A normál nyugalmi pulzus 60-100 ütés között van percenként. Alvás közben, illetve sportolóknál akár a 40-es érték is normálisnak tekinthető. Ha azonban egészségi oka van a szívverés lelassulásának, az azt is jelenti, hogy a nem kielégítő szívműködés miatt nem jut elég oxigéndús vér a szervekbe. A bradycardia több formáját is megkülönböztetjük, és ahhoz, hogy pontosan meghatározható legyen, mi is áll a háttérben, mindenképpen kardiológiai kivizsgálásra van szükség – foglalta össze dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. Feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk:
- szokatlan kimerültség vagy gyengeség,
- zavartság,
- légszomj,
- fizikai terhelés hatására jelentkező légzési probléma, erős kifáradás,
- rosszullét, ájulás.
A szakember szerint ugyanakkor a bradycardia veszélye részben éppen abban rejlik, hogy sokan semmiféle tünetet nem tapasztalnak. A ritmuszavar így sokáig rejtve és kezeletlenül maradhat, miközben olyan szövődményekhez vezethet, mint a szívelégtelenség, egyéb szív-érrendszeri problémák, veseelégtelenség, továbbá az ájulás és annak következtében kialakuló sérülések. Mindenképpen ajánlott tehát egy kivizsgáláson részt venni akkor is, ha csak enyhe tüneteket tapasztalunk, amennyiben előfordult már a családban szív-érrendszeri betegség, illetve ha már ismertek bizonyos egyéb kórelőzmények.
Milyen okok vezethetnek bradycardiához?
Beteg szinusz szindróma: ha az ingerképzést szabályozó szinuszcsomó nem képes a megfelelő jelküldésre, akkor a szív frekvenciája túl alacsony lehet, illetve a szív váltakozva felgyorsulhat és lelassulhat. Ha pedig a szinuszcsomó jól működik, akkor a környékén található olyan rendellenesség, amely az ingerület vezetését lassítja vagy megszakítja.
Vezetési rendellenesség vagy blokk: a szív elektromos ingerületét vezető utak több helyen is megszakadhatnak, így a pitvar és a kamra közötti jelek teljesen vagy részben elakadhatnak. Ha a jel teljesen elakad, akkor különböző folyamatok eredményeként jellemzően lassúbb szívritmus alakul ki.
Anyagcsere-problémák: bár számos anyagcserezavar lassíthatja a szívverést, leggyakrabban pajzsmirigy-alulműködés okozza a jelenséget. Ezzel azért is érdemes tisztában lenni, mert a pajzsmirigybetegségek gyakran fiatal és máskülönben egészséges embereket érintenek. Emellett gondolni lehet a többi között túl magas vagy túl alacsony káliumszintre, valamint a sav-bázis egyensúly felbomlása miatti acidózisra is.
Szívet károsító állapotok: minden olyan állapot, amely károsítja a szívet, lelassítja a szívverést. Ezért nagyon fontos a rendszeres kontroll például szívkoszorúér-betegség, szívelégtelenség, szívinfarktus utáni állapot, szívizomgyulladás, magas vérnyomás, cukorbetegség és akár Lyme-kór esetén.
Szívgyógyszerek: bizonyos szív-érrendszerre ható gyógyszerek, főként a béta-blokkolók és a kalciumcsatorna-blokkolók lelassíthatják a szívverést. Ha ez problémát okoz, mindenképpen jelezni kell a kezelőorvosnak.
A kivizsgálás eredménye határozza meg a kezelést
„A szívritmuszavarok, így a bradycardia kivizsgálása is elsődlegesen a páciens panaszaira és az előzmények megismerésére épül. Ki kell kérdeznünk tehát a pácienst, hogy mióta állnak fenn a panaszai, van-e ismert szívbetegsége, mennyire aktív életet él, milyen gyógyszereket szed rendszeresen. A kapott információk alapján már látjuk, milyen eszközös vizsgálatra lehet még szükségünk” – mondta el dr. Sztancsik Ilona. Hozzátette, a nyugalmi EKG-n túl szükség lehet a nyaki verőér kompressziója során végzett EKG-ra, 24 órás vagy akár 7 napos Holter-EKG monitorozásra, laborvizsgálatokra és szívultrahangvizsgálatra. „Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ha úgy tűnik, nincs szervi ok a lelassult szívverés hátterében, elég lehet az életmódváltás is személyre szabott mozgásprogrammal, optimális esetben életmód orvos vezetésével” – mutatott rá a szakember.
