A Cryptococcus gattii elnevezésű gomba több mint 300 embert fertőzött meg azóta, hogy 1999-ben az első esetet regisztrálták a térségben. A tüdőgyulladáshoz hasonló betegségbe a fertőzöttek nagyjából 10 százaléka bele is halt - olvasható a BBC hírportálján . A Cryptococcus gattii elsősorban a melegebb régiókban, például Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, Európa egyes részein, Afrikában és Dél-Amerikában, illetve Brazíliában fordul elő. A kutatók eddig úgy vélték, hogy a gomba a hajók ballaszttartályaiban jut el a világ különböző részeire.
Így terjedt el a gomba
A Washington állam és a kanadai Brit Columbia tartomány partjainál talált gomba molekuláris kora egybeesik a dél-amerikai kikötők hajóforgalmának beindulásával, ami a Panama-csatorna 1914-es megnyitását követően lendült fel igazán. A Cryptococcus gattii azonban csak akkor keltette fel komolyan a kutatók érdeklődését, amikor az első emberi megbetegedéseket észlelték a térségben. Ez 1999-ben volt. A szakemberek nem értették, hogy az emberek hogyan betegedtek meg, mivel a fertőzés kialakulásához normális esetben arra van szükség, hogy az ember belélegezze a gomba levegőben terjedő spóráit, így a kórokozó megtelepszik a tüdőben.
A tanulmány szerzői most egy új elmélettel álltak elő azzal kapcsolatban, hogy a Cryptococcus gattii miként vált széles körben elterjedté az Egyesült Államok északnyugati és Kanada délnyugati partvonalához közeli erdőkben. A szakemberek szerint a 1964-ben Alaszkában pusztító, 9,2-es erősségű földrengés kulcsszerepet játszott a folyamatban. Az északi félteke egyik legnagyobb földmozgásaként számon tartott rengés után szökőárak alakultak ki a régió partvonala mentén, érintve a Vancouver-szigetet, valamint Washington és Oregon államokat is. A víz így a szárazföldre hordta a gombát, amely megvetette a lábát a talajban és a fákon, majd fertőző ereje is növekedni tudott.
Újabb fertőzések jelenhetnek meg
"Úgy véljük, hogy a tengervízben töltött idő alatt a C. gattii elveszthette az embert megfertőző képességének nagy részét. Amikor azonban kikerült a szárazföldre, az amőbák és a talajban élő egyéb organizmusok hatására három évtized alatt olyan új variánsai jöttek létre, amelyek jóval fertőzőbbek az állatokra és emberekre nézve egyaránt" - magyarázta Arturo Casadevall kutató.
A szökőárak vizéről már régóta tudják a szakemberek, hogy veszélyes gombatörzseket hordozhatnak. Ezt az állítást a túlélőknél kimutatott bőr- és tüdőfertőzések is alátámasztanak. Könnyen lehet, hogy a következő években újabb fertőzések ütik fel a fejüket az olyan földrengések okozta nagy erejű szökőárak miatt, mint amelyek Indonéziát és Japánt sújtották az elmúlt években.
