Különféle mikroorganizmusok már jóval azelőtt is termeltek antibiotikus, azaz baktériumellenes vegyületeket, hogy az ember elkezdte volna gyógyszerként használni azokat. Így aztán a baktériumok azon képessége is ősi gyökerekre nyúlik vissza, hogy képesek legyenek megvédeni magukat az antibiotikumok hatásával szemben – írja közleményében a Göteborgi Egyetem. Amióta azonban bevezették az antibiotikumokat a humán gyógyászatban, az emberi megbetegedéseket okozó baktériumok is mind több és több rezisztenciát biztosító gént halmoznak fel a DNS-ükben. Ez egy ma is aktívan zajló folyamat, amelynek alapja a baktériumok között génátadás. Arról van szó, hogy azok a rezisztens gének, amelyek korábban csak bizonyos baktériumfajok kromoszómájában voltak jelen, elkezdtek úgymond mozogni, és így akár különböző fajok között is átadódni. A göteborgi Antibiotikumrezisztencia-kutató Központ (CARe) kutatói egy friss tanulmányban – amelyet a Communications Biology című folyóiratban közöltek – arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy hol kezdődhet a génátadás folyamata.
Jól ismert, hogy a szennyvízben jelen lehetnek antibiotikummaradványok, ami bizony kedvez az antibiotikumrezisztens baktériumok fejlődésének. A legújabb tudományos eredmények azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a szennyvíznek akadnak olyan tulajdonságai, amelyek lehetővé teszik, hogy a rezisztenciáért felelős gének elkezdjenek vándorolni, így ártalmatlan baktériumokról átkerülhetnek kórokozó baktériumokra is. Önmagában az antibiotikumok jelenléte nem elegendő a folyamat beindításához. Jelen kell lennie azoknak a baktériumfajoknak is hozzá, amelyek a rezisztens géneket a kromoszómájukban hordozzák, akárcsak specifikus DNS-szakaszoknak, amelyek biztosítják a rezisztens gének átadódásához szükséges képességet.
A szennyvíz a baktériumok olvasztótégelye
A svéd kutatók több ezer környezeti mintát tanulmányoztak, meghatározva a munka során minden olyan kulcstényezőt, amelynek együtt kell állnia a génátadás beindulásához. Legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy mindehhez az ideális környezetet nem az emberek és állatok bélrendszerében kell keresni, hanem világszerte a szennyvizekben. „Az antibiotikumrezisztencia elleni küzdelem jegyében nemcsak a már cirkuláló rezisztens baktériumok terjedését kell meggátolnunk, de meg kell előznünk vagy legalább késleltetnünk újabbak felbukkanását is” – húzta alá Fanny Berglund, a Göteborgi Egyetem kutatója, a tanulmány vezetője.
Ugyanez a kutatócsoport már több tanulmányt is publikált, amelyekben bemutatták, hogy a környezetben igen nagy számban vannak jelen különböző rezisztenciagének, sokkal nagyobb számban, mint amennyi ilyen gént ma ki lehet mutatni a kórokozó baktériumok körében. Ezáltal környezetünk lényegében az új rezisztenciagének szinte kimeríthetetlen forrása, amelyek egymás után szerezhetnek képességet a baktériumfajok közötti átugrásra, hogy aztán végül akár az emberre nézve fertőző baktériumokban érjenek célt. A kutatók szerint a legrosszabb, amit tehetünk, ha ezt a környezetet még antibiotikumokkal is szennyezzük. „Nagy figyelem jut arra, hogy csökkentsük az antibiotikumhasználatot mind embereknél, mind állatoknál. Természetesen ez fontos is, tanulmányunk azonban megmutatja, hogy figyelmet kell fordítanunk a szennyvizeinkre is, mivel úgy tűnik, ez az a helyszín, ahol az antibiotikumrezisztencia új formái tűnhetnek fel” – hangsúlyozta Berglund.
Az antibiotikumrezisztencia terjedése az egyik legnagyobb egészségügyi fenyegetés ma globálisan. Tüdőgyulladástól a vérmérgezésen és gonorreán át az ételfertőzésekig számos olyan betegség gyógyítása válik egyre nehézkesebbé, amelyeket az antibiotikumok hatásának ellenálló baktériumok is okozhatnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint sürgős válaszlépések nélkül egy olyan jövő felé haladunk, ahol nem marad hatásos fegyverünk a bakteriális fertőzések legyőzésére, így hétköznapi fertőzések és sérülések is újból halálossá válhatnak, akárcsak a történelmi korokban.
