Gyorsan megváltozott az emberek addig jól megszokott élete, amikor 2020 elején megjelent az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2), majd Ázsiából kiindulva hamar terjedni kezdett az összes kontinensen. A fertőzések megfékezése érdekében világszerte bevezett lezárások merőben új helyzetet teremtettek. „A legtöbben tudtuk, hogy egy hatékony vakcina lehet a pandémia utáni életünk kulcsa. Mi a helyzet azonban azokkal, akik semmit sem tudtak még a világról a COVID előtt?” – írja a The Conversation oldalán megjelent közös cikkében Susan Byrne és Jonathan Hourihane, a dublini RCSI Orvosi és Egészségtudományi Egyetem két gyermekgyógyász kutatója. Munkatársaikkal arra keresték a választ legutóbbi kutatásukban, hogy vajon miként hatottak a járványügyi intézkedések a világjárvány idején született gyerekek általános egészségi állapotára és fejlődésére. Az Archives of Disease in Childhood című folyóiratban publikált tanulmány szerint kétéves korukra a pandémia szülöttei csupán egyetlen területen maradtak le a korcsoportban korábban felmért átlagtól.
A szülők magukra maradtak a gyerekneveléssel
A kutatók összesen 354 olyan családdal dolgoztak együtt, ahol a járvány kezdeti szakaszában, 2020 márciusa és májusa között született gyermek. A családok a gyerekek 6, 12 és 24 hónapos korában is meglátogatták a kutatócsapatot, amely részletes kérdőívek segítségével igyekezett nyomon követni a kicsik életkörülményeit és fejlődését. „Gyakran ezek a vizitek jelentették az egyetlen alkalmat, amikor a családok hosszú idő után elhagyták az otthonukat, különösen a vizsgálat kezdetén. Tapasztalt gyermekgyógyász csapatunkat is megdöbbentette néhány baba félénksége, amelyet a szülök többnyire egyöntetűen azzal magyaráztak, hogy gyermekeik »nem voltak még túl sokat idekint«” – mutat rá Byrne és Hourihane.
A felmérések tanúsága szerint a lezárások idején nagyon kevés emberrel érintkeztek a babák. Hat hónapos korukban átlagosan még csupán három ember puszilta meg őket, beleértve a szülőket is, ami egyértelműen arra utal, hogy addig a rokonokkal, családi barátokkal sem igazán találkoztak. Ezenkívül a kicsik negyede nem találkozott más hasonló korú gyerekkel egyéves koráig. „Arról is megkérdeztük a szülőket, hogy milyen érzés volt egy kisbabát nevelni a pandémia idején. Sokaktól hallottuk a válaszokban a magányos, elszigetelt és nehézségekkel teli kifejezést. Emellett azért néhány pozitív szempont is felmerült, beleértve a szoros szülők-gyermek kötődést, illetve a lezárások nyomán megnövekedett családi szabadidőt” – emelik ki cikkükben a kutatók.
A kommunikációra rányomta bélyegét az otthonlét
A vizsgálatok során tíz különböző fejlődési mérföldkő mentén elemezték a kisgyerekeket. Ebből kirajzolódott, hogy a világjárvány idején született babák körében egyévesen kevesebben mondták ki már az első szavukat, illetve kevesebben tudtak rámutatni az őket érdeklő dolgokra és integetni elköszönésnél, mint a korábbi évek szülöttei azonos életkorban. Eközben viszont nagyobb arányban tanultak meg mászni. A szakemberek szerint akad logikus magyarázat az eltérésekre. Először is a babák valószínűleg kevesebb szót hallottak a beszűkült környezetükben, valamint hamar kiismerték az otthonukat, ezért nem volt arra sem gyakran szükségük, hogy új dolgokra mutogassanak. Mivel pedig szüleik is jellemzően otthonról dolgoztak, és ritkábban érkeztek a családhoz látogatók, ezért az elköszönést, integetést sem volt sok alkalmuk gyakorolni. Ami a mászást illeti, a lezárások idején született gyerekeknek valószínűleg csupán több idejük maradt arra, hogy mozogva felfedezzék otthonuk különböző zugait.
„Kíváncsiak voltunk, hogy ezek a fejlődésbeli különbségek a gyerekek kétéves korában is jelentkeztek-e. Ismét több kérdést tettünk fel a témában a szülőknek, beleértve, hogy gyermekük képes-e két-három szóban kifejezni magát, helyesen rámutatni egyes tárgyakra, ha megkérik rá (például »mutass a labdára«), illetve követni egyszerű utasításokat (mint akár azt, hogy tegyen egy játékot az asztalra). A világjárvány alatt született gyerekek ismét valamelyest gyengébb eredményeket produkáltak a kérdőívek kommunikációra vonatkozó részében, még úgy is, ha számításba vettünk egyéb lehetséges befolyásoló tényezőket, mint az anya iskolai végzettségi szintje és a gyerekek pontos életkora a kérdőív kitöltésekor” – írja Byrne és Hourihane. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy egyéb területeken nem lehetett érdemi eltérést kimutatni, így például a motorikus képességek és a problémamegoldó képesség kapcsán sem. Ugyanígy nem lehetett különbségeket feltárni a gyerekek viselkedésében, legyen szó akár alvászavarokról, szorongásos viselkedésről, szociális visszahúzódásról.
Mire figyeljenek a szülők?
A kutatók hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy most, amikor a járványügyi korlátozásoknak immár vége, a pandémia alatt született gyerekek végre felfedezzék a világot. A családoknak érdemes minél többet találkozniuk a rokonokkal, barátokkal, hogy a kicsik is több emberrel érintkezhessenek, beleértve a saját kortársaikat is, akikkel közösen játszhatnak például a játszótereken. Ismert továbbá, hogy rendkívül előnyös hatású, ha gyakran olvasunk a kisgyerekeknek. Ezenkívül szülőként törekedjünk a megfelelő együttműködésre a védőnői szolgálattal, gyermekorvosunkkal, ha pedig felmerül a gyanú, hogy gyermekünk valamilyen fejlődési zavarral küzd, feltétlenül kérjük szakember segítségét.
