Először is le kell szögezzük, hogy az étrend-kiegészítők nem gyógyszerek, hanem élelmiszerek. Céljuk kizárólag a szokásos étrend kiegészítése táplálkozási, illetve élettani hatással bíró anyagokkal. Ez utóbbiak lehetnek vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, esszenciális zsírsavak, rostok, továbbá különböző növények és gyógynövénykivonatok egyaránt – olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vonatkozó leírásában. Érdemes hangsúlyozni, hogy a gyógyszerekkel ellentétben az étrend-kiegészítők forgalomba hozatala előtt nincs szükség engedélyeztetésre, nem kell igazolni vizsgálatokkal azok minőségét és biztonságosságát. Tilos viszont betegségmegelőző vagy -kezelő hatást tulajdonítani nekik.
Ezzel együtt a 2019-es országos táplálkozási felmérés (OTÁP) adatai szerint itthon a felnőtt férfiak mintegy fele és a nők közel kétharmada rendszeresen szed étrend-kiegészítőket. Túlnyomó többségük pedig meg van győződve arról, hogy ezzel sokat vagy nagyon sokat tehet az egészségéért. „Fontos átgondolni, miért hiszik oly sokan, hogy a táplálékkiegészítők segíthetnek egészségesebb életet élni. Nyilván ennek számos oka lehet, de kétségtelenül sokat nyom a latba, ahogyan ezeket a készítményeket árulják” – fogalmaz a The Conversation oldalán megjelent cikkében Katie Suleta közegészségügyi szakértő, az amerikai George Washington Egyetem kutatója. Hozzáteszi, tapasztalatai alapján három olyan marketingüzenet is újra és újra felbukkan a gyártók és forgalmazók részéről, amely félreértésekre adhat okot a vásárlók körében.
A természetes és a jó nem egymás szinonimái
A természetre való hivatkozás hibája – így nevezi Suleta azt a jelenséget, hogy sokan azt feltételezik: ha valami természetes, akkor az szükségszerűen egyben jó, illetve hasznos is. Nem véletlen, hogy a táplálékkiegészítők piacán a természetes egy igen gyakran használt jelző. Ha pedig egészségmegőrzésről van szó, akkor kifejezetten jogosnak tűnhet természetes orvosságokra, megelőzési módszerekre és egyebekre hagyatkozni.
„Vegyük például a C-vitamint. Mi jut eszedbe azonnal róla? Valószínűleg egy narancs vagy valamilyen más citrusféle, illetve az influenzamegelőzés. Ha viszont azt mondom, hogy influenzaoltás, akkor milyen kép jelenik meg azonnal a fejedben? Jó eséllyel egy orvosi rendelő, némi fájdalom és gyógyszergyártó cégek. Csakhogy a kettő közül az egyik egy klinikailag igazolt módszer az influenza megelőzésére és a betegség lefolyásának enyhítésére. A másikat pedig úgy árusítják, mintha képes lenne ugyanezekre a dolgokra, noha nincsenek olyan klinikai bizonyítékok, amelyek alátámasztanák ezt” – fogalmaz cikkében Suleta.
Hozzáteszi, az étrend-kiegészítők ipara telis-tele van olyan márkanevekkel, amelyek valamilyen módon magukban hordozzák a természet szót, ilyen módon félrevezetve a vásárlókat. Webshopok és internetes hirdetések tömkelege sarkallja arra a fogyasztókat, hogy hagyjanak fel a mesterséges termékek használatával, helyette vegyenek inkább tiszta és természetes tápanyagokat. Nyilván a mesterséges és természetes jelzők használata azt a célt szolgálja, hogy olyan színben tüntesse fel az eladni kívánt készítményt, ami által az jobbnak tűnik majd a vásárló szemében a konkurenciánál. Egyben azt az érzést keltse, hogy egészségünk megőrzése érdekében feltétlenül szükségünk van rá.
„Tegyük tisztába a dolgot: a természetes szó nem azonos azzal, hogy valami jobb is. Még ha a marketingesek azt is akarják, hogy így higgyük” – hangsúlyozza a szakember.
Minél több, annál jobb?
A természetre való hivatkozás sikerét egy másik téves következtetés is jól meg tudja lovagolni. Mégpedig az a feltevés, hogy ha valami természetes, akkor nemcsak jó, hanem minél több van belőle, annál jobb is. Maradva a C-vitaminnál: ha ez a vitamin jót tesz a szervezetnek, akkor alighanem minél többet viszünk be, annál nagyszerűbb lesz a hatása. Vagy mégsem?
Nos, az igazság az, hogy testünk kifinomult módon szabályozza az elfogyasztott vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek szintjét. Hacsak nem áll fenn hiányállapot, akkor nem feltétlenül előnyös, ha többet fogyasztunk egy bizonyos vitaminból vagy ásványi anyagból az étrend-kiegészítők segítségével. A téma iránt igazán erős szkepticizmussal viseltetők ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy „csupán drága pisiért fizetünk”. Elvégre a felesleges mennyiséget a szervezet kiválasztja, majd kiürül belőle.
A C-vitamin kifejezetten jó példa erre. A táplálékkiegészítők dobozán nem ritkán olyan dózisokat olvashatunk, mint a tablettánkénti 750 vagy 1000 milligramm. Eközben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) hivatalos állásfoglalása alapján egy felnőtt férfinek csupán 90-110, egy nőnek 80-95 milligramm C-vitamin-bevitelre van szüksége naponta. Hasonló a helyzet a D-vitamin kapcsán is, amelyet számos termék akár 5000 nemzetközi egység (NE) mennyiségben tartalmaz, holott a felnőttek átlagos igénye a téli hónapokban is fedezhető mindössze napi 2000 NE-vel.
Biztonságérzetet ad, ha tehetünk valamit
Ugyancsak tetten érhető a táplálékkiegészítők piacán az az elgondolás, hogy mindig jobb tenni valamit, mint tétlennek maradni. Ez az úgynevezett cselekvési elfogultság. Azáltal, hogy tehetnek valamit az ügyben, az emberek úgy érzik, jobban irányítás alatt tudnak tartani bizonyos helyzeteket. Különösen erőteljesen jelentkezik mindez, ha az egészségről van szó. Sokan gondolhatják úgy, hogy még ha nincs is szükségük valójában extra C-vitaminra, inkább szedik a biztonság kedvéért, az úgysem árthat.
Ugye szó volt róla, hogy az étrend-kiegészítők gyakran a napi szükséglet többszörösét tartalmazzák egy adott vitaminból vagy ásványi anyagból. Ebből persze – tévesen – arra lehetne következtetni, hogy az a mennyiség is teljesen biztonságosan bevehető. Csakhogy a jóból ez esetben is megárthat a sok. „A túl sok C-vitamin hasmenéshez, émelygéshez, gyomorgörcsökhöz és egyéb panaszokhoz vezethet. A túlzott D-vitamin-bevitel ugyancsak előidézhet hányingert, hányást és vesekőképződést. Sőt, egyes étrend-kiegészítők kölcsönhatásba léphetnek vényköteles gyógyszerekkel is” – mutat rá Suleta. Egyben felhívja a figyelmet, hogy a táplálékkiegészítők szedése nem feltétlenül jobb annál, mintha nem használnánk azokat.
Összességében a kutató azt javasolja, legyünk résen a közkeletű marketingüzenetek hallatán. Egyáltalán nem biztos ugyanis a helyességük, sem az, hogy jót tesz az egészségünknek, ha elhisszük ezeket a reklámokat. A legjobban akkor járunk, ha bármilyen étrend-kiegészítő alkalmazása előtt egyeztetünk háziorvosunkkal.
