Nincs olyan egészséges nő vagy férfi, aki a nyári nap élénkítő hatására ne élné át testben és lélekben egy új érzés, egy új élmény befogadásának lehetőségét.
Az élet szeretete, önmagunk és mások, a természet és a világmindenség iránti szeretet az ember természetes, egészséges, boldogító lételeme. A lelki egészség jele, ha szeretni tudunk.
A szeretetben, a szerelemben bontakozik ki az életünk elevensége, teljessége.
A szerelemnek nem szabadna olyan ritka eseménynek lennie az életünkben. Szerelemre várakozni végzetes hiba, mert a szerelem bennünk lakik!
Nem passzivitásban esik meg velünk, a szerelem maga az aktivitás, a nyitottság, az érzékenység. Minél zárkózottabban, beszűkülten, görcsösen, megrögzötten, érzéketlenül, a biztonságot vágyó birtoklással éljük életünket, annál boldogtalanabbá és szeretetlenebbé válunk, és válik egyre ritkább eseménnyé életünkben a szerelem.
A szerelemre, szeretetre való képességet ápolni kell. A szeretni tudásunk lelki feltételeit születésünkkor mindnyájan magunkkal hozzuk, de e tudást életünk során képességgé kell fejlesztenünk.
Gyakran felcserélik a szerelmet és a szexualitást. A szexualitás és a szerelem két olyan folyamat, amelyek összetartoznak, és mégsem szabad összetévesztenünk őket egymással. Szexualitás létezhet szerelem nélkül, és kibontakozhat a szerelem szexualitás nélkül is. Az, aki könnyű nyári vadászatra indul, és csak a hormonálisan irányított ösztönei változatos kielégítésére törekszik, gyakran éli át a kapcsolatai ürességét és tartalmatlanságát, és meglepetten éli meg újabb kielégítetlen feszültségek megjelenését az életében.
Aki csak a szexuális képességeit bontakoztatja ki, és nem fejleszti ezzel együtt lelki és szerelmi képességeit is, nem lelhet teljes kielégülésre. A szerelem által válik a szexualitás teljessé, és az életünket beteljesítő élménnyé. Fontos ezt felismerni akkor is, ha napjainkban és környezetünkben éppen azt tapasztaljuk, hogy a szexualitás a szerelmet megelőzve, vezető szerepet visz. Az emberek úgy fogyasztják a szexualitást is, mint minden más élvezetet és izgalmat, és sajnálatos módon egyre többen és egyre gyakrabban cserélik össze a szerelemmel. Sokan hiszik is azt, hogy a szerelem feltétele a szexualitás.
A szerelem pszichés energia. Szerelmi képességünk az a képesség, amellyel a külvilágot és saját magunkat is képesek vagyunk pozitív módon észlelni.
Összetettségére jellemző, hogy ösztön-énünk, érzelmi életünk, gondolatvilágunk is érintve van általa. Testi állapotunk és minden életműködésünk aktívabbá válik, amikor szerelmet élünk át, úgyis mondhatjuk: "kivirulunk". Egész személyiségünk átlényegül, sugárzóvá válik, a szerelem energiája felizzít, képlékennyé tesz, képes eggyé olvasztani bennünket.
A szerelem az élet ajándéka, amelyet elfogadhatunk vagy visszautasíthatunk. Akkor esünk szerelembe, amikor készen állunk a változásra, és elegendő energia van bennünk arra, hogy új felfedezéseket tegyünk az életünkben.
Amikor készen állunk arra, hogy felhasználjuk és kipróbáljuk képességeinket, és megvalósítsunk olyan álmokat és vágyakat, amelyekről eddig lemondtunk.
A szerelem odaadás, odafordulás, figyelem, figyelmesség, nyitottság mások iránt, és csak szabadságban bontakozhat ki.
Csak akkor lehetséges megélni, ha teljesen nyitottan, félelem és a birtoklás igénye nélkül fordulunk a világ felé. Ha az érzékek éberek, a lélek kész érezni, adni, befogadni.
A szerelem az elevenség, a pillanatból születik, és nem olyan dolog, amely birtokolható, vagy gondolatunkkal létrehozható. Ha felébred bennünk a birtoklás vágya, már elvesztettük elfogulatlan érzékelésünket.
Az érett szerelem - mint állapot - a magunkra találás, a saját lényünk megtalálása. Az autonóm, érett ember szerelme nem bizonytalan. Már nem a másikban találja meg önmagát, és képessé vált egy másikat szeretni anélkül, hogy az elvárások megbénítanák. Tudja, hogy a szerelem gyakorlat, amelyért nap mint nap fáradozni kell.
Szeretet nélkül a szerelem se nyáron, se télen nem lehet maradandó. A szerelembe esés folyamat, ráébredés, próbatételek sorozata. Nem korlátozni kell önmagunkat, hanem ki kell bontakoznunk. Nem lemondani kell lényegünkről, lehetőségeinkről, hanem be kell teljesítenünk őket.
Induljunk hát nyitottan, érzékenyen, lélekben is felkészülve a nyári szabadságra! Mindnyájunk számára lehetőséget kínál a nap fénye, a nyár melege ahhoz, hogy a lélek dermedtségét, érzékelésünk tompaságát, figyelmetlenségünket legyőzve érzékenyen tudjuk magunkba fogadni az élményeket, és helyet készítsünk életünkben a szerelemnek és a szeretetnek.
