorú különbséget a két fogalom között: az eutanázia szó alatt magát az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot egyaránt értik. - Tényleg méltóságteljes halálnak számít az eutanázia?
Az eutanázia szószólóinak egyik érve éppen az, hogy ez a "halál az emberi méltóság megtartásával" következik be. Ellenzői azonban ezt üres frázisnak tartják. Szerintük nem tekinthető méltóságos halálnak a közismert Kervokian "haláldoki" áldozatainak halála, hiszen arra buzdította egyes betegeit, hogy elhagyott parkolókban vezessék be autójuk utasterébe a kipufogógázt.
Az eutanázia hívei ezzel szemben méltóságteljesnek tartják a közismert Kervokian haláldoki azon áldozatainak halálát, akik méreginjekciók után, megbékéléssel az arcukon szenderültek át a nemlétbe. - Összeegyeztethető-e az emberi méltósággal az a szenvedés, amelyben eutanázia nélkül biztosan része lesz a halálos betegségben szenvedőnek?
Az eutanázia szószólói szerint emberhez méltatlan, ha egy várhatóan már csak szenvedést tartalmazó élet hátralevő részét mások nyakába varrva, magatehetetlen koloncként, a fájdalomtól üvöltve végigszenvedjük. Az ellenzők szerint az emberi méltósággal csak a méltósággal elviselt fájdalom és a méltósággal ápolt halálos beteg képe egyeztethető össze. - Jó lenne-e, ha törvényesen engedélyeznék az eutanáziát?
Szószólók: igen, hiszen most sokan nyomorúságos körülmények között, például autóba ülve, szénmonoxid gázzal kénytelenek végezni magukkal, míg engedélyezett eutanázia esetén békésen, méltósággal, esetleg a szerető család körében szenderülnének jobblétre.
Ellenzők: nem, hiszen ez csak azt tenné törvényessé, hogy az emberek nyomorúságos körülmények között is végezhetnek magukkal és egymással. És mi az, hogy a családtagok szenvedjenek a szeretett személy halálának látványától? - Igaz-e, hogy ma már kevesebb esetben van szükség eutanáziára, mert a tudomány mai állása mellett sok olyan betegség is meggyógyítható vagy kezelhető, amely a múltban biztosan halálos kimenetelű volt?
A válasz egyértelmű igen, de az eutanázia ellenzői ezen a ponton megállnak, a szószólók pedig így folytatják: "...de bizonyos esetekben ez csak a szenvedések meghosszabbítását jelenti". - Kényszeríthetők-e az emberek az életben maradásra?
Még az ellenzők is elismerik, hogy sem a törvény, sem az orvosi etika nem kívánhatja meg, hogy valakit mindenáron életben tartsanak. Ezen a ponton viszont a szószólók állnak meg, és az ellenzők folytatják: "...viszont mindent meg kell tenni azért, hogy a szenvedések enyhítésével, kényelmes körülményekkel és jó szóval olyan légkört alakítsunk ki, amelyben senki sem kívánja a halált". - Jogukban áll-e a kormányoknak, hogy embereket szenvedni hagyjanak?
Mindkét tábor hevesen rázza a fejét. Az ellenzők szerint azonban a kormányok nem adhatják meg emberek egy csoportjának (az orvosoknak) azt a jogot, hogy megöljenek más embereket; szerintük azért helyes az eutanázia tiltása, mert ez elejét veszi annak, hogy a jogosultságot helytelenül alkalmazzák. Alternatív lehetőséget nem tudnak, szerintük a két állítás közt feloldhatatlan az ellentét. A szószólók szerint az eutanázia tiltása ártatlan és tehetetlen emberek törvényerőre emelt szenvedési kötelezettsége. - Mi a helyzet az embernek azzal a jogával, hogy öngyilkosságot kövessen el?
Mindkét tábor egyetért abban, hogy mindenki azt tesz a saját életével, amit akar. Öngyilkossági szándékért, -kísérletért, elkövetett, de túlélt öngyilkosságért senkit sem lehet bűnvádi eljárás alá vonni - mint tették azt Angliában még a huszadik század első felében is. Az ellenzők azonban azzal folytatják, hogy az öngyilkosság mindenkinek a magánügye, míg az eutanázia nem magánügy, hiszen abban már nemcsak az egyén érintett, hanem az a személy is, aki hagyja meghalni a másikat vagy segíti a halálát. A szószólók szerint az eutanázia a halál joga, az ellenzők szerint inkább az ölésé. - Ölés-e az eutanázia?
Ellenzők: igen, hiszen ölni annyit tesz, mint elvenni valakinek az életét, illetve valakinek a halálát okozni. A szószólók szerint az eutanáziára az "ölés" szó a pejoratív mögöttes jelentés miatt nem használható. Ők olyan kifejezésekkel élnek, mint "megszabadítás", "halálba segítés", "méltóságos vég"; szerintük az eutanáziáról beszélve maximálisan ki kell használni a nyelv árnyalásának lehetőségeit.
