„Az alvási apnoé röviden megfogalmazva egy légzéskimaradás, amely akár 10 másodpercig is tarthat. Igazából egy nagyon komplex betegség, amelyet szindrómának is nevezhetünk” – mutatott rá Koczó Levente, a SomnoCenter Alvászavar Központ vezetője. „Amiért ezzel időben foglalkozni kell, és nem szabad éveket, esetleg évtizedeket várni az első tünetek felbukkanásától, az az, hogy nagyon sok későbbi egészségügyi és mentális problémát okozhat ez a tünet” – tette hozzá.
Mi történik pontosan az alvás során?
Amikor az érintett személy elalszik, a garatizmot és a garatrendszert szabályozó idegpálya kikapcsol. Levegővétel közben így a garat elernyed, és a szívóhatás következtében remegni kezd. Ekkor lesz hallható a horkolás jólismert zaja. Az idő előrehaladtával ez a hang egyre hangosabb és erősebb lesz, ráadásul a horkolás mint remegés a garatban lévő szöveteket tovább rombolja, lágyítja, töredezi, és ezek az izmok egészen puhává válnak. Nagyjából két-három évtized alatt eljuthatunk oda, hogy amikor mélyalvásban levegőt szeretnénk venni, nagyon kevés vagy egyáltalán semennyi levegő nem áramlik be a tüdőnk felé.
Szervezetünknek viszont folyamatosan oxigénre van szüksége, és mivel a védekezőrendszerünk működik alvás közben is, az agy riasztást ad, hogy levegőt kapjunk. Ettől megemelkedik a pulzus, adrenalin kerül a vérbe, viszont egy mikroébredéssel azonnal kikerülünk a mélyalvás fázisából. Ilyenkor helyreáll az idegpálya működése, egy horkantással kinyílik a garat, és újra áramlik a levegő a tüdő felé. Lehetőség nyílik tehát újra mély alvásba merülni, ami elengedhetetlen az ébrenléthez szükséges hormonok és fehérjék újratermeléséhez.
Amikor levegőt próbálunk venni, akkor a szív körüli térben a szükségesnél kisebb nyomás alakulhat ki, ami azt eredményezi, hogy a szív környékére több vér kezd tódulni. Szervezetünk ilyenkor kiválasztja azt a hormont, amely elkezdi kinyomni a vizet szervezetünkből, így jelenik meg az éjszakai vizeletürítés, amikor egy éjszaka akár három-négy alkalommal is kimegy a beteg a mellékhelyiségbe, ami szintén darabokra töri a pihentető alvást. A vízhajtástól viszont dehidratálódunk, a vér besűrűsödésének következtében pedig szívritmuszavar (aritmia), szívelégtelenség, magas vérnyomás is kialakulhat. A másik komoly veszély az oxigénhiány, amelynek következtében agyunk is károsodhat, a kognitív funkciók csökkennek, romlik az összpontosításra való képességünk, elveszíthetjük éberségünket, ami a nappali tevékenységeink során komoly gondot okozhat” – magyarázta Koczó Levente.
Segédeszközzel kezelhető az apnoé
Ha tehát valakinél felmerül az alvási apnoé gyanúja, akkor nem szabad habozni, érdemes szakemberhez fordulni. Az alvásmedicina egy új, de nagyon is fontos ága az egészségügynek, hiszen a pihentető alvás helyreállítása által számos későbbi komoly problémát is meg lehet előzni, vagy kezelni. Első lépésként mindez komplex fiziológiai vizsgálatot igényel, amelynek során alvás közben nézik a szívritmust, a véroxigénszintet, megfigyelik a szív teljes működését, a levegő áramlását. Ebből állapítható meg, hogy milyen szintű az apnoé.
„Az alvási apnoé nem gyógyítható, de remekül kezelhető. Egy könnyen kezelhető gyógyászati segédeszköz, a CPAP-készülék segít abban, hogy a garatot nyitva tartsa, ezáltal minden levegővétel sikeres legyen, a károsító tünetek pedig eltűnjenek. Amint elkezdi valaki használni, az apnoés hatás azonnal megszűnik, a szervezet pedig lassan regenerálódni kezd” – mutatott rá Koczó Levente.
