Becslések szerint a fejlett országok lakosságának mintegy 10-20 százaléka él az önkifejezés e módjával. Igen elterjedt és sokak körében népszerű művészeti megoldásról van tehát szó, amelynek gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. Érdekesség, hogy bár jellemzően nem orvosok végzik, a tetoválás azonban hivatalosan is egészségügyi beavatkozásnak minősül. A Magyarországon alkalmazott OENO-rendszerben például az 58800-as kódszám takarja az "ábrakészítést bőrbe juttatott festék segítségével". És mint minden beavatkozásnak, a tetoválásnak is megvannak a maga kockázatai, amelyeket semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni.
A tetoválás veszélyei
A minták felvitele során apró tűk segítségével juttatnak festékcseppeket a bőr irharétegébe, 1-2 milliméterrel a bőrfelszín alá. Nagyon leegyszerűsítve a jelenséget, a beinjektált festékrészecskék zöme túl nagy méretű ahhoz, hogy az immunrendszer képes legyen a véráram útján eltávolítani azokat, így tartósan megmaradnak a helyükön. Működési elvük alapján a tetoválógépek leginkább egy varrógéphez hasonlíthatók, és a számos tűszúrás, amelyet a bőrön ejtenek, nem csupán komoly fájdalmat okozhat, de a festékanyagokkal együtt további problémák forrása is lehet.
Először is elengedhetetlen, hogy a tetováláshoz mindig steril eszközöket használjon az azt felvivő művész. A szennyezett tűk súlyos, vér útján terjedő fertőzéseket közvetíthetnek, beleértve a többi között a hepatitisz B és C típusát , illetve a legtöbbször a kórházi fertőzések kapcsán emlegetett MRSA-t is. Ezen felül a bőrbe juttatott festékek allergiás reakciót válthatnak ki, valamint egyéb, nem allergiás eredetű bőrpanaszokat eredményezhetnek - akár évekkel később is. Végezetül fontos szót ejteni az általános fertőzésveszélyről, elvégre tetoválás során rengeteg apró tűszúrás éri a bőrt, az így fellépő sérülések pedig utat nyithatnak különféle kórokozók előtt.
Egy, a Dermatology című folyóiratban 2016 decemberében megjelent dán tanulmány több mint négyszáz olyan páciens adatait vetette elemzés alá, akik tetováláshoz kapcsolódó szövődmények miatt keresték fel a koppenhágai Bispebjerg Egyetemi Kórházat. Az érintettek 37 százalékánál jelentkeztek allergiás tünetek, 13 százalékuknál szarkoidózisra utaló bőrpanaszok (elsősorban fekete festékek kapcsán), 11 százalékuknál pedig bakteriális fertőzés lépett fel. Korábbi tanulmányok 0,5 és 6 százalék közé teszik a fertőzéses szövődmények előfordulási arányát az összes tetoválásra vonatkozóan, azaz mindenképpen egy olyan fenyegetésről beszélünk, amelyet komolyan kell venni.
Hogyan ápoljuk a friss tetoválást?
Egyrészt az említett fertőzések megelőzése, másrészt a felvitt minta optimális megjelenése érdekében is törekednünk kell a helyes utókezelésre. A szalonból hazaérve - a tetoválóművésztől kapott utasításoknak megfelelő időn belül - levehetjük az ott felhelyezett fóliát a tetoválásról, de fontos, hogy előtte mossunk alaposan kezet. Ezután antibakteriális szappannal és langyos vízzel gyengéden letisztíthatjuk a területet, amely eleinte még enyhén nedvezhet. Óvatosan itassuk fel a vizet papír törlőkendővel, majd hagyjuk teljesen megszáradni a szabad levegőn. Ezután vékonyan kenjük be a tetoválóművész által javasolt, bőrgyógyulást segítő kenőccsel.
Újabb fóliázásra már nincs szükség, mert a fólia nedvesen és melegen tartja a bőrfelszínt, ideális környezetet teremtve a baktériumok számára. Két-három hétig napi több alkalommal is meg kell ismételni a tisztítást és ápolást, ügyelve arra, hogy a tetovált bőr ne száradjon ki, de ne is legyen túl vastagon bekrémezve. Naponta egyszer jódmentes sebfertőtlenítőt is használhatunk a fertőzések megakadályozása céljából.
Néhány nap elteltével a tetoválás elkezd hámlani, ám ez teljesen természetes jelenség, nem kell tőle megijedni. A bőr viszkethet is, de muszáj megállni a vakarózást! Szintén nem szabad a képződő vart leszedni, várjuk meg, amíg magától leesik. A gyógyulási időszakban nem javasolt napfénynek kitenni a tetovált bőrfelületet, illetve azt követően is csak magas faktorszámú fényvédő krém használata mellett ajánlott napozni. Kerülni kell a fürdőzést, úszást, beleértve az otthoni kádfürdőt és az úszómedencéket, jakuzzikat, természetes vizeket egyaránt. Zuhanyzás során se tegyük ki a tetoválást közvetlenül a vízsugárnak, és inkább tisztálkodjunk langyos vízzel, ne forróval, mivel az nem csupán fájdalmat okozhat, de a mintát is fakíthatja. Az első napokban kerüljük a szűk ruhákat is, amelyek beletapadhatnak a sebbe, továbbá ne végezzünk intenzív, izzadást kiváltó testmozgást.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Amennyiben a tetovált bőrfelület kivörösödik, begyullad, érzékennyé válik, úgy elképzelhető, hogy elfertőződött. Ilyen esetekben feltétlenül forduljunk orvoshoz, aki szükség esetén antibiotikumos kezelést írhat elő, valamint értesítsük a problémáról a tetoválóművészt is. Agresszívabb fertőzések esetén szisztémás panaszok is felléphetnek, így láz, hidegrázás és verejtékezés. Kiütések jelentkezése esetén felmerül az allergiás reakció gyanúja, amivel szintén javasolt szakember segítségét kérni. Mivel a tetoválás festékanyagai tartósan jelen vannak a bőrben, így az azokra adott allergiás válasz is hosszú távon fennmaradhat megfelelő kezelés hiányában.
