A krónikus kismedencei fájdalom szindróma, azaz a CPPS (Chronic Pelvic Pain Syndrome) leginkább a harmincas-negyvenes korosztályra jellemző betegség (a férfiak akár 15%-át is érintheti). A krónikus kismedencei fájdalom szindróma esetében sem baktériumok, és esetenként még gyulladás jelei sem fedezhetők fel a vizeletben, illetve az ejakulátumban. A betegség háttere nem tisztázott, általában akkor kapja meg valaki ezt a diagnózist, ha már minden más lehetséges kórképet kizártak.
A CPPS kialakulásához vezethet:
- tartós idegrendszeri feszültség, szorongás, stressz,
- az előbbiek hatására bekövetkező görcsös izomállapot,
- zsigeri feszülés,
- a perifériás és a központi idegrendszer zavarai,
- a kismedencei szervek és azok kötőszövetes tokjainak összenövése, hegesedése (például krónikus gyulladásos folyamatok következtében),
- a gerinc kóros állapota.
A CPPS tünetei:
- állandó alhasi diszkomfortérzés,
- a comb belső részén vagy az intim területeken érzett, kisugárzó fájdalom,
- potenciaproblémák, fájdalmas szexuális együttlét, szexuális zavarok (fájdalmas magömlés és/vagy libidócsökkenés),
- vizelési problémák megjelenése mindkét nem esetében,
- pszichés zavarok.
Minden más szindrómához hasonlóan a krónikus kismedencei fájdalom szindróma is gyógyíthatatlan, csak a tünetei kezelhetőek. A CPPS enyhítése komplex terápiát igényel, a betegség kezelésére több orvosi szakterület bevonására és egyénre szabott terápiára van szükség!
A CPPS diagnosztikai lehetőségei
Az urológus elsőként vizeletvizsgálatot, az ondóváladék laborvizsgálatát és PSA-tesztet (amely a prosztataspecifikus antigén szintjének mérése) rendelhet el. Az egyéb kismedencei kórképek kizárásához ultrahang, röntgen, húgyhólyagtükrözés is szóba jöhet, hogy kiderüljön, mi nem áll a tünetek hátterében. A diagnosztikai lehetőségek közé tartozik még a prosztata fizikális vizsgálata.
Ha a vizsgálatok nem hoznak eredményt, egyre közelebb jut a kezelőorvos a CPPS diagnózisához. Ilyenkor kérik ki gasztroenterológus, neurológus, pszichológus, pszichiáter véleményét.
Hogyan kezelhetjük a tüneteket?
1/ Gyógyszerek: fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők és izomlazítók alkalmazhatók a kismedencei fájdalom szindróma tüneteinek kezelésére. Mivel a betegség krónikus, a fájdalom és a gyulladás csillapítására folyamatosan szükség lehet. Az ismertebb, nem-szteroid típusú fájdalomcsillapítók (például paracetamol, ibuprofen) nem jöhetnek szóba, ugyanis mellékhatásaik miatt ezek szedése hosszú távon nem ajánlott. Ezzel szemben a gyógynövényi terápiák alkalmazása bevett gyakorlat.
2/ Fizikoterápia, masszázs, gátizomtorna, akupunktúra: segíthetnek javítani a kismedencei izomműködést és enyhíthetik az izmok merevségét.
3/ Biofeedback terápia: egy olyan technika, amely elektronikus érzékelők segítségével figyeli az izomaktivitást, és segítségével a betegek megtanulhatják, hogyan szabályozzák az izmok feszítését és ellazítását úgy, hogy a tüneteik csökkenjenek.
4/ Pszichoterápia: a pszichoterápia segíthet a betegeknek kezelni azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak a kismedencei fájdalom szindróma tüneteihez.
5/ Triggerpont-injekciók: a módszer alkalmazása során kis mennyiségű gyógyszert fecskendeznek közvetlenül a kismedence területén lévő izmok legérzékenyebb pontjaiba, az ún. triggerpontokba. A kezelés hatására enyhíthető a kismedencei fájdalom szindrómával járó fájdalom és izomfeszültség.
A CPPS megelőzése érdekében érdemes medencefenék-gyakorlatokat végezni, életmódbeli változtatásokat bevezetni, az egészséges testsúlyt fenntartani, a hosszan tartó ülést elkerülni, valamint megfelelően kezelni a stresszhelyzeteket.
