Húsevő farsang: jöjjön a disznóhús!

"Az pogányoktul reánk szállott testhizlaló és léleköldöklő büdös fassang!" - így fakadt ki Telegdi Miklós püspök 1577-ben megjelent prédikációs könyvében. Nem véletlenül, hiszen a farsanghoz valóban számos pogánynak tartott népszokás fűződik, amelyeknek célja szerte Európában a tél megijesztése, a bőségteremtés és a tavaszvárás volt.

Egykoron a vidéki fiatalemberek farsangkor valamilyen álöltözetbe, állatot utánzó maskarába öltöztek. A lányok fiú, a fiúk női jelmezt öltöttek, de gyakran öltöztek kéményseprőnek, papnak, katonának is. Voltak, akik arcukra kormot vagy lekvárt kentek, vagy arcukat tök álarccal fedték el. A maszkos alakoskodásokról, dramatikus játékokról már a 15. században szólnak tudósítások, sőt, a krónikások azt is feljegyezték, hogy Mátyás király Itáliából hozatott álarcokat, ekkorra tehető annak elterjedése is.

A hús elhagyása, mint központi probléma

A farsang vagy karnevál egész Európában a húsevés ünnepe is. A magyar hagyományokban a 16. századtól fennmaradt a Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételeket megszemélyesítő alakok álarcos küzdelme. Ekkortól emlegetik a maskara szót, amely az olasz mascherából ered. Ugyanígy az olaszból ered a karnevál szó is (carnevale= "carne" "hústól" szóból és a "vale" "elhagyni" szavakból eredeztethető: "búcsúzás a hústól"), amely jelzi az ünnep központi gondolatát: most kell húst enni, hiszen nemsokára jön a nagyböjt.

A farsang elnevezés német eredete is "húsközpontú": a húshagyót jelölő osztrák-bajor Vaschang szóból származik, ezért élhetett sokáig fassang alakban nyelvünkben.

Miért volt kultusza fassangkor a húsevésnek?

Farsang idején volt általában a második disznóvágás, és ez meghatározta az étrendet: töltött káposzta, hurka, kolbász és kocsonya került leggyakrabban a falusi asztalokra. A farsangvasárnapot megelőző kövér csütörtökön kezdték a legnagyobb sütés-főzést, hogy farsang farkára jusson elég mindenből. De előfordult - és általában ügyeltek rá, hogy így is legyen -, hogy maradt némi húsétel a böjti időszakra; ezt még a hamvazószerdát követő ún. torkos vagy zabáló csütörtökön el lehetett fogyasztani. Ezen a napon ráadásként még sütöttek - főztek is, annak reményében, hogy az évben bőséges lesz a termés.

Ha hús, akkor pedig legyen kövér: a néphitben hívők, azt mondják, hogy aki újévkor és farsangkor disznóhúst eszik, annak sok pénze lesz (a disznó más kultúrákban is a szerencsét, a bőséget szimbolizálja).

A farsang a 20. századig a lakodalmak ideje is volt, innen a "vastag" sütemények, a fánk, a hájas tészta, a rétes hagyománya (és Csokonai Vitéz Mihály vénlány-históriája, a Dorottya). De ne higgyük, hogy eme desszertválasztás véletlen!

A jellegzetes farsangi fánkot az ország egyes területein azért fogyasztották, hogy a vihar ne rongálja meg a háztetőt. Az ugyancsak kedvelt étel, a rétes, szerencsét hoz - ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték és ha a szántó-vető emberek életmódját áttekintjük, ekkor állt rendelkezésre friss hús, és ekkor volt idejük a bálozásra.

A kocsonya pedig valójában a téli húsleves. Egyszer kellett megfőzni és az a nagy hidegben napokig, hetekig eltartható és fogyasztható volt hűtőszekrény nélkül is.