Magyarországon évente átlagosan több mint 60 ezer ember halálát okozzák szív-érrendszeri megbetegedések , az esetek mintegy egyhatoda pedig 65 éves kor előtt következik be. Egyebek mellett ezek a számok is jól mutatják, mennyire fontos, hogy kellő tudatossággal álljunk szívünk és vérkeringésünk egészségének megóvásához. Ennek az egészséges, szívbarát életvitel éppúgy nélkülözhetetlen alappillére, mint az, hogy odafigyeljünk testünk akár egészen apró jelzéseire, amelyek kóros eltérésekre utalhatnak. Az alábbiakban néhány olyan egyszerű eszközt mutatunk be, amelyek bár nem pótolhatják a szakszerű orvosi kivizsgálást, de adott esetben még azelőtt felkelthetik valamilyen kardiovaszkuláris betegség gyanúját, hogy abból súlyosabb probléma alakulna ki.
Másfél perces lépcsőteszt
Spanyol kutatók egy, az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) 2020-as tudományos kongresszusán bemutatott tanulmánya szerint némi lépcsőzés jó támpontot nyújthat szívünk egészségének felméréséhez. A kutatásba 165 olyan önkéntest vontak, akiknél tüneteik alapján felmerült a szívkoszorúér-betegség gyanúja, esetleg volt is már erről diagnózisuk. A résztvevőket előbb futópadon tették ki megterhelésnek, így felmérve szervezetük teljesítménykapacitását, majd négy emeletet kellett gyors tempóban felfelé lépcsőzniük. Mindent egybevetve a kísérlet eredményeiből kirajzolódott, hogy azok körében, akik másfél percnél lassabban értek fel a lépcső tetejére, szignifikánsan nagyobb arányban mutattak ki abnormális szívműködést a futópados teszten, mint azoknál, akik nem egészen egy perc alatt felszaladtak mind a négy emeleten. Mindezek alapján a spanyol kutatócsapat arra a következtetésre jutott, hogy akinek máskülönben nincsenek mozgásszervi panaszai, és sehogy sem tud másfél perc alatt négy emeletet lépcsőzni, annak javasolt orvossal konzultálnia egy részletesebb kivizsgálás végett.
Mérjünk pulzust és vérnyomást
Az automata vérnyomásmérők korában csupán egy kisebb egyszeri beruházást igényel, hogy egy diagnosztikai szempontból rendkívül hasznos eszközzel bővítsük otthonunk felszereltségét. Számos márka termékei közül válogathatunk, és ezek jellemzően egyaránt alkalmasak az aktuális vérnyomás és pulzus meghatározására. Két olyan vitális paraméterről van ráadásul szó, amelyek egyaránt sokat elárulhatnak szív-érrendszerünk állapotáról. Leegyszerűsítve a vérnyomás azt az erőhatást jelöli, amelyet ereink belső felszínére fejt ki a bennük áramló vér, míg a pulzus szívdobbanásaink üteméről ad tájékoztatást. A vérnyomás mértékegysége a higanymilliméter, a vérnyomásmérők pedig két értéket jelenítenek meg. Ezek közül az első érték a szisztolás vérnyomás, amelyet a szív összehúzódásakor lehet mérni, a második pedig a diasztolés vérnyomás, amely a szívizomzat elernyedésekor mutatható ki. Nyugalmi állapotban a vérnyomás ideális értéke 90/60 és 120/80 Hgmm közötti. Amennyiben többszöri alkalommal is e tartományon kívülre eső értékeket mérünk, érdemes orvoshoz fordulni. A kezeletlen magas vérnyomás (hipertónia) hosszú távon súlyos szövődményeket okozhat.
Szintén beszédes lehet a nyugalmi pulzus, amelyet az Amerikai Szív Társaság (AHA) ajánlása szerint a reggeli ébredést követően a legcélszerűbb mérni, mielőtt még meginnánk a napindító kávénkat. Bár e téren jelentős egyéni különbségek lehetnek, általában véve azt lehet mondani, hogy a legtöbb felnőttnél a percenkénti 60 és 100 közötti pulzusszám tekinthető normálisnak, bár igazán edzett sportolóknál a 40-es nyugalmi pulzus sem kórosan alacsony. Összességében minél alacsonyabb a nyugalmi pulzus, annál jobb, hiszen ez annak a jele, hogy szívizmaink megfelelő állapotban vannak. Ha azonban a nyugalmi pulzus értéke tartósan 100 feletti, akkor szintén hasznos lehet egy orvosi kivizsgálás. Pulzusunkat megmérhetjük például automata vérnyomásmérő készülékkel, valamilyen aktivitásmérő okoseszközzel, de akár az ujjunk és egy óra is elég lehet. Mutató- és középső ujjunk ujjbegyével enyhén nyomjuk meg ellenkező oldali csuklónk belső felszínét a hüvelykujj alatt, így érezhetővé válik, ahogy szívünk áramoltatja a vért. Számoljuk magunkban fél percig az ütések számát, az így kapott összeget pedig szorozzuk be kettővel, hogy megkapjuk a percenkénti pulzusszámot.
Tegyük próbára testünket mozgással
Pulzusunk alakulását számos tényező befolyásolhatja, így például fizikai aktivitás hatására rögtön magasabb fokozatba kapcsol szívünk annak érdekében, hogy kellő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal lássa el aktívan dolgozó szöveteinket. Magyarán nem meglepő, ha intenzív testmozgás közben felpörög a percenkénti pulzusszám, sokat elárulhat ugyanakkor állóképességünkről, hogy miután megpihenünk, mennyi időn belül lassul vissza szívverésünk. Azok pulzusa, akik igazán edzettek, a leállás utáni egy percen belül is már jelentősen lecsökken a csúcsteljesítmény közbeni értékhez képest. Ezzel szemben azoknál, akik nem végeznek rendszeresen testmozgást, úgymond nincsenek hozzászokva az intenzív megterheléshez, akár 10 percet is igénybe vehet, mire megnyugszik a szervezetük. Ha pedig a pulzus 10 perc elteltével is még mindig nagyon magas, úgy előfordulhat, hogy az edzetlenségen túl egyéb tényezők is meghúzódnak a háttérben, amelyek kivizsgálást igényelhetnek.
Figyeljünk testünk jelzéseire
Habár a kardiovaszkuláris betegségek tünetmentesen sokáig rejtve maradhatnak, előfordulhat azonban, hogy egyes testi panaszok már korai stádiumban is fellépnek. Általánosságban szív eredetű problémára utalhat a többi között a mellkasi fájdalom, diszkomfort és szorító érzés, a nehézlégzés, a végtagok érzéketlensége, kihűlése és gyengesége, az egyéb okkal nem magyarázható szédülés, valamint az állandó fáradtság, kimerültség. Intő jel lehet továbbá a végtagok duzzanata, ödémásodása, az enyhe fizikai megterhelésre is fellépő légszomj és kifulladás, a gyakori fejfájás, valamint a rendszertelen vagy szapora szívverés és a szívdobogás.
