Van egyfajta társadalmi elvárás a nők felé azzal kapcsolatban (is), hogy a terhességük minden percét élvezzék. Az anya és az újszülött között érzelmi kötődésről pedig sokan úgy tartják, hogy automatikusan kialakul, amint a baba világra jön. Csakhogy ez nem feltétlenül történik így, ez pedig a bűntudatot és félelmet kelt az érintett szülőkben.
Éppen ezért különösen nagy probléma, hogy egy több mint 1000 anyát bevonó brit felmérés arra az eredményre jutott, hogy a megkérdezettek 73 százaléka a szülés utáni első hetekben egyáltalán nem kapott információt vagy tanácsot az egészségügyi dolgozóktól azzal kapcsolatban, hogyan tudnák hatékonyan kialakítani gyermekükkel a kötődést. Ez a hiányosság annak ellenére is fennáll, hogy az orvosoknak és ápolóknak szóló útmutatóban egyértelműen azt ajánlják, hogy segíteniük kell az érzelmi kötődés kialakulását, az ugyanis elengedhetetlen feltétele a gyermek egészséges fejlődésének – számolt be róla a The Guardian.
A kötődés kialakulását több dolog is nehezítheti
A brit Szülő-Újszülött Alapítvány (Parent-Infant Foundation) felmérésének eredményeiből az is kiderült, hogy a 10 nőből legalább egynek okoz nehézséget, hogy érzelmi kötődést alakítson ki a babájával. Ezt a folyamatot jelentősen befolyásolja egyebek mellett az anya fizikai és mentális egészsége, valamint a múltbeli traumái – például egy korábbi vetélés – is.
Tudjuk és megértjük, hogy az egészségügyi dolgozókon így is óriási a nyomás, az érzelmi és a fizikai jóllét ellenőrzésének azonban alapvető dologgá kell válnia” – szögezte le Tamora Langley, az említett alapítvány egyik felelős vezetője.
Hozzátette, a nehézségekkel küzdő szülőknek speciális támogatásra is szükségük lehet az egészséges és bensőséges anya-baba kapcsolat kialakításához. Ehhez azonban le kell dönteni a „tökéletes szülő” mítoszát, hogy a várandós nők ne érezzenek bűntudatot, szégyent és félelmet, ha úgy gondolják, segítségre van szükségük.
„Azt hittem, valami baj van velem”
A felmérés során megkérdezett nők 64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az egész várandósgondozás alatt egyetlen szóval sem említette nekik senki az érzelmi kötődés fontosságát és a kialakulásának esetleges nehézségeit. Az egyik alany azt mondta, mielőtt világra hozta első gyermekét, több vetélést is elszenvedett, ennek ellenére „úgy tűnt, senki nem érti, hogy miért esett nehezemre kötődni a babámhoz, amikor többször is megismétlődött a legrosszabb”. Egy másik édesanya pedig úgy fogalmazott, azt hitte, valami baj van vele, amiért nem érzett azonnal elsöprő szeretetet kisfia iránt, „pedig mindenki azt mondta, az a legvarázslatosabb pillanata az egész szülésnek”.
A brit szülésznők szaktestületének vezetője, Gill Walton szerint a munkaerőhiány számlájára írható, hogy a szülésznőknek gyakran nincs idejük megfelelő érzelmi támogatást és segítséget nyújtani a frissen szült anyáknak. A probléma orvoslásához véleménye szerint több szülésznőre és átfogóbb képzésekre lenne szükség.
