"Időről-időre véres dolgokat köhögtem fel, sokszor voltam kába, és az átvirrasztott három éjszakán mindvégig négy gyermekem arca lebegett előttem, hogy haza kell mennem, fel kell őket nevelnem" - e sorokat Legeza Örs Lendület- és Humboldt-díjas kutató, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora írta, s bocsátotta közlésre egy hosszú beszámoló részeként a Válasz Online-nak , mégpedig azzal a céllal, hogy bemutassa saját történetét. A portálon a cikk "Hallgatásommal bűnt követnék el" – egy magyar koronavírusos naplója címmel jelent meg szerdán. Az írás felvezetőjéből kiderül, a kutató, akinek nincsenek alapbetegségei, még csak 48 éves, ráadásul hetente többször sportol, tehát alapvetően nem sorolható a veszélyeztetettek közé, beszámolója szerint azonban "a szervezetlenség és felkészületlenség miatt" élete csak hajszálon múlott.
Egy hónapja kezdődött minden
Legeza Örs döbbenetes részletességgel tárja az olvasó elé március 15-én kezdődött kálváriáját, melynek rögtön az elején kiderül, a fertőzést nagy valószínűséggel egy ausztriai konferencián kapta el egy héttel korábban. Hiába említette azonban mindezt orvosának, amikor belázasodott, szinte rögtön kizárták a SARS-CoV-2-fertőzést, mondván, Olaszország számít potenciális vírusforrásnak. Ezt követően a férfi hol fokozódó, hol csillapodó tünetekkel és lázzal otthon töltötte az időt felesége és négy gyermeke társaságában, s egy hetet várt, mire végül március 27-én, tehát majd két héttel az első panaszok jelentkezése után tesztelték koronavírusra. De csak őt, a család többi tagját nem.
Néhány nappal később olyan súlyos légzési nehézségei voltak, hogy bekerült az Szent László Kórházba, ám még ekkor sem tartották bent. Hazaküldték, pedig akkor már tudható volt, eredménye: koronavírus-pozitív. Újabb két nap szenvedést követően a felesége visszavitte a kórházba, mert már alig kapott levegőt. "Másnap már szinte beszélni se tudtam, a röntgen szörnyű képet mutatott, kétoldali, nagyon súlyos tüdőgyulladásom lett, maximális fokozaton kaptam az oxigént és az orvosok mindent megtettek, hogy megállítsák állapotom romlását" - írta március végi befektetéskori állapotáról, megjegyezve: "mivel a koronavírusnak jelenleg nem ismert egyértelműen hatásos ellenszere, ezért nagyon sokféle gyógyszert kaptam, egyfajta kísérleti nyúl lettem".
Megcsapta a halál szele
Legeza Örs beszámolójából kiderül, olyan súlyos gyulladást okozott szervezetében a fertőzés, hogy közel került az úgynevezett „ citokin viharhoz ”, ami a Covid-19 egyik legveszélyesebb mellékhatása és nagyban hozzájárul a magas mortalitási rátához. Végül egy gyógyszerváltás után elkezdődött nála a javulás, ám koronavírus-tesztjei még ma is pozitívak, így továbbra is a Szent László Kórházban lábadozik, ahol rajta kívül más fiatal is fekszik. Mint írja, a mellette lévő ágyon egy 38 éves férfiról magánúton végzett teszt derítette ki a pozitivitást, s csak azután vették fel a kórházba, pedig apja már lélegeztetőgépen volt az intenzív osztályon.
Ha kell, százszor is kérjük a tesztet
A beszámoló megrázó részletei mellett az is kiderül belőle, hogy a vele majd 3 hétig összezárt családtagjait csak jóval később tesztelték, miután "a Szent László Kórház orvosai megüzenték rajtam keresztül a háziorvosomnak: ha eddig tizenötször kérte, akkor most kérje 115-ször". A tesztek, még az utólagos antitestek jelenlétét kimutató vizsgálatok is negatívnak bizonyultak, pedig Legeza szerint a feleségén hamarabb jelentkeztek a tünetek , kezdve az ismert íz- és szaglásvesztéssel.
A kutató több fontos tanulságot is levont saját tapasztalataiból, és üzent is az embereknek: "ha a betegség tüneteit észleli magán, foggal-körömmel kényszerítse ki a rendszerből a tesztelés elvégzését és a további, szükséges orvosi vizsgálatokat".
Mesterséges altatásban hozta világra gyermekét a koronavírusos kismama - a részletekért kattintson az nlc.hu cikkére .
