Kérdés: 23 éves egyetemista lány vagyok. Szüleimtől távol, kollégistaként élem mindennapjaimat. Édesapám az elmúlt három hetet kórházban töltötte, tüdőgyulladás utótüneteinek kezelése miatt. Az édesapám ...

Család

23 éves egyetemista lány vagyok. Szüleimtől távol, kollégistaként élem mindennapjaimat. Édesapám az elmúlt három hetet kórházban töltötte, tüdőgyulladás utótüneteinek kezelése miatt. Az édesapám vesebeteg, lassan 20 éve diagnosztizálták nála a betegséget. Az elmúlt héten magas, múlni nem akaró láza miatt átszállították Szegedre a klinikára, ahol a hasi CT-vizsgálat során tumort diagnosztizáltak nála, a főorvos azonnali műtétet javasolt, amit el is végeztek. Csütörtök óta mindennap telefonon beszélek vele - a klinikán felfüggesztették a látogatást az influenza miatt -, szegény hangján érzem a félelmet és a kétségbeesést. Próbálnám nyugtatni, de sajnos nem tudom, hogy mit lehetne ebben az esetben mondani. Sajnos magam sem vagyok lélekben olyan erős, hogy tartsam magam, és ne sírjam el magam, amíg beszélünk. Apu ilyenkor próbál vigasztalni, ez jól esik, de szerintem fordítva kellene lennie, hiszen nem én élem át azt, hogy lehet, hogy még egy embert próbáló betegséget kell legyőznöm. Ezzel kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Hogyan tudnám megerősíteni magamban azt, hogy minden rendben lesz, és negatív lesz a szövettani vizsgálat eredménye? Illetve azzal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni, hogy mit lehetne ilyenkor mondani?

Ez is érdekelheti

nevetés

Ebben más a gyerekek kacaja, mint a felnőtt nevetés

gyógyulás a rákból

Reviczky Gábor a rákról: „Le fogom győzni!”

család

Miért viselkedünk újra gyerekként a szülői házban?

kórházi haláleset

20 beteg halt meg az intenzíven, mert csökkentették a gyógyszeradagjukat

A HáziPatika.com szakértőjének válasza család témában:

A gondolatnak teremtő hatalma van. Ezért fontos lenne, hogy édesapja meg akarjon gyógyulni. Ha lemondott a saját gyógyulásáról, senki nem tud rajta segíteni. Tovább menve azt javaslom önöknek, hogy akár telefonban, akár személyesen csak pozitív és szép dolgokról beszéljenek. Ne engedjék át magukat a rettegésnek. Mondja el neki például, hogy kinyílt a hóvirág a kertben, vagy látott egy szép filmet, vagy megtalálta egy gyerekkori játékát, amit tőle kapott. Ilyen témákkal tudja/tudják a lelkében az erőt tartani, mert arra van mindannyiuknak szüksége. Egy kórházban épp elég negatív energia van a sok beteg között, ne erősítsék azt. Ha már bemehet hozzá, vigyen neki Rejtő Jenő- könyvet vagy valami hasonlót, amin nevetni lehet. A humor, a derű gyógyít!De önnek is javaslok irodalmat: Polcz Alaine könyveit, amik a hospice szolgálatról, az elengedésről szólnak. Biztosan talál ott tanácsot arra vonatkozóan, hogy a hozzátartozók milyen magatartással tudják a szeretteiknek a súlyos betegségeket és a belőle való lábadozást átvészelni. Kitartást, sok derűt, sok-sok pozitív gondolatot kívánok mindannyiuknak a következő hetekre-hónapokra!