Mint ismert, az MR-vizsgálat nincs káros hatással a szervezetre, így sokan előnyben részesítik azt a röntgen alapú eljárásokkal szemben. De vannak olyan testrészek, amelyek vizsgálatánál egyébként is csak az MR jöhet szóba. Ugyanakkor a páciensek egy részéből szorongást, klausztrofóbiát válthat ki az esetenként hosszadalmasabb vizsgálat és a csőalagútban való fekvés. Egy nemzetközi kutatás eredményei szerint például a világon az évi 80 millió MR-vizsgálatból csaknem 2 millió sikertelenül zárul, mert meg kell szakítani a vizsgálatot a páciensek klausztrofóbiás panaszai miatt.
„A klausztrofóbia és az MR-től való félelem egy többtényezős folyamat, nem is csak maga a vizsgálat, hanem eleve az egészségügyi környezetbe való bekerülés, a diagnózistól való félelem is okozhat szorongást. Az egészségügyi személyzet megértő, empatikus hozzáállása sokat segíthet, illetve számos olyan eszköz és technika áll a rendelkezésünkre, amely csökkenti a páciens félelmeit” – magyarázta Réfi László, az Affidea Magyarország szakértő radiográfusa.
Amikor plusz 10 centi nagyon sokat számít
Bár léteznek teljesen nyitott MR-berendezések, amikor tulajdonképpen két mágnestábla közé fekszik be a páciens, ezeknél a felvételek képminősége nem olyan jó, mint a klasszikus alagúttal rendelkező gépeké. Az MR-cső átmérője viszont befolyásolhatja egyes páciensek bezártságérzését.
A szakértő elmondása szerint korábban 60 centiméter volt a standard alagútátmérő az egészségügyben, de sok helyen már 70 centiméteres átmérőjű MR-berendezésekkel dolgoznak. „Ez a plusz 10 centi jóval nagyobb mozgásteret biztosít a benne fekvőknek. Ezzel az átmérővel akár egy 190 kilogrammos páciens is gond nélkül vizsgálható” – ismertette.
Mindent a nyugalom érdekében
Fülvédőkkel, füldugókkal, a kényelmes fekvőpozíció biztosításával és a vészjelző használatának lehetőségével egyaránt kényelmesebbé lehet tenni a vizsgálatot a páciensek számára. „A vészjelző egy elengedhetetlen és kifejezetten hasznos kommunikációs eszköz. Nagyon sokan azt gondolják, hogy a vészjelzés leadásával automatikusan megszakad a vizsgálat, és az egészet meg kell ismételni. Pedig az addig elkészített felvételek megmaradnak, és csak a zavartalan folytatást kell biztosítani. A jelzést követően a radiográfus javíthat a páciens komfortérzetén, így remélhetőleg sikeresen be is fejezhetik a vizsgálatot” – magyarázta a szakértő.
Előfordulhat légszomj is az alagútban fekve, ezt viszont légbefúvással hatékonyan csökkenteni lehet. Nagyon fontos azonban, hogy a vizsgálat közben a páciens és a gépkezelő radiográfus között folyamatos legyen a kommunikáció. A szakember szerint hasznosak lehetnek továbbá az olyan figyelemelterelő módszerek, mint a számolás, a versmondás, az imádkozás vagy a meditációs technikák. De gyakran tanácsolják a pácienseknek azt is, hogy képzeljék magukat egy általuk kedvelt helyre/szituációba. „Ezek mind-mind sokat segíthetnek abban, hogy el tudjuk végezni a vizsgálatot.”
A páciens szempontjából azonban az sem mindegy, hogy mennyi idő alatt és milyen pozícióban történik a vizsgálat. Egy általános szűrésre ajánlott teljes testes MR akár másfél, a hasi és kismedencei szervek vizsgálata pedig akár egy óráig is eltarthat. Ugyanakkor például egy térdízület vizsgálata általában csak 15 percet vesz igénybe. Ha valaki fél a bezártságtól, akkor egy alsó végtagi vizsgálatnál akár fordítva is befeküdhet a páciens az MR-gépbe, így a feje nem is kerül be az alagútba – mutatott rá Réfi László
Nem kell félni a kontrasztanyagtól
A kontrasztanyagoktól sem kell félni. Az MR-vizsgálatoknál használt készítmények a röntgenalapú vizsgálatok kontrasztanyagához képest jóval ritkábban okoznak szövődményeket – derült ki az Affidea közleményéből.
