A közelmúltban zajlott Bostonban a Heart Rhythm Society kongresszusa, amelyen jelentős változásról számoltak be a szakemberek. Miközben az elmúlt 20 évben – a kockázat csökkentése miatt – bizonyos szív- és érrendszeri problémák esetén nem javasolták a sportolást, mára ez a szemlélet – kutatásokra és bizonyítékokra alapozva – megváltozott. Sőt: az elhangzottak szerint még olyan állapotok esetén sem tiltott a sportolás, mint a korábban ebbe a kategóriába tartozó hipertrófiás kardiomiopátia – foglalta össze a legfontosabb információkat dr. Vaskó Péter, a Sportorvosi Központ kardiológusa.
A fenti kijelentések olyan ajánlásokra épülnek, amelyeket a legmagasabb szintű amerikai és európai szakmai szervezetek tettek, hangsúlyozván: az orvosoknak meg kell fontolniuk, hogy egyes kezelések – például a gyógyszerek, az abláció és a beépített eszközök – hogyan hathatnak a páciens sportolói teljesítményére, és ennek megfelelően kell kezelni a helyzetet. Az új ajánlás szerint a jól kezelt pácienseknél nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a sport folytatása növelné az életveszélyes szívritmuszavar kockázatát.
Speciális ajánlások
A konferencián három friss, speciális ajánlást fogalmaztak meg.
- Azoknál a szívritmuszavarral élő pácienseknél, akik gyógyszert szednek a tüneteik ellen, a sportolás folytatása előtt stressztesztet kell végezni annak dokumentálására, hogy a tünetek kezelve vannak. A tesztnek pedig hasonlítani kell az általuk végzett tevékenységhez.
- Az ajánlások a sportolók elsővonalbeli pitvarfibrillációs ablácójának besorolását I. osztályúról II. A. osztályúvá sorolták. A beszámolók szerint ez azért történt, mert elegendő adat áll rendelkezésre arról, hogy az ilyen sportolók ugyanolyan jó teljesítményre képesek, mint az átlag populáció, és a mozgás – különösen a közepes intenzitású – segít a pitvarfibrilláció kezelésében.
- A frissítés szerint a Wolff-Parkinson-White-szindrómával, vagyis a szívritmuszavar egyik fajtájával élő páciensek alapos vizsgálatot és rendszeres monitorozást igényelnek, mert az ő esetükben a kockázat nem olyan alacsony, mint az elmúlt 10 évben gondolták.
Mindezeken túl a szakemberek hangsúlyozták, hogy a sportolásról való döntést minden oldalról szemügyre kell venni és személyre kell szabni. Az olyan sportoknál, ahol erőteljes karmozgás szükséges – például evezés vagy súlyemelés esetén –, nagyon meg kell fontolni a döntést, amennyiben a sportoló beültetett defibrillátorral vagy pacemakerrel él. Kiemelték ugyanakkor, hogy ma már az ilyen esetekre is léteznek olyan szubkután kezelési lehetőségek, amelyek jobban megfelelnek ennek az életmódnak.
A rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen
A szívritmuszavarral élőknek fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan genetikus formája van a ritmuszavarnak, amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni – természetesen csak egy részletes kardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nemcsak megengedhető, de kifejezetten ajánlott is.
Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak – akár edzés közben, akár attól függetlenül –, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát. Ebben segíthet egy 24 órás Holter-EKG-vizsgálat és a terheléses EKG-vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény – vagyis fizikai terhelés – mellett megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál, például jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar. Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, amely még jól tolerálható a szív számára. Mindazonáltal annak megállapítása, hogy mit és mennyit szabad, nem is olyan könnyű az orvosnak, különösen, ha a páciens minden áron ultramaratont akar futni” – magyarázta dr. Vaskó Péter.
„Az biztos, hogy mindazoknak, akik véralvadásgátló kezelésben részesülnek, vagy beültetett defibrillátorral élnek, fontos kerülni az ütközéssel járó sportokat és minden olyan tevékenységet, amelynek során trauma érheti a testet. Azok, akik egy potenciálisan súlyos szív- és érrendszeri betegséggel élnek, és intenzív edzésben vagy versenysportban szeretnének részt venni, mindenképpen végig kell menniük egy alapos kardiológiai kivizsgáláson, rizikóbecslésen, amely során kiderül, az adott mozgásforma ajánlható-e vagy kerülendő. A mozgáshoz, a teljes élethez való visszatérésben pedig hatalmas támogatást jelent a hosszú távú kardiológiai rehabilitáció” – tette hozzá a szakember.
