István egész életét meghatározta a zene és a tánc, az
aktív néptánc csaknem harmincöt évet ölelt fel az életében. Több együttes tagja
volt, és gyerekeket is tanított. Úgy fogalmaz, nehéz, de nagyon szép gyermekkora
volt Zuglóban. Számos baráti társaság tagja, akikkel rendszeresen tartja a
kapcsolatot.
Ihász Gábor énekes-dalszerző 1989-es temetésére sok környékbeli elment, velük mind együtt nőttünk fel Zuglóban. Akkor ott, a temetésen elhatároztuk, hogy minden évben összejövünk, találkozunk. Sokan nem gondolják, milyen szép lehet egy ilyen baráti kör kapcsolattartása, egy minden évben visszatérő találkozó. Kezdetben körülbelül hatvanan voltunk, ma már csak huszonöten-harmincan, de így is minden évben összeülünk, köztünk nagy nevű énekesek is.
Aktív évek - sokáig
István méréstechnikusként dolgozott, mellette presbiter volt a helyi református templomban. Amikor betöltötte a hetvennegyedik életévét, csak akkor gondolta úgy, hogy egy kicsivel több nyugalomra lenne szüksége. Feleségével, két lányával és két unokájával is több időt szeretne együtt tölteni. Bár számos orvoshoz jár rendszeresen kontrollra, jó egészségnek örvend. Azonban nem volt ez mindig így; egészségügyi problémái már egész korán jelentkeztek.
Közel negyven éve alakult ki az első komoly betegségem. A ’80-as évek közepén erős gyomorfájdalmaim voltak. Nagy nehezen elmentem orvoshoz, ahol az epémre gyanakodtak. Azonnal beutaltak röntgenre, ami kimutatott két cseresznyemagnyi epekövet. Az orvosok erre megnyugodtak, és már tervezték az epekő-műtétet, azonban fellépett egy nagyon erős gyomorvérzés is, így bekerültem kórházba, ahol kiderült, hogy gyomorfekélyem is van. Számos gyomortükrözés után végül megműtöttek: kivették a gyomrom kétharmadát.
Hiába a műtét, István gyomorfájdalmai pár hét után visszatértek. Kiújultak a fekélyek, és más gond is napvilágra került. Az orvosok sokáig nem tudták, mivel állnak szemben. Mint később kiderült, a betegség, amellyel István küzdött, rendkívül ritka.
Az első
Elküldtek Szegedre Papp Ákos doktorhoz, aki a magyar gasztroenterológia egyik legnagyobb szaktekintélye. Alaposan kivizsgáltak, akkor derült ki, hogy az egyik hormon, a gasztrin, amelynek feladata a gyomorsav szinkronban tartása, nálam nem működik megfelelően. Akkoriban az országban még csak két CT volt, nagyon kezdetleges volt az ehhez kapcsolódó tudás is, így túl sok mindent nem tudtunk. Másnap megműtöttek, mert időközben találtak valamit a hasnyálmirigyemen is. Jóindulatú daganat volt, egy nagyon ritka betegség, az ún. Zollinger-Ellison szindróma okozta, alig pár ember volt akkor az országban, akinél ilyet diagnosztizáltak. Akkor még nem tudtam, hogy húsz év elteltével jön a rosszindulatú daganat is.
István összes betegsége alatt „jó páciens” volt. Betartott minden utasítást, rendszeresen járt kontrollra, vérvételre. Közel húsz évig nem is voltak panaszai. Később, 2004-ben az egyik vérképében mégis minimális eltérést mutattak az értékek. Azonnal elment ultrahangos vizsgálatra, gasztroenterológushoz CT-re, az eredmény pedig elszomorító volt: újabb képlet jelent meg a hasnyálmirigyén. És ez újra csak az első baj volt a sorban.
A második, majd a harmadik
Három hét után már tudtuk, hogy rosszindulatú. Az okát a mai napig nem sikerült kideríteni. Megműtöttek, kivették. A gasztroenterológusom később elküldött urológushoz is, majd prosztata-biopsziára, az mutatta ki, hogy vannak rákos sejtek ott is. Ez már a második rákos megbetegedés volt az életemben pár éven belül. Akkor számba vettük a kezelési lehetőségeket. Mivel a sugárkezelés miatt nem láthattam volna fél évig az unokámat, inkább a műtétet választottam, de végül nem műtöttek. Beültettek két aranymarkert, ami egész pontosan sugarazza a betegterületet. Összesen harminckilenc kezelésen voltam. De akkor már a CT felvételem sem sikerült tökéletesre, az orvos úgy találta, hogy a vesémen is van valami. Azt is meg kellett műteni, ami során kiderült, hogy az egyik legagresszívebb, úgynevezett világos sejtes veserákom volt. Szerencsére a kezelés során megmaradt a vesém.
Utána újabb műtétek sora következett: egy lágyéksérv-műtét, majd kétszer operálták István szemét is, szürkehályog miatt. Egy több napon keresztül tartó lázas állapot pedig újabb gondhoz vezetett: kiderült, hogy a ’80-as években István fertőzött vért kapott. „Az 1986-ban kapott vér Hepatitis C-vel fertőzött meg. Akkoriban ez nagyon veszélyes dolognak számított, igen magas volt a halálozási arány. Én szerencsére abba a kis százalékba tartoztam, akik jól reagáltak a kezelésre, egy éven belül már nem volt kimutatható a vírus, bár a szervezetemből soha nem ürül ki teljesen.”
Istvánnak változó volt a betegségekhez való hozzáállása. Amikor az első rákról tudomást szerzett, padlóra került. Ám hamar felismerte, hogy csakis pozitívan szabad gondolkodni, ha valaki meg akar gyógyulni. Úgy vélte, ha elhagyja magát, sokkal kevesebb az esélye.
"Ezt is túl fogom élni"
Amikor az ember megtudja, hogy rákos, valószínűleg azonnal negatív gondolatai támadnak. Amikor a második rák szóba került, az már nem tűnt annyira reménytelennek. A harmadik után pedig már csak annyit mondtam, hogy nincs mese, meggyógyulok. Ha túléltem az előbbieket, akkor ezt is túl fogom élni. A családi háttér is nagyon fontos: a nejem és a két lányom megállás nélkül figyelmeztettek arra, hogy ne hagyjam el magam. Sokan panaszkodnak arra, hogy ilyen esetben a munkahelyükön is leértékelik, lenézik őket, de szerencsére nekem nem volt ilyen problémám. Elfogadták az állapotomat, megértőek, segítőkészek voltak. Mindig is nagyon jó orvosok és nővérek vettek körül, akik folyamatosan mindenben segítettek. Minden orvos, aki az elmúlt negyven évben foglalkozott velem, professzor lett a maga szakterületén…
Ugyan Istvánnak sok nehézséggel kellett szembenéznie, úgy érzi, fizikailag viszonylag jól viselte a betegségeit. Az első műtét után csaknem harminc kilót fogyott, de elég gyorsan vissza is erősödött: júliusban műtötték, és szeptemberben már dolgozott. Az első rosszindulatú rákműtétje után tályog alakult ki a gyomorfalán, így felépülése három hónapig tartott. A prosztata- illetve a veserák után már nem adódott semmi különösebb zökkenő. István 2015 óta tünetmentes, ám soha nem minősítették gyógyultnak.
A 2005-ös műtétet követően rendszeresen jártam ultrahangra. Öt év elteltével megkérdeztem az orvost, hogy miért nem mondja senki, hogy meggyógyultam. Megveregette a vállam, és annyit mondott: „Uram, ez csak statisztika”. Azóta is állandó kontroll alatt vagyok, évente kétszer járok endokrinológushoz a pajzsmirigyem értékeit vizsgálni, ultrahangra, gasztroenterológushoz, vérvételre, szemészetre, évente egyszer elmegyek az onkológiára is, illetve kardiológushoz, mert a műtétek alatt kiderült, hogy magas a vérnyomásom. A rengeteg betegség és műtét ellenére évek óta jól érzem magam, nincs különösebb gondom. Akartam valami jót is tenni, így kezdettől fogva alapító tagja vagyok a Gyógyulj Velünk Egyesületnek. A Szent László Kórházon belül működik a szervezetünk, valamikor vastagbél rákban szenvedő betegek, túlélők alapították, de mindenfajta rákban szenvedő vagy azt túlélő beteget szívesen látunk, hogy megkapják a szükséges támogatást. Anélkül nem megy. Ha valaki, én biztosan tudom.
Legjobban: