Irtzl Károly: Az a cél, hogy a kisfiúkból férfi identitással rendelkező férfiak, a kislányokból pedig női identitással rendelkező nők váljanak, de fontos, hogy a fiúk merjék vállalni női, a nők pedig férfi oldalukat is, még ha a társadalom nem is túl toleráns ebben a kérdésben. Kreatívabbak, alkotóképesebbek leszünk, ha a másik nemre jellemző vonásokat nem fojtjuk el magunkban.
Bogár Judit: Sokszor jönnek hozzám kisfiúk a nevelési tanácsadóba, és félve kérdezik meg, játszhatnak-e a babákkal is. Szerencsés az, akinek otthon lánytestvére van, mer kirándulni néha a másik világba. A fiús lányokat ma már könnyebben elfogadjuk az emancipáció eredményeképpen, hiszen a lányok női és férfi szerepre is készülnek. Emiatt bizonyos értelemben presztízsnövekedést is jelent, ha egy kislány fiúsan viselkedik. Ezzel szemben a fiúknak nincs megengedve a gyengeség, vagyis a nőiesség. Ráadásul őket tulajdonképpen az óvodás, iskolás fiúcsoport neveli, amely könyörtelenül nyírbálja a lányos vonásokat. Amíg ugyanis a legzűrösebb családban is van anyai minta, addig az apa csak a legritkább esetben vesz részt a gyerekek hétköznapi életében, férfi pedagógussal pedig alig találkoznak.
Dr. Deckner Edit: Márpedig ők sok helyzetben egészen más mintát jelentenek. Jó példa erre az agresszió kérdése. Mi nők, ha verekedő fiúkat látunk, azonnal el akarjuk simítani, meg akarjuk beszélni a dolgot. A múltkor tanúja voltam, hogyan rendezik ezt le a férfiak. Két elsős "kiskakas" öszszeverekedett az iskolaudvaron. Nagyon elszántan küzdöttek. Két férfi kollégám csak nézte őket, egészen a sírás előtti pillanatig. Akkor szétválasztották a fiúkat: "Na, most mondjátok el, mi a probléma!" Hagyták, hogy kicsit kiengedjék a gőzt, és a problémát helyezték előtérbe, nem a verekedést.
Azt hiszem, a prepubertáskor körül kezd konfliktusokat okozni, ha egy gyerek különbözik többi hasonló nemű társától, például egy lány jobban szeret focizni, mint romantikus sorozatokat nézni vagy babázni. A lányok kiközösítik, mert fiús, de a fiúk sem fogadják be, hiszen lány. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a családon belül mennyire elfogadott mindez. Ha egy szülő elfogadja a kislányától, hogy nadrágban szeret járni, focizik, és ugyanakkor az összes szomszéd gyereket ő pesztrálja, akkor a gyermeknek is természetes lesz, hogy lány létére fiús játékokban is örömét leli, és így könynyebben megbirkózik a helyzettel.
Bogár Judit: Bizonyos esetekben nemi identitászavar is okozhat ilyen viselkedést. Egy kislány pici korától nagyon fiúsan viselkedett, de a szülők - bár lehetett tudni egy korábbi traumatikus élményről az életében - nem gyanakodtak nemi identitási problémára. A gondok az iskolai évnyitón kezdődtek, amikor nem akarta fölvenni a sötétkék szoknyát, aztán jött a drámai szembesülés: a tornasorban a fiúkhoz állt be, és a tanító néni rászólt, hogy álljon a lányokhoz. Ezt a kislányt már korábban el kellett volna vinni szakemberhez.
Dr. Deckner Edit: Persze nem könnyű ezeket a jeleket helyesen megítélni. Ha például egy kisfiú magára veszi a mama hálóingét, lehet, hogy csak a mama illatát akarja érezni, mert magányos. Manapság a szülők túl hamar elkezdenek aggódni, túl hamar letiltanak "károsnak" vélt szokásokat, mert szexuális zavaroktól tartanak, talán azért is, mert ez a problémakör mostanában az érdeklődés középpontjában van. Sajnos a gyerekek is hamar megkapják egymástól a "homokos" és hasonló címkéket.
Irtzl Károly: Ha egy kisfiú női ruhát vesz föl, de láthatóan a "vicc dobozba" teszi, jót nevet rajta, és nem akar másnap reggel abban menni az iskolába, akkor valószínűleg csak játék ez is, mint bármilyen jelmez felöltése. Ennek ellenére minden szülőnek azt javaslom, hogy ha nem tudja értelmezni vagy elfogadni a gyermeke viselkedését, mindenképpen forduljon szakemberhez. Lehet, hogy a gyereknek van rá szüksége, de az is lehet, hogy a szülőnek. Erőből ezen a téren sem lehet nevelni. Szorongásaink, félelmeink, ambícióink sokat árthatnak a gyereknek. Húszéves kora után a legtöbb ember elég sok időt eltölt azzal, hogy visszaépítse, amit a szülei leromboltak benne. VIII.évf./5.szám
