Egy nemrég közzétett nemzetközi tanulmány szerint több mint 10 százalék a szívelégtelenségben szenvedők egyéves halálozási aránya. Így tehát elmondható, hogy ez a probléma veszélyesebb, mint néhány gyakoribb ráktípus – hívta fel a figyelmet a Magyar Kardiológusok Társaság (MKT) és az MKT Szívalapítvány közös sajtóközleménye.
Veszélyben az idősek és a cukorbetegek
„A betegség előfordulási gyakorisága a 70 év feletti lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja, egyben a kórházi felvétel egyik vezető oka, amely így jelentős gazdasági terhet ró az egészségügyi ellátásra. A szívelégtelenség egy gyakori és rossz prognózisú, valamint jelentősen aluldiagnosztizált betegség, mivel a tünetek és panaszok gyakran nem specifikusak, és egyéb betegségekkel is átfedést mutatnak. Ezért különösen fontos a betegséggel kapcsolatos információátadás, ismeretterjesztés” – magyarázta prof. Sepp Róbert, az SZTE SZAOK Belgyógyászati Klinika Kardiovaszkuláris Centrum Non-Invazív Kardiológiai Részlegének vezető egyetemi tanára.
A szívelégtelenség az esetek döntő többségében már meglévő szív- és érrendszeri betegségek talaján alakul ki, mint például a koszorúér-betegség vagy a magas vérnyomás, de a cukorbetegek is különösen veszélyeztetettek. A diabétesz ugyanis már jóval azelőtt károsítja a szervezetet, mielőtt felismernék a problémát. A 2-es típusú cukorbetegség a koszorúér-betegség, a stroke és a szívelégtelenség előfordulási esélyét is a többszörösére emeli.
A szívelégtelenség tulajdonképpen egy tünetegyüttes. Legismertebb tünetei a fáradékonyság és a nehézlégzés megjelenése – először csak terhelésre, később nyugalmi állapotban is –, amelyek korlátozhatják a fizikai terhelhetőséget. Jellegzetes tünet még a lábdagadás, az étvágytalanság, esetleg a szívritmuszavar. A betegnek ezen tünetek jelentkezésekor mindenképpen orvoshoz kell fordulni” – hangsúlyozta a szakember.
A korai felismerés életeket menthet
A szívelégtelenség túlélési aránya – a javuló betegellátás ellenére – nemtől függetlenül rosszabb, mint a férfinál például a prosztatarák, vagy nőknél az emlőrák esetén. A probléma tehát egy gyakori és rossz prognózisú kórkép, azonban gondos odafigyeléssel megelőzhető.
Ha pedig már kialakult, fontos a korai diagnosztizálás és a megfelelő kezelés, ezekkel ugyanis javítható a betegek életminősége, az élettartamuk pedig meghosszabbítható. Már olyan megelőző intézkedésekkel is sokat tehetünk a szívünkért, mint az egészséges életmód, a mozgás, valamint a káros szenvedélyek elhagyása. Ugyanakkor ma már a diabétesz és a szívelégtelenség kezelésében is rendelkezésre állnak olyan komplex terápiás lehetőségek, amelyek a szövődményekre vonatkozóan is igazoltan csökkentik a kockázatot.
