Sokkolóan hathat ránk, ha a párunk, akivel korábban együtt tervezgettük a gyermekvállalást, egyszer csak közli, hogy már mégsem vágyik babára. Azonban még rosszabbul érinthet minket ez a hír akkor, ha már 35 felett vagyunk, és már lassan 10 éve vártunk a „megfelelő időpontra”. Mit lehet tenni ilyenkor? Ezzel a dilemmával kereste meg a The Guardiant az egyik olvasójuk – mutatjuk, mit válaszoltak neki.
Hét év után gondolta meg magát
„Barátommal már hét éve alkotunk egy párt, jelenleg mindketten 35 évesek vagyunk. Nagyszerű évek vannak mögöttünk, és az egyik dolog, ami igazán megfogott benne annak idején, az az volt, hogy nyitott volt a gyerekvállalásra. A nővére gyerekeit nagyon szereti és jól ki is jön velük, szerintem remek apa lenne belőle. (…) Amikor viszont nemrég rákérdeztem, hogy szeretne-e még gyereket, teljesen ledöbbentem nemleges válaszán” – kezdte beszámolóját az olvasó.
Leveléből az is kiderült, hogy egyébként nem élnek túl jó anyagi körülmények között, viszont a nő úgy érzi, kezd kicsúszni az időből, és ha szeretne gyermeket, akkor mostanában kellene szülnie. A férfi szerint azonban nem engedhetik meg magunknak a baba gondozásával járó anyagi terhet, ráadásul nem is látja értelmét annak, hogy új életet hozzanak egy olyan világba, amely „pénzügyi és politikai szempontból is csak egyre rosszabb lesz”.
Most fogalmam sincs, mit tegyek. Szeretem a páromat, de bepánikoltam, hogy elúszik a lehetőség, hogy valaha lehessen gyerekem. Elmondása szerint egyébként ő is szeret még engem, de nem tehet róla: meggondolta magát. Segítség!” – fogalmazott a kétségbeesett nő.
Hogyan tovább? Együtt vagy külön?
A levélírónak Anita Chaudhuri, a The Guardian egyik újságírója válaszolt. Először is elismerte, hogy valóban nem könnyű a helyzet, amelybe az olvasó került, és joggal érezheti most úgy, mintha kihúzták volna a lába alól a szőnyeget. Véleménye szerint az első dolog, amelyről ilyenkor dönteni kell, hogy a nő véget akar-e vetni a kapcsolatnak a férfi döntése miatt.
Chaudhuri azonban több szakértő véleményét is kikérte a témával kapcsolatba, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. Luiza Neumayer pszichológus például azt üzente a nőnek, hogy a döntés előtt mindenképpen egy kis önvizsgálattal kezdjen. Az alábbi kérdéseket érdemes átgondolni ilyen helyzetben a szakember szerint:
- Mit jelent számomra a család?
- Mit jelent számomra anyának lenni?
- Fontos-e az identitásom szempontjából az anyaság, és ha igen, miért?
- Ha nem leszek anya, az mit jelentene nekem?
„Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy mi a legfontosabb számunkra, elengedhetetlen, ezt őszintén el is mondjuk a partnerünknek. Hasznosnak lehet ehhez a beszélgetéshez egy párterapeuta segítségét kérni” – javasolták a tanácsot kérő nőnek.
Sajnos nem mindenki ápol jó kapcsolatot párja szüleivel. Egy rosszmájú megjegyzéseket tévő, a másik határait figyelmen kívül hagyó, illetve túlságosan birtokló és kontrolláló anyós vagy após azonban még a babavárás egyébként örömteli pillanatait is rémálommá teheti. Mit lehet tenni ilyenkor? Mutatjuk a szakértők tanácsait.
A gyermektelen párok kapcsolatában sokszor jelen van a neheztelés, amelyet a babára vágyó fél érez a másik iránt – erre már Jody Day, egy gyermektelen nőket támogató hálózat (Gateway Women) alapítója hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a kapcsolatot megmérgező harag helyett még talán az is jobb, ha egy nő egyedül vállal gyermeket – amennyiben valóban annyira vágyik az anyaságra, és tudja is vállalni annak minden anyagi és lelki terhét. Bárhogyan is dönt az érintett, az kockázattal jár – de talán jobb, ha valaki az álmai után megy, minthogy úgy élje le az életét, hogy valaki más gondolkodásmódjának áldozata.
