Ma már számomra is hihetetlen, hogy el tudott telni úgy harmincöt év az életemből, hogy fel sem tűnt, hogy van lábam. Mármint lábfejem. Tudtam róla persze, de világ életemben afféle „mellékes terület” volt, amivel nincs semmi dolog, ami csak úgy van, működik és kész. Egy funkcionális részem.
Keresd a férfit!
Na, ez az utána következő tíz évben teljesen megváltozott, és nem csak azért, mert lett egy olyan párom, aki saját bevallása szerint a nők kezét és lábfejét nézi meg először. Hogy miért, ne kérdezzétek, mindenesetre számára ez a kettő a nőiség, az elegancia, az ápoltság szimbóluma. Az alfa és az ómega, ahogy mondani szokás. Gondolom, aztán szemrevételezi a kettő közötti összes többit is, de a legnagyobb következtetéseket ezekből vonja le, vagy inkább úgy mondanám, itt dől el, hogy vonzódik-e valakihez vagy sem.
Először csak az ő kedvéért kezdtem el jobban foglalkozni a lábfejemmel. Aztán döbbenten vettem észre, hogy amiről azt hittem, hogy „csak úgy van”, az egyáltalán nincs rendben. Hogy az a talp már régen nem az a talp, mint ami húszéves koromban volt, hogy a körmeim sem ugyanazok. Mert hát az ember a kezével csak-csak foglalkozik, hiszen szem előtt van, télen-nyáron csupasz, nem úgy, mint a lábunk. Úgyhogy míg „fentre” jut manikűr, esetleg rendszeres látogatás a körmösnél, addig az „alsó szakasz” sokaknál kicsit mostohaterület. Nyilván nem mindenkinél; én szégyenszemre így voltam vele.
Aztán jött egy újabb nyár, elővettem a szebbnél szebb dizájnpapucsokat és szandálokat, és felmértem a helyzetet. Nos, nem volt gusztusos, és messze nem vonzó. Nem akarok senkit traktálni a részletekkel, hiszen valószínűleg ismeritek: bőrkeményedések, repedések, sárgult részek, szabálytalan körmök. Nem is tudom, miért gondoltam mást, hiszen ez az egyik legnagyobb teherbírásnak kitett részünk: az egész testünk súlya ránehezedik, mindenféle felületen járunk. Egyértelmű, hogy mindez nyomot hagy rajta. Méghozzá rendszeresen. Ezért aztán a lábápolás nem olyasmi, amivel egyszer van dolog; rendszeres tevékenység kell legyen. Hiszen minden egyes jövés-menéssel tarkított hetünk újra „megkeményíti”, kiszárítja. Ugyanakkor sokat tehetünk a megelőzésért – ma már tudom ezt is.
Megoldást, de gyorsan!
Nos, amikor minderre rájöttem, elkezdtem keresni a megfelelő eszközöket. Végigmentem a talpreszelő-evolúción, ahogy szerintem mindenki: habkő, papír-reszelő, fémreszelő, elektromos alkalmatosság. És képzeljétek, elkezdtem élvezni a dolgot! Merthogy olyan része ez a szépségápolásnak, ami nagyon látványos lehet – ha rendszeresen és hatékonyan végzik. Igen, egy negyvenes nő talpa simán lehet pihe-puha egy gondos kezelés után – újra és újra. Persze ehhez a reszelés önmagában nem elég, kellenek hozzá ilyen-olyan krémek (ma már nagyon jók kaphatók), amikkel nem egy estére fog szólni a simaság.
De tény: mindennek az alapja a reszelés-dörzsölés. Nem sok értelme van bármilyen pakolásnak, kenegetésnek, ha ezt – a bőrkeményedések és száraz részek eltávolítását – nem jól csinálják.
Rátérek a lényegre: kaptam ajándékba egy Scholl-féle elektromos lábápolót (nem, nem a pasimtól). Becsületes neve egész pontosan: Scholl Velvet Smooth ™ elektromos lábápoló extra érdes forgófejjel, gyémánt kristályokkal. Jól hangzik, nem? A gyémánt amúgy is a lányok legjobb barátja, mint tudjuk. Itt ez be is bizonyosodik. Mert persze, lehet így-úgy csiszatolni habkővel meg sima, mechanikus reszelővel is, de azért az sokkal küzdelmesebb, időigényesebb, főként, ha gyakran használjuk. Ezzel dolgozni meg kicsit olyan, mintha egy fontos munkádat rábízhatnád végre egy minirobotra.
Az eszközben legjobb a variálhatóság. Vagyis a reszelőfej cserélhető – különböző formájú és erősségű görgőkre. Sőt, külön peeling kefét is bepattinthatsz, ami a bőrradírozásnak, hámlasztásnak felel meg. Ez egy igazán finom megoldás, de őszintén megmondom, én el szoktam menni az extra érdesig. Legalábbis a sarokrészen, mert az ujjak érzékenyebbek, ott nekem elegendő a középerősség, így egyáltalán nem fájdalmas a dolog. Öröm látni, ahogy a körkörös mozdulatokra eltűnnek a legkeményebb részek is, néhány perc alatt. Nagy segítség még a két sebességi fokozat – ezeket is váltogatni szoktam – szükség és terület szerint.
Fényes, fiatal, puha, sima: csak ilyen szép jelzőket tudok mondani az eredményről.
Persze nincs vezeték, a készülék elemmel működik, a lehető legegyszerűbben (igen, ezt sem bánom, mert a bonyolultabb kütyükkel szoktam szenvedni), ergonomikus forma: belesimul a tenyeredbe. Kellően súlyos, de nem nehéz, ezáltal jobban irányítható, mint egy pillekönnyű műanyag. Nekem ez a babarózsaszín kivitel, és a robosztus forma annyira ugyan nem tetszik, de itt végül is nem műtárgyról van szó, hanem használati eszközről, aminél első a praktikum.
Magam a száraz reszelésre esküszöm, bár úgy hallom, sokan jobban szeretnek nedves bőrrel dolgozni – a használati utasításban azt írják, mindkét út járható.
Van még, ahonnan ez jött…
El lehet persze menni szakemberhez, néha jó is, ha az ember csak hátradől a székben, és várja, hogy szépre varázsolják, de lássuk be, a mostani árak mellett havonta kétszer költeni ilyesmire elég nagy luxus, márpedig erre a fajta ápolásra még gyakrabban is szükség van. Tapasztalataim szerint pedig ha megtanulja az ember a módját, akkor a végeredmény nem sokkal marad el a több tízezer forintostól. Ehhez persze érdemes körülnézni a többi termék közt. Vannak ápolókrémek, lábmaszkok és hasonlók, de ami szerintem elengedhetetlen, az egy jó puhító. Ha már Scholl márka, akkor számomra ilyen a bőrkeményedés elleni krémük, a Hard Skin Softening megnevezésű. Ha rendszeresen használjuk ezt, akkor a sarokreszelés is sokkal könnyebb lesz, mert a krém eleve felpuhítja a bőrt. Van, aki panaszkodik a szagára, de ennél a terméknél talán nem is ez a legfontosabb. Ezután jöhet valami finom, olajos-vitaminos ápolás, és akkor mindent megtettünk a szép lábakért. Meg persze a párunk boldogságáért is (esetemben mindenképpen).
