Hogyan mondjam el: rákos vagyok?

Fodor Marcsi

Hogy kell elmondani, ha az ember rákos? Egyszerűen és röviden. A tapasztalatok szerint így a legjobb elmondani az ismerősöknek, ha kiderül a rák diagnózisa. Aztán úgyis jönnek a kérdések...

Nincs rá szabály, mikor és hogyan kell elmondani

Ezt minden embernek saját magának kell eldöntenie. De az biztos, hogy jó, ha a hozzánk közelállókat minél hamarabb bevonjuk. Úgyis rá fognak jönni, hogy valami baj van, és ha végül kiderül, hogy hosszú ideig titkolóztunk, az rosszul fog nekik esni.
Nincs rá szabály, mikor és hogyan kell elmondani a rákot
Nincs rá recept, hogy mikor és hogyan kell elmondani a rákot
A beszélgetés során mindenféle érzelem előfordulhat: sírás, düh vagy akár teljes elutasítás is. A közeli ismerősökkel ezért is érdemes személyesen közölni a hírt - de ha távol élnek, néha muszáj a telefont használni. Akkor azonban próbáljunk ügyelni arra, hogy senki ne maradjon egyedül, ha lerakjuk a telefont. Se mi - se ők. Vannak hírek, amelyeket egyszerűen könnyebb valakivel együtt feldolgozni, mint egyedül.

A távoli ismerősök, munkatársak érzelmeit már nem kell ennyire kímélni - az ő értesítésükre egy jól megfogalmazott e-mail is elég lehet erre. Sokan választják később is ezt a médiumot arra, hogy elmeséljék, hogyan is vannak, hat-e a kezelés, mik az új hírek. Egyszerűen azért, mert fizikailag is fárasztó tucatnyi alkalommal újra és újra elmondani a dolgokat. Márpedig minél több barátja van az embernek, ez annál több aggódó érdeklődőt jelent.

A házastárs

Élet a rák után

A rákbetegnek a gyógyulás után a mindennapokba való visszailleszkedés is komoly nehézségeket okoz. Hogyan lehet új életet kezdeni? Kattintson!

Az első, aki megtudja a hírt általában az, akivel együtt él az ember. A legjobb persze, ha ott van, amikor a diagnózis kiderül. Ez a könnyebbik eset - mert odaállni elé, és kimondani a rettegett szavakat ijesztő lehet, különösen akkor, amikor az egész még új, friss és nagyon fájdalmas. Ráadásul ekkor szembesülni kell az ő érzéseivel is, amelyek ugyanolyanok lesznek. Élesek, nyersek. Jogosan, hiszen aggódik, fél és úgy érezheti, hogy most aztán vége a világnak.

Bizonyos szempontból valóban így van, hiszen mostantól megváltozik a családi szereposztás, a jól megszokott rendszer, ahol mindenki tudta, mi a feladata. Soha ne feledjük: az ő helyzete sem könnyű. Segíthet, ha sikerül találni olyan támogatói csoportot, ahol hasonló sorsúak között lehet. Sajnos a rossz hír a már egyébként is rossz kapcsolatot ellökheti a végső válás felé, ugyanakkor a jó kapcsolatot még erősebbé teszi.

A szülőknek

Felnőttként sokféle kapcsolata lehet az embernek a szüleivel, de egy dolog soha nem változik: mindörökké aggódni fognak, így a rák diagnózis szinte bizonyosan sokkoló lesz számukra. Vannak, akik úgy vélik, hogy ettől a rettenetes hírtől meg kell őket kímélni, és jobb nem elmondani, különösen, ha amúgy is betegesek, mert az esetleg "megölné" őket. Igen, előfordulhat, hogy a hír fizikailag is felkavarja őket, és esetleg az állapotuk is romolhat.
De azért ne kételkedjünk benne: egy szülő mindig megérzi, ha a gyerekével baj van, és ez a sokat megélt idősebb generáció nem olyan gyenge, mint hisszük. Ha fizikailag nem is képesek rá, lelkileg biztosan számíthatunk a támogatásukra. Jobb nem teljesen eltitkolni a betegséget, legfeljebb nem kell minden részletét megosztani, ha a szülő maga is beteg.

A gyerekeknek

A gyerekeinket a lehető legtovább védeni, óvni szeretnénk. Sok szülő úgy érzi, véget vet a felhőtlen gyerekkornak, ha bejelenti, hogy rákos, ezért húzza, halogatja a pillanatot, ameddig csak lehet. De a szakértők szerint ennek nincs sok értelme. Sőt, akár káros is lehet, mert a gyerek úgy érezheti, a bekövetkezett bajnak, betegségnek ő volt az okozója. A gyerekeknek ugyanis érzékeny radarjaik vannak, és óriási fantáziájuk: fél pillantásokból, elhallgatott telefonokból is rájönnek, hogy valamit titkol előttük a család, és valószínű, hogy a valóságnál sokkal rémesebb forgatókönyvet írnak a fejükben.

Ráadásul a rák szó számukra valószínűleg még nincs tele annyi előítélettel, mint a felnőttekében. Náluk a legfontosabb az egyszerű megfogalmazás. Hogy hogyan fognak reagálni? Az kiszámíthatatlan. A hisztiroham épp olyan gyakori, mint az, hogy bezárkóznak és egyáltalán nem akarnak beszélni róla. Ez nem baj. A lényeg, hogy mi nyitottak legyünk a beszélgetésre, megerősítve őket abban: a család olyan hely, ami a bajban összetart, és ahol mindent el lehet mondani.

A barátoknak

A közeli barátok előtt nem érdemes titkolózni, hiszen az eljövendő időszakban az ő támogatásuk aranyat fog érni. Merthogy nem csak lelki segítséget tudnak adni - de nagyon kézzelfoghatót is. Persze az első kérdésre, hogy "mit segíthetek," még nincs az embernek kész válasza, de érdemes azért lassan sorra venni, hogy mi az, amit tényleg megtehetnek, és kimondani: elhozni a gyereket a suliból, ellátni némi főtt és fagyasztható étellel, elvinni kocsival a vizsgálatra.

Sokféle formája van a segítségnek. Sokan úgy érzik, hogy roppant fárasztó újra és újra elmondani a diagnózist, szembesülni az emberek fájdalmával, azzal, hogy vigasztalni kell őket emiatt, később ugyanilyen sok lehet a jóindulatú, de néha mégis terhes érdeklődésé a "hogy ment a kezelés" típusú kérdések özöne. Ilyenkor akár meg is lehet bízni egy jó és közeli barátot azzal, hogy vegye át ezt a feladatot.

A munkahelyen

Egyetlen jogszabály sem kötelezi az embert, hogy elmondja a munkahelyén, hogy rákja van. Ám érdemes azért figyelembe venni, hogy a kezelések valószínűleg befolyásolják a teherbírást, a külső megjelenést és bizony a hiányzások száma is szaporodni fog. A közvetlen munkatársakat és a főnököt ezért érdemes informálni arról, mi zajlik, mielőtt ők maguk kérdeznének rá, mi a baj.

Érdemes ezt akkor végigbeszélni amikor már pontosabbat tud az ember arról, milyen lesz a kezelés és sejti már, hogy ennek milyen következményei lehetnek a munkájára nézve. Vannak jó munkaközösségek, ahol segítenek, és visszavárják az embert, és van olyan, ahol azonnal helyettest fognak keresni. Nyilván érdemes elmondani, ha vannak az embernek tervei - van aki szeretne minél tovább dolgozni, mások inkább otthon maradnának a gyógyulásra koncentrálni.



A távoli ismerősök

Nem kell minden szomszédnak, ismerősnek elmondani, mi a helyzet. Mindenkinek joga van megválasztani, hogy kivel osztja meg a betegségével kapcsolatos információkat. Persze ha rákérdeznek, nem kell hazudni. Idővel úgyis minden kiderül és elterjed. Az emberek ugyanis imádnak mások balsorsán csámcsogni, és bizony könnyen meglehet, hogy pillanatok alatt valódi helyi szenzáció lesz a rákbetegből. A szeretet, a közösség összetartásának ereje döbbenetesen erős lehet, és néha nagyon is jól jön. De ez nem jogosít fel senkit arra, hogy tapintatlan kérdésekkel, vagy éppen tanácsokkal bombázza a másikat.

"Rákmentes" zóna

Sok ember dönt úgy, hogy fenntart magának egy olyan ismerősi közeget, ahol nem mondja el senkinek, hogy rákos. Egy nyelvtanfolyam, egy énekkar, a kutyatulajdonosok a futtatóban. Ahol nem néznek rá sajnálkozva, ahol nem ő körülötte forog a világ, ahol újra "normálisnak" érezheti magát.

A cikk korábban a Nők Lapja Egészség 2015. májusi számában jelent meg.

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+23, +28 °C
Minimum:
+8, +13 °C

Hazánkban kedden délelőtt az ország nagy részén napos, gyengén felhős lesz az ég, a Dunántúlon növekedhet meg erősebben a felhőzet, ezeken a tájakon elvétve alakulhat ki futó zápor.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag