Aranyérbetegségről vagy aranyerességről akkor beszélünk, amikor a végbél nyálkahártyája alatt található érköteg – az aranyér – kitágul, begyullad, az erek fala elvékonyodik. A kialakulásának kockázatát több tényező is növeli, így például az ülőmunka, az inaktív életmód, az elégtelen folyadékfogyasztás, a nem megfelelő étrend, a megerőltető fizikai munka és a túlsúly.
Az aranyér sikeres kezelésének első aranyszabálya, hogy ne vegyük félvállról a problémát. Akármennyire kínosnak érezzük is, hogy tanácsot kérjünk háziorvosunktól, vagy aranyér elleni készítményt vásároljunk a gyógyszertárban, higgyük el: a saját érdekünkben az a legjobb, ha összeszedjük a bátorságunkat, és kimondjuk, hogy segítségre van szükségünk.
A fájdalom és az irritáció enyhítésére ma már számos kúp és kenőcs közül választhatunk, hasznos lehet továbbá a hűtő borogatás is, súlyosabb esetekben viszont már csak a műtét segíthet. Hogy ez utóbbit elkerüljük, érdemes alaposan felülvizsgálni életmódbeli szokásainkat, például a táplálkozásunkat.
Mit együnk, ha aranyerünk van?
Az úgynevezett aranyérdiéta központi eleme az élelmi rostok bevitele. A szakértők napi 25-30 gramm rost bevitelét ajánlják, sokak étrendje viszont csupán a javasolt mennyiség felét biztosítja. Az elegendő rost fogyasztása nagyon fontos az emésztőrendszer egészségének megőrzéséhez, valamint a székrekedés és a székelési nehézségek megelőzéséhez is.
Rostban gazdag élelmiszernek számítanak egyebek mellett a zöldség- és gyümölcsfélék, a hüvelyesek, az olajos magvak, valamint a teljes kiőrlésű gabonából készült pékáruk. Igazi „jolly joker” továbbá a zab is, hiszen igen változatosan felhasználható, és hatékonyan enyhíti az aranyérrel és a székrekedéssel járó kellemetlenségeket.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Jó hatással lehetnek az emésztésre a magas nyálkatartalmú magok – például a lenmag –, a savanyított tejtermékek – mint a joghurt vagy a kefir –, a cukoralkoholok – szorbit, xilit, eritritol –, valamint a savanyított káposzta vagy uborka leve. A problémamentes székelésben segíthetnek továbbá egyes gyógyteák is, például a kamilla-, a hársfa-, a bodza-, a lenmag- vagy az édesköménytea.
Ezeket érdemes tiltólistára tenni
Természetesen számos olyan étel és ital is kapható a boltokban, amelyek ronthatják a fájdalmas panaszokat. Értelemszerűen a kevés rostot tartalmazó élelmiszerek – mint a fehér lisztből készült pékáruk, a húsok, illetve a feldolgozott és a gyorsételek – gyakori fogyasztása egyenes utat jelent a szorulás és az aranyeres panaszok kialakulásához, kiújulásához. Érdemes tehát kerülni ezeket, ahogy a túl fűszeres, zsíros, cukros, nehezen emészthető falatokat, valamint az alkoholt és a koffeint is.
Mint ismert, a banán, a kakaó és az étcsokoládé is hasfogó, ezért ezekből is próbáljunk meg minél ritkábban enni. Nem árt tudni továbbá, hogy akár a vasat tartalmazó étrend-kiegészítők szedése kapcsán is kialakulhat székrekedés vagy egyéb emésztési probléma – a vaskészítmény kiválasztásához és a szükséges mennyiség meghatározásához éppen ezért érdemes szakértő segítségét kérni.
Egyéb hasznos tanácsok
Nagyon fontos, hogy ha jelentkezik a székletürítési inger, akkor ne halogassuk a mosdólátogatást – menjünk, amilyen gyorsan csak tudunk. A széklet visszatartása ugyanis tovább ronthatja az állapotunkat. Ha viszont már a vécén vagyunk, ügyeljünk arra, hogy ne erőlködjünk, és ne is ücsörögjünk ott túl sokáig. Az ürítést megkönnyítheti, ha székelés közben egy sámlit teszünk a lábunk alá – hogy az így felvett testhelyzet jobban hasonlítson a guggoló pozícióra –, valamint az is, ha rendszeresen mozgunk, a sport ugyanis élénkíti az emésztést.
Aktív aranyér esetén problémát jelenthet a terület tisztán tartása, ami rendkívül fontos a fertőzések elkerülése érdekében. Ebben nagy segítségünkre lehet az ülőfürdő. Emellett minden székletürítés után gyengéden mossuk le alfelünket vízzel és illat- és színezékmentes szappannal – vagy ha egyszerűbb megoldást keresünk, akkor nedves vécépapírral is megtisztíthatjuk a végbél környékét. A durva, dörzsölő vécépapírt jobb mellőzni.
Ha pedig a házi praktikák bevetése ellenére sem enyhülnek, sőt akár még rosszabbodnak is a panaszaink, mindenképpen keressünk fel egy proktológus szakembert. Ugyanez igaz akkor is, ha székletürítés után vért pillantunk meg a „produktumon” vagy a vécépapíron.
Legjobban: