Mint azt korábban megírtuk , elsőként a brit egészségbiztonsági hivatal (UKHSA) tette közzé május 7-én, hogy majomhimlőt mutattak ki egy londoni betegnél, aki korábban Nigériában járt. Néhány nappal később aztán két újabb fertőzésről számolt be a UKHSA, amelyek semmilyen ismert kapcsolatban nem álltak az elsővel, és rejtélyes, hol és hogyan kaphatták el a betegséget. Azóta a BBC beszámolója szerint Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Svédországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Ausztráliában is regisztráltak újabb eseteket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg a fertőzések forrása után nyomoz, az eddig felfedezett megbetegedések között ugyanis nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat, mintázat.
"Fontos mindenekelőtt, hogy semmiképp ne hasonlítsuk a koronavírushoz. A majomhimlő kórokozója egy emberről emberre nehezen terjedő vírus, igen nagy valószínűséggel nem várhatók komolyabb esetszámok" - fogalmazott Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának virológusa a 24.hu megkeresésére . A WHO leírása szerint a majomhimlő vírusát először az 1970-es években azonosították embereknél. A vírusnak két genetikai variánsa ismert, amelyek egyike főként Nyugat-Afrikában, a másik főként közép-afrikai országokban fordul elő - a kettő együttesen pedig csupán Kamerunban. A két változat közül utóbbit tartják a veszélyesebbnek abban a tekintetben, hogy gyakrabban okoz súlyos megbetegedést, valamint könnyebben is terjed. Kemenesi hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az eddigi információk szerint a mostani esetekért az enyhébb variáns a felelős.
Hogyan terjed a majomhimlő?
Bár évtizedek óta ismeri a tudomány a majomhimlő vírusát, egyelőre nem tisztázott, hogy melyik állatfaj a természetes rezervoárja. Az ember mellett számos faj fogékony rá, beleértve a többi között mókusokat, patkányokat, peleféléket, főemlősöket egyaránt. Zoonózisként a kórokozó fertőzött állatok vérével és egyéb testnedveivel, illetve bőr- vagy nyálkahártyafekélyeivel közvetlenül érintkezve kerülhet át az emberre. A nem megfelelően hőkezelt állati élelmiszerek fogyasztása szintén egy lehetséges kockázati tényező.
Emberről emberre nehezen terjed a vírus. Szoros kontaktus szükséges hozzá a fertőzöttek légúti váladékával, bőrfekélyeivel, valamint az általuk megérintett felületekkel, tárgyakkal. Cseppfertőzés jellemzően csak olyan helyzetekben fordul elő, amikor két személy hosszabb ideig nagyon közel, lényegében intim közelségben tartózkodik egymáshoz. Éppen ezért elsősorban a fertőzötteket ellátó egészségügyi dolgozók, a velük egy háztartásban élők és egyéb közeli hozzátartozóik vannak igazán veszélyben. Az eddig feljegyzett leghosszabb fertőzési lánc egy adott közösségen belül kilenc emberre terjedt ki. A kórokozó a méhlepényen keresztül átadódhat anyáról magzatára is, nem tisztázott viszont, hogy kifejezetten szexuális úton is terjed-e.
Milyen tünetek figyelmeztethetnek majomhimlőre?
A betegség lappangási ideje, azaz a fertőzéstől az első tünetek kialakulásáig eltelő idő általában 6 és 13 nap közötti. Eleinte láz, általános gyengeség, intenzív fejfájás, nyirokcsomó-duzzanatok, hátfájás, izomfájdalmak jelentkeznek. A belázasodást követően egy-három napon belül alakulhatnak ki a majomhimlőre jellemző bőrkiütések, amelyek főként az arcra és a végtagokra koncentrálódnak. Ezek fokozatosan alakulnak át szilárd csomokból, úgynevezett papulákból folyadékkal teli hólyagokig, míg végül elszáradnak, leesnek. A kiütések száma igen változó, de súlyosabb esetekben több ezer is boríthatja a betegek testét, akár nagyobb felületeken egybeolvadva.
A majomhimlő általában magától gyógyul, a tünetek 2-4 hét alatt elmúlnak. Gyermekek és immunhiányos betegek körében ugyanakkor súlyos megbetegedések is előfordulhatnak. A fertőzés lehetséges szövődményei között szerepelnek másodlagos fertőzések, továbbá tüdőgyulladás, vérmérgezés ( szepszis ), agyvelőgyulladás és látásvesztést okozó szaruhártya-fertőzés egyaránt. A halálozási arány 3 és 6 százalék közé tehető.
