Manapság egyre több szó esik az endometriózisról, ami amellett, hogy igen fájdalmas és jelentősen ronthatja az érintettek életminőségét, a teherbeesést is megnehezítheti vagy ellehetetlenítheti. Endometriózis esetén a méhnyálkahártya sejtjei a méhüregen kívül testszerte máshol is megjelennek, leggyakrabban a hasüregben és a kismedencei szerveiben. Az adenomiózisban szenvedőknél a méhnyálkahártya-szövetek a méhizomzatba “nőnek”.
Korábban úgy tartották, hogy leginkább a 35-50 éves nőket érinti az adenomiózis, ám időközben kiderült, hogy a fogamzóképes korú nőknél fiatalabb korban is kialakulhat. Jóindulatú nőgyógyászati kórkép - tehát nem rákos elváltozás -, ennek ellenére igencsak megnehezítheti még a mindennapi tevékenységek elvégzését is, mivel menstruáció idején, amikor a méh nyálkahártyája leválik, ezek a sejtek is így tesznek, ez pedig gyakran elviselhetetlen fájdalommal és természetellenesen erős vérzéssel jár.
Mi utalhat adenomiózisra?
A diagnózis felállítását sok esetben megnehezíti, hogy az adenomiózis kevésbé ismert kórkép, mint a mióma vagy az endometriózis, ám ezekhez nagyon hasonló tüneteket okozhat. Ráadásul ezek a betegségek gyakran kéz a kézben járnak: egy 2020-as tanulmány szerint például az adenomiózisban szenvedő nők csaknem felének már miómája is volt - írja témával foglalkozó cikkében a Medical News Today.
"Az adenomiózissal küzdők harmada semmilyen tünetet nem tapasztal. Azok viszont, akik igen, azoknál a tünetek az enyhétől az igen súlyosig terjedhetnek" - idézte a lap Andrew Horne-t, az Edinburgh-i Egyetem nőgyógyász professzorát.
Az adenomiózis jellegzetes tünetei közé tartozik a kínzó kismedencei fájdalom, az erős menstruáció vagy a rendellenes, szabálytalan vérzés, a termékenységi problémák és a fájdalmas nemi érintkezés vagy székletürítés.
Az orvosok először egy 1947-es tanulmányban írták le részletesen az adenomiózist, miután közel kétezer, sebészi úton eltávolított méhet vizsgáltak meg. Egészen a közelmúltig egyébként a méheltávolítás utáni szövettani vizsgálat volt az egyetlen módja az adenomiózis diagnosztizálásának. Ma már ultrahanggal vagy mágneses rezonancia képalkotással (MRI-vizsgálattal) is ki tudják mutatni. A kezelési lehetőségek a tünetek jellegétől és intenzitásától függően a gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedésétől kezdve a hormonális kezelésekig terjednek.
Mi a helyzet a gyermekvállalással?
Az érintett nők egy részénél a gyermekvállalás után - amennyiben teherbe tudnak esni és ki tudják hordani a magzatot - enyhülnek az adenomiózis tünetei, mivel a terhesség hatására az endometriumszövet kevéssé lesz aktív - ezt már G. Thomas Ruiz, a Memorial Care Orange Coast Medical Center szülész-nőgyógyásza nyilatkozta a Medical News Today-nek. De mivel az adenomiózis a méh falát érinti, ezért hátrányosan befolyásolhatja a megtermékenyített petesejt beágyazódását és a terhesség kihordását. Az érintett nőknél, akik teherbe esnek, megnő a vetélés, a koraszülés, a preeklampszia (terhességi magas vérnyomás), a méhen belüli fertőzés és a méhnyak inkompetencia kockázata. Utóbbi azt jelenti, hogy a méhnyak nem képes megtartani a magzatot - tette hozzá Andrew Horne.
