Vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik a szívritmuszavar kialakulásának veszélyét. Dr. Jenei Zsigmond Máté, a KardioKözpont kardiológusa ezeket vette számba.
Szív- és érrendszeri betegségek
Az olyan szív-érrendszeri betegségek, mint a magas vérnyomás, fokozzák a pitvarfibrilláció nevű szívritmuszavar rizikóját. A hegesedés (például szívinfarktust követően) és abnormális szöveti lerakódások szintén okozhatnak bradikardiát vagy tahikardiát, azaz túl lassú vagy túl gyors szívverést azáltal, hogy megzavarják a szív elektromos rendszerét.
Más típusú betegségek
Tipikusan a pajzsmirigy alul- és túlműködése, a cukorbetegség és az alvási apnoé ad okot fokozott kardiológiai felügyeletre.
Életkor
Az aritmiának és a pitvarfibrillációnak az életkor előrehaladtával megnő az veszélye.
Veleszületett állapotok
Bizonyos kondíciók a szívritmuszavar kialakulását vetítik előre. A szív saját elektromos rendszerét érintő veleszületett szívprobléma például bradikardiát okozhat, azoknál pedig, akik extra elektromos pályával születnek, tahikardia alakulhat ki.
Kémiai anyagok
Egyes kémiai anyagok akár súlyos ritmuszavarokat is okozhatnak. Az olyan ásványi anyagok vagy elektrolitok ugyanis, mint a magnézium, a kalcium és a kálium, alapvető szerepet játszanak a szív normál működésének fenntartásában. Éppen ezért túl alacsony vagy túl magas szintjük akár aritmiához is vezethet. Ugyancsak ezt a hatást provokálhatják ki olyan addiktív anyagok, mint az alkohol, a cigaretta és a drogok. Bizonyos gyógyszerek, akár szívgyógyszerek is növelhetik a szívritmuszavar kialakulásának rizikóját, ezért ezekről minden esetben egyeztetni kell a kardiológussal.
Életmódbeli tényezők
Az olyan életmódfaktorok, mint az elhízás, a magas koleszterinszint, illetve a nyugati típusú, zsírokban, feldolgozott élelmiszerekben, cukorban gazdag étrend és a mozgásszegény életmód, mind növelik a szívritmuszavarok (és más betegségek) kockázatát. Ezeket érdemes rendezni – optimális esetben az életmódorvoslás segítségével.
Mikor fontos a kivizsgálás?
A szívritmuszavarok azért veszélyesek, mert még enyhébb formában is növelik a szívelégtelenség és a stroke rizikóját, de bizonyos típusok önmagukban is igen nagy rizikójúak. Ilyen például a tartós kamrai tahikardia, amely kamraremegéssé alakulhat – ez a szívleállás egyik fajtája. Vagyis a szívritmuszavart minden formájában fontos diagnosztizálni és szükség esetén kezelni. Ezért érdemes feltenned magadnak az alábbi kérdéseket, amelyekre, ha igen a válasz, konzultálj kezelőorvosoddal.
- Van-e veleszületett szívproblémám?
- Van-e szerzett szív-érrendszeri betegségem, például magas vérnyomásom?
- Van-e pajzsmirigy betegségem, alvási apnoém, cukorbetegségem?
- Rendben van-e az elektrolit-háztartásom?
- Élek-e addiktív anyagokkal?
- Elmúltam-e 50 éves?
- Vannak-e szívritmuszavarra utaló tüneteim?
„Ha valaki tünetekkel vagy rizikófaktorokkal fordul orvoshoz, eldöntjük, milyen vizsgálatokra lehet szükség a diagnózishoz. A nyugalmi EKG mellett fontos lehet a terheléses EKG, a 24 órás vagy 7 napos Holter-EKG, a szívultrahang, különböző laborvizsgálatok és esetleg más speciális vizsgálatok” – foglalta össze dr. Jenei Zsigmond Máté. „Amint sikerült diagnosztizálnunk a szívritmuszavart és meghatároztuk annak okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez a kiindulástól függően történhet például gyógyszerekkel, vaspótlással, a szervezet elektrolit-háztartásának szabályozásával, a háttérben álló betegség kezelésével, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzióval vagy katéteres ablációval.”
