Bár a babavárás az egyik legcsodálatosabb dolog egy család életében, ez a 9 hónap – és ami utána jön – nem csak örömöt tartogat. Ez hatványozottan igaz akkor, ha még a leendő nagyszülők is csak megnehezítik a dolgunkat, például azzal, hogy úgy viselkednek, mintha a babát kizárólag nekik szülnénk, ezáltal pedig bármihez joguk lenne. Ha pedig ezt a feszültséget nem a saját szüleink, hanem az anyósunk vagy apósunk gerjeszti, az még a párkapcsolatunkat is megrengetheti – a párunk ugyanis arra kényszerül, hogy válasszon a „régi” és az „új” családja között. Pontosan ilyen helyzetbe került az az aggódó kismama is, aki a The Guardian szakértőihez fordult tanácsért.
„Tudtunk, hogy elszabadul a pokol, amint megtudják”
„Első gyermekemet várom. A férjemmel elég sokáig vártunk, mire bejelentettük a családjának a nagy hírt, tudtuk ugyanis, hogy elszabadul a pokol, amint megtudják. Amikor elmondtuk anyósomnak, hogy nagymama lesz, felsikoltott, majd drámaian összeesett. Onnantól kezdve róla szólt minden. Ezt követően egész este olyan dolgokról faggatóztak, amelyeket nem akartam megosztani velük. Szörnyű volt az egész. Amikor hazaértünk, azonnal sírva fakadtam” – kezdte beszámolóját az elkeseredett nő.
A levél legmegdöbbentőbb része azonban talán az, amely arról szól, hogy az idősebb nő úgy beszél menye kisbabájáról, mintha a sajátja lenne. „Egyszer, amikor egy igen ingatag széken ültem, az anyósom megragadta a karomat és azt mondta: „nehogy valamilyen baleset érjen, vigyáznod kell a kisbabámra”. Hitetlenkedve visszakérdeztem, hogy „kinek a babájára?”, mire ő nagyon határozottan azt felelte, „az enyémre”. Szerintem ez a viselkedés nemcsak helytelen, de nagyon sértő és félelmetes is” – fejtette ki a várandós nő.
Egyébként a férj családjának többi tagja sem túl együttműködő a kismamával. A levélíró szerint ugyanis hiába kért meg mindenkit határozottan, hogy egyelőre semmit ne vegyenek a babának, a sógornője azonnal összevásárolt mindenfélét. A nő leszögezte, hogy sosem álltak különösebben közel a férje családjához, így fogalma sincs, most mégis honnan veszik a bátorságot, hogy bármire feljogosítva érezzék magukat.
A férjem megígérte, hogy még a baba megszületése előtt beszél a családjával erről, és világosan meghúzza a határainkat, de nem hiszek benne, hogy ezt valóban meg is fogja tenni. Amikor megpróbáltam beszélni vele erről, igyekezett megértően állni a témához, de azonnal bezárkózik, ha bárki negatívat mond a családjáról. Mégis mit kellene tennem ebben a helyzetben?” – tette fel kérdését az olvasó.
„Meg kell húzni a határokat, de nem büntetésként”
A levélírónak a The Guardian rovatvezetője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran ad tanácsokat a családi problémákkal küzdő olvasóinak. Először is gratulált a terhességhez, majd kifejezte megértését azzal kapcsolatban, hogy a kismama érzelmileg és fizikailag is biztonságra vágyik a várandóssága alatt – és persze utána is. Barbieri szerint „egy ideális világban” a férj mindent elrendezne ezzel kapcsolatban, de a valóság az, hogy senki sem kényszeríthet másokat arra, hogy az általa elvárt módon gondolkodjanak és cselekedjenek. Mint ahogy olyan helyzetbe sem hozhatja senki a párját, hogy annak választania kelljen a szülei és a szerelme között.
A szerkesztő Lisa Bruton pszichoterapeutával is konzultált, hogy minél jobb tanácsot tudjon adni a kétségbeesett levélírónak. A szakember – aki egyébként nagyons sokat dolgozik családokkal – azt javasolta, hogy a kismama szigorúan húzza meg a határokat, azonban ne abból a célból, hogy azokkal megbüntesse a férje szüleit. Inkább a családi békesség és biztonság megóvása legyen a cél.
Az újdonsült anyák és apák nagyjából ötöde eleinte nem kötődik érzelmileg újszülött babájához. Egyes szülőknél ez az állapot csak a szülést követő néhány órában áll fenn, míg másoknál hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Ha tehát te is ezzel a problémával küzdesz, jó, ha tudod, hogy nem vagy egyedül. Korábbi cikkünkben pedig tippeket is mutatunk a kezdeti „összeszokás” könnyebb átvészeléséhez.
A válaszlevélben a szakértők kitértek arra is, hogy szerintük mit kellene tennie a nőnek, miután megszületett a baba. Azt javasolták, hogy inkább az újdonsült anyuka menjen át a férje családjához, ne pedig fordítva – így ugyanis jobban tudja irányítani, meddig tart a találkozó. Ha pedig mégis ő fogadja otthonában a babalátogatóba érkező anyósát, akkor érdemes áthívnia arra az időre az egyik barátját is – egy idegen jelenlétében talán jobban visszafogja magát az idősebb nő, ha pedig mégsem, legalább lesz ott valaki, aki támogatni tudja az anyukát.
Megjegyezték továbbá, hogy érhető, ha a kismama szeretné kipanaszkodni magából az anyósa „jóvoltából” átélt sérelmeket. Azt tanácsolják azonban, hogy ezeket ne a férjével beszélje meg, inkább az egyik barátnőjével.
