„30 éves férfi vagyok, mentális egészségügyi szakemberként dolgozom. Pár hónap múlva megnősülök, de az apámat nem akarom meghívni esküvőmre” – kezdte beszámolóját egy leendő férj, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. Mint írta, édesapjával már több éve elhidegültek, és bár tudják a másik telefonszámát, sosem hívják fel egymást.
„Nem haragszom rá, de nem is szeretem őt”
„Apám egész életében alkoholfüggő és erőszakos ember volt. Nincs szép emlékem arról az időszakról, amikor még velünk élt. 11 éves voltam, amikor anyám végre elvált tőle. Azóta nem igazán tartjuk a kapcsolatot, de apám rokonai még mindig próbálnak bennem bűntudatot kelteni, és rávenni, hogy gondoskodjak róla” – fogalmazott a férfi. Hozzátette, tanulmányai és munkája során egyre jobban megértette az alkoholfüggőség természetét, és nem érez haragot az apja iránt, de szeretetet és ragaszkodást sem.
Azonban, ahogy közeledünk az esküvő napjához, egyre inkább aggódom, hogy sokan észreveszik és szóvá teszik majd a vőlegény apjának távollétét, főleg azért, mert a menyasszonynak viszont mindkét szülője ott lesz az eseményen. A párom és a családja egyébként azt mondták, bármilyen döntésre is jutok, ők támogatnak és mellettem állnak. Mit tehetnék, hogy hogy egy kicsit megnyugodjak, illetve kevésbé féljek annak következményeitől, hogy nem hívom meg az apámat?” – tette fel végül kérését a tanácstalan férfi.
„Bízz az ösztöneidben és maradj hű önmagadhoz”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt, aki gyakran ad tanácsot családi problémákkal küzdő olvasóinak. Elsőként arra hívta fel az útmutatást kérő férfi figyelmét, hogy az emberek sajnos hajlamosak túl sok illemszabályt kötni az esküvőkhöz, és csupán ezek miatt meghívni valakit, akit egyébként más események esetén az elsők között húznának ki a vendéglistáról.
„Milyen kulturális normának akarsz megfelelni ebben a helyzetben? Úgy érzed, szégyellnivaló, ha nem hívod meg? Vagy attól félsz, hogy az emberek kifejezik majd rosszallásukat, amiért ő nincs ott? Szerintem racionálisan tudod, hogy nem a te hibád, hogy az apád felelőtlen, erőszakos és részeges, a benned lévő, traumatizált kisgyerek azonban arra vágyik, hogy szeressék és elfogadják, ezért görcsösen próbál »helyesen« cselekedni, hátha azzal mindent »rendbe hoz«. Úgy érzem, pontosan tudod, mit akarsz csinálni, az önbizalomhiányod azonban visszahúz” – fogalmazott Perry.
Azon töprengtem, mondjam-e azt neked, hogy mindenképpen meg kell hívnod az apádat. Mert akkor valószínűleg megerősítem benned az ellenállást és a lázadást, és határozottabban mondasz majd nemet. A fordított pszichológiai módszerek azonban kockázatosak lehetnek, és én nagyon nem szeretném, ha az apád ott lenne az esküvődön, miközben te egyértelműen nem akarod, hogy ott legyen” – olvasható a szakértő válaszában.
„Bízz az ösztöneidben, maradj hű önmagadhoz, és ne hívd meg őt. Alkoholistát esküvőre meghívni általában amúgy sem jó ötlet, bármennyire is közel áll az illető a menyasszonyhoz vagy a vőlegényhez. De a ti esetetekben még csak közeli kapcsolatról sem beszélhetünk. Igen, az emberek talán szóvá teszik, hogy a te apád ott, esetleg kérdéseket is feltesznek majd az okokat firtatva. Ettől még teljesen rendben van, ha úgy döntesz, hogy nem engedsz a társadalmi nyomásnak” – vélekedett a terapeuta.
Sokan vágynak arra, hogy megtalálják életük párját, összeházasodjanak vele, és aztán szerelmükkel éljék le a hátralévő életüket. Egyesekben azonban aggodalmat kelthet az, hogy esetleg elsietik a dolgot, vagy éppen ellenkezőleg: kicsúsznak az (ideális) időből. De vajon létezik-e tökéletes kor a házassághoz?
Legjobban: